“Boldogulni Debrecenben” című rovatunkban olyan embereket szólaltatunk meg, akik közöttünk élnek, dolgoznak, sokunk személyesen is ismerheti őket, vagy legalábbis hallott már róluk. Őszintén mesélnek magukról, az életükről, arról, hogyan lehet megélni és érvényesülni a cívisvárosban.
Hogyan kapcsolódik össze a lakberendezés és a sütemény? Hol fér meg harmóniában egymás mellett az élményfőzés és a művészet? Mi már tudjuk! Rácz Karolinával, a debreceni Carol Art Café tulajdonosával beszélgettünk.
Annyi felfedeznivaló van itt nálatok, de kezdjük veled a beszélgetést, hiszen te vagy a hely lelke és a koncepció megálmodója. Mesélj kicsit magadról!
Közel 20 éve foglalkozom lakberendezéssel, elég gyorsan sikert értem el ebben a hivatásban, hamar lettek önálló felkéréseim, így 2012-ben el is indítottam a saját vállalkozásomat, ami tíz hónapig működött abban a formában. Ezután kezdtem el Debrecenben nézelődni, és találtam ezt a helyet. Először egy bemutatótermet szerettem volna, de aztán megváltoztattam az elképzelésemet, és apukám tiszteletére, aki nagy kávés volt, és sajnos már nincs velünk, végül a kávézó mellett döntöttem.
Már kívülről is látszik, hogy nem szokványos kávézóról van szó. Mind a lakberendezés, mind a sütemény, mind pedig a művészet szó megjelenik az ablakokon, illetve a névben is. Hogy jön ez mind össze?
Elsőre valóban szokatlan a benyomása, de nyugaton ez már egy teljesen elfogadott koncepció. Ott már nyitottabbak az emberek az ilyesmire. Egyébként sok külföldi vendégünk is van, és előfordul, hogy bizony nekik is az újdonság erejével hat, amit itt látnak. Alapvetően egy olyan helyett szerettem volna, ahol vendégül tudom látni a hozzám érkezőket, be tudok mutatni különböző lakberendezési tárgyakat, ajándéktárgyakat, és egy jó kávé vagy sütemény mellett kellemesen elbeszélgethetünk. Az art vonal úgy kapcsolódik mindehhez, hogy a művészek támogatójaként, illetve lakberendező-dizájnerként magamat is annak tartván, lehetőséget biztosítok számukra például a festményeik elhelyezésére, illetve kapcsolódó rendezvények szervezésére is.
Valami ilyesmi lehetett anno a Pilvax kávéház is.
Így igaz! Egy hely, ahol nagy dolgokat lehet megálmodni. Ha az ember azt érzi, hogy biztonságban van, jobban tud alkotni akár gondolatban, akár manuálisan, és ez egy felemelő érzés. Ezt nem nyújtja sok hely, ebben vagyunk mi mások. A légkör inspirálja az embereket, jobban ki tudnak bontakozni, ezért kiválóan alkalmas megbeszélésekhez vállalkozók, tanulók számára is.
Ha ez még nem lenne elég összetett, pár éve hozzákapcsoltad a gasztronómiát is.
Az Art Café-nak hamar jó híre lett, így nagyjából három év után kinőttük a már meglévő négyzetmétereket, és szerencsénkre épp akkor ürült meg a szomszédos helyiség, amit azonnal ki is béreltünk. A férjem, Szabó Zoltán aranyérmes séf, és neki szerettem volna kedvezni egy olyan hellyel, ahol meg tudja mutatni a tudását az embereknek.
Ebben a részben is jelen van a lakberedezői vonal. Ide egy konyharészt, illetve egy nappalit álmodtam meg. Ahogy látod is, minden helyiségben más stílusjegyek a jellemzőek, direkt azért, hogy minden szögletében mást tudjak megmutatni, mivel mindkét helyiség lakberendezési bemutatóterem is egyben. A kávézó rész eklektikusabb, míg a konyha rész modernebb, itt inkább a három évvel ezelőtti, itthon még szokatlan arany-ezüst kombináció jelenik meg.
Honnan inspirálódsz?
Elsősorban a bennem lévő gondolatokból, érzésekből, amik az én képemet, az én világomat fejezik ki. Reggel fölkelek, és bevillan az ötlet, hogy így vagy úgy kellene. Igyekszem mindig az újdonságokat hozni. Az itteni berendezéssel is az volt a célom, hogy egyrészt valami újat mutassak be, másrészt megismertessek másokat azzal, hogy miről is szól még a gasztonómia az étkezésen kívül.
Annyi mindent csinálsz. Nem aprózódsz el?
Nem. Minden a szervezésen múlik, illetve a munkabíráson és az átgondolt koncepción. Itt nagyon jól kell sakkozni az idővel, illetve fontos, hogy szeresd csinálni és feltöltsön.
Hogy jött a gyermek-főzőtáborok ötlete?
Ahogy elkészült a hely, a nyitás után két nappal be kellett zárni a Covid miatt. Képzelheted, mit éreztem… A megnyitón jelen volt a média is, valamint hetven résztvevő. A visszajelzések alapján a rendezvény jól sikerült, és igény van ilyenfajta szolgáltatásra, ami, mint kiderült, hiánypótló.
Minden bezárt, a gyerekeket hazaküldték az iskolából. Sokan nem tudták elhelyezni őket, és akkor találtam ki a főzőtábort, ahol biztonságban lehetnek egy családias és elit környezetben, és még tanulnak is valami újat.
A kialakult helyzet miatt fontossá vált, hogy a gyerekek tudjanak magukról gondoskodni, amíg a szülők dolgoznak, és el tudják látni magukat. Én kilenc éves korom óta főzök, mert a szüleim dolgoztak, és rá voltunk kényszerülve arra, hogy ellássuk magunkat.
A többihez képest, milyen pluszt ad ez a tábor a gyerekeknek?
Számomra mindig nagyon fontos volt a munkámban is, hogy értéket hagyjak magam után, ez a cél a táborokkal, főzőtanfolyamokkal is. Szeretnék a gyerekeknek egy olyan mintát adni, amiben az esztétikum, az otthonosság és a harmónia együtt van jelen, és mindez szorosan összekapcsolódik a gasztronómiával is.
Hogyan épül fel a nyári tábor?
Öt napos a tábor, hétfőtől péntekig, reggel nyoltól délután négyig tart. Ezután tudnak még maradni azok a gyerekek, akinek dolgoznak a szülei.
Érkezés után reggeli van, amit együtt készítünk el. Az első nap ismerkedéssel telik, mindenki mesél magáról, a családról, iskoláról, kedvenc ételeikről. Ebből általában már látszik, ki mennyire nyitott a dologra.
Az öt nap nem sok, viszont ez alatt az idő alatt is nagyban meg tudjuk változtatni a gyerekek látásmódját. Megdöbbentő, hogy sokan teljesen más tapasztalatokat hoznak otthonról, és teljesen mást látnak nálunk.
Itt nyugalmat, biztonságot és családias környezetet kapnak. Munkára nevelünk, igyekszünk megértetni velük, mennyi erőfeszítés szükséges egy-egy étel elkészítéséhez, és arra sarkalljuk őket, hogy ennek tudatában ne utasítsák el élből az eléjük rakott fogást.
Ez egy pszichológiai képzés is egyben, nemcsak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is, ugyanis nekik is tartunk kurzusokat. A felnőtteknek szóló tanfolyamokon megtanítjuk egy-egy étel elkészítését, közben pedig jól elbeszélgetünk.
A gyerekek pedig úgy jönnek, mintha hazajönnének, el sem akarnak menni, és ez annyira jó érzés.
Vannak visszajáró lurkók?
Igen, van, aki már negyedik éve jön újra. Ezért is igyekszem mindig valami új dolgot nyújtani. Tavaly például szállodalátogatáson voltunk, az idén pedig még színesebb lesz a program, mert megismerkednek majd a gyerekek egy új, gépi főzési technikával is.
A másik újdonság ezen a nyáron a “Mamám főztje” nap lesz.
Mamám főztje? De jól hangzik, mindenkiben jó érzéseket kelt már az elnevezés is.
Így van! Nagyon sok gyereknek sajnos már nem él a nagymamája, és az az érzés, a gondoskodás, amit ők adnak, teljesen más, mint amit én a táborokban vagy a szülők otthon nyújthatnak.
Van három nagymamánk, akik szívesen eljönnek majd a táborba, mert szeretnék ők is továbbadni azokat az értékeket, amiket ők hoznak, illetve a történeteiken keresztül megmutatni, mennyi szeretet lakozik bennük. Nagyon örültem ennek, mert sehol máshol nincs ilyen. A hagyományőrzés egy nagyon fontos dolog, és ki másnak adhatnánk át, ha nem a gyermekeinknek.
Készítettél egy gyerekeknek szóló szakácskönyvet is.
A Fordított nap, avagy főz a gyerek 2022. novemberében jelent meg. Különlegessége, hogy tartalmaz egy digitális részt is, amely a terítési etikettet is bemutatja. Sajnos nem nagyon olvasnak a gyerekek, és jó, ha videón is látják, hogyan kell elhelyezni a tányérokat, poharakat, evőeszközöket.
A gyerekek a technikával már nagyon jól tudnak bánni. Letöltenek egy applikációt, és 3D videókat nézhetnek meg a témában. A köszöntő is digitális, a QR kódtól egy modernebb megoldást használtunk fel.
Büszke vagyok rá, hogy ez a könyv is egyedülálló. Igyekszem a lehető legtöbb dologban megelőzni a koromat, és újdonságokkal előrukkolni. Ezért is nevezem magam dizájnernek is, mert a dizájner újat alkot, új dolgokat hoz létre.
El szoktam mondani a szülőnek, hogy soha nem tudhatjuk, hova kerülünk mi vagy a gyerek. Nagyon sokat elmond egy emberről, hogyan étkezik, és fontos erre figyelmet fordítani.
Tanintézményekbe is szeretném bevinni ezt a könyvet oktatási anyagként. Anno gyerekként az iskolában még megvolt a munkára nevelés, és ezt szeretném visszahozni. Azért lett ilyen nagy példányszámba kinyomtatva, hogy oktatási célra használhassuk.
Gondolkodom még azon is, hogyan valósíthatnánk meg, hogy a gyerekekkel együtt termeljük meg a felhasználásra kerülő zöldségeket. Fontos lenne, hogy visszamenjünk az alapokhoz. Nem ismerik az alapanyagokat, nem tudják mit esznek.
Tudsz olyan gyerekről, akire nagy hatással voltál?
Van egy kislány, aki itt volt a táborban, és készítettek az anyukájával egy miniriportot velem, írt egy gyermek szakácskönyvet is. Ha csak egyedül ő lenne is, már nagyon büszke lennék rá.
A beszélgetésünk elejétől kettősséget érzek benned. Egyrészt azt mondod, hogy dizájnerként újat alkotva megelőzöd a korodat, másrészt fontosnak tartod a hagyományos értékeket is.
Igen, én úgy gondolom, hogy az embernek mindig kell valami újat alkotnia, mert azzal lépünk előre. Viszont vannak hagyományos értékek, amiket nem szabad elfelejteni.
Ha nem ápoljuk, akkor nem lesz, aki tovább vigye. Épp ezért mutatok be mindent a hagyományos módon a főzőtáborokban is. Mi gyúrjuk a tésztát, nem a boltban vesszük. Emellett megmutatom a másik oldalt is, mivel tudom, hogy a rohanó hétköznapokban azért nem érünk rá ilyesmire, használnunk kell a modern technikát is.
Milyen értékek fontosak neked?
A családi együttlét, a beszélgetés, a közös főzés, és az, hogy amikor együtt van a család, egymásra figyelünk. Nálunk ilyenkor nincs telefon. Az asztalon ugyanúgy ott van a terítő és a gyertya, mint egy ünnepnapon, mert így különböztetem meg a rohanó hétköznapiaktól azt a pillanatot, amíg együtt vagyunk. Így tisztelem meg a másikat, hogy odafigyelek rá. Ha a családnak főzök, akkor abba a szívemet-lelkemet teszem bele, hiszen nem csak az a célom, hogy egyek, hanem hogy adjak is.
Beszéljünk kicsit az élményfőzésről és a csapatépítőről is.
Ezekkel a rendezvényekkel azt szeretnénk elérni, hogy a vendég kapcsolódjon ki, érezze jól magát, és legyen meg számára a főzés öröme. A főzés mint tevékenység egy jó pszichológia levezető, megnyugszol közben. Levezeted a napi stresszt és közben alkotsz valamit.
Vannak, akik valamilyen eseményhez kötik, például születésnap alkalmából jönnek együtt főzni, de vannak céges csapatok, baráti társaságok is. A lényeg, hogy közösen főznek, és mi ehhez biztosítjuk a helyet, ahol mindenki el tudja engedni magát, érzi az otthon melegét, az odafigyelést és a szeretetet.
Ezt az életérzést szeretted volna megteremteni?
Igen, mert én is ezt hoztam otthonról. Mi mindig együtt kávéztunk, ez összehozza az embereket. Mi itt a legjobb énjét hozzuk ki mindenkiből. Én mint tulajdonos, ugyanúgy részt veszek a mindennapi munkában. Érzik, hogy van a helynek gazdája.
Bár nem vagyok vendéglátós, hiszen az eredeti szakmám belsőépítész, de itt ugyanúgy feladatom a jó légkör megteremtése, akár egy otthonban, akár egy ilyen helyen, mint ez is.
Ha jól gondolom vannak még további terveid is. Elárulod őket?
A vállalkozásom újabb lábán dolgozom éppen. A debreceni főtéren nyitunk egy kétszáz négyszetméteres üzletet, ahol a saját tervezésű ruháim lesznek, de ágyneműhuzatokkal, párnákkal, asztalterítőkkel is készülök. Lesz minden, ami a dizájnról szól, sőt divatbemutatókat is tervezünk. Kialakítunk egy külön kozmetikai részt is, mert ez is hozzátartozik a megjelenéshez.
A franchise-hálózatunk is épül. Van már egy belépőnk, aki Budapesten fog Carol Art Café-t nyitni.
Valamint készülünk a következő rendezvényünkre is, ami április 22-én lesz “Ezt jól kifőztük!” címmel.
Egy ételt fogunk elkészíteni közösen, és közben beszélgetünk az élet dolgairól és a tapasztalásokról, hiszen először a felnőtteknek kell egy új utat mutatni ahhoz, hogy a gyermekének példa legyen.
Megint a hozott családi mintához kanyarodok vissza. Ha én nem hoztam volna otthonról, amit hoztam és nem lennének a hozzáadott értékeim, akkor nem tudnék minta lenni a gyerekeknek. Ha ezek bennem hiányosak, akkor nincs mit tanítsak.
Jól körbeértünk családtól indultunk, családhoz érkeztünk.
Alapból hátrányos helyzetből indultam, mert nem a központban vagyok és olyan dolgot csinálok, ami még nincs. Úttörő munka ez, de minden nehézségével együtt tök jó úttörőnek lenni.
Azért csinálom, hogy adjak tovább valamit, és értéket hagyjak magam után. Ez misszióm, ezért csinálom. Azon felül, hogy értéket adok, embertársként is értékes szeretnék lenni.
– Bíró Gabriella –
“Boldogulni Debrecenben” rovatunk korábbi cikkei (válogatás):
“Aki nem becsüli a beteget, az hamar fel fogja adni!” 30 éve segít a bajbajutottakon a debreceni mentésirányító
Lenyűgöző alkotásokat készít kavicsokból egy debreceni művész – Interjú Papp Tímeával, aki a szívéből meríti ötleteit
“Havi egymilliót is összeszedek, de ezt nem lehet hosszú távon csinálni” – interjú Rácz Alex debreceni ételfutárral
“Az önvédelmi kurzusok nagy része hamis biztonságérzetet ad!” Interjú Szögyényi Lászlóval, a debreceni Ronin Fight Academy alapítójával
“Mindig azt hiszik, hogy óriási baloldali vagyok” – interjú Brutival, aki nem a debreceni fellépéseiből él
Az utca nevelte fel a debreceniek kedvenc kebabosát – interjú Rostás Lászlóval, aki nehéz élete ellenére is mosolyt csal vendégei arcára
