“Boldogulni Debrecenben” című rovatunkban olyan embereket szólaltatunk meg, akik közöttünk élnek, dolgoznak, sokunk személyesen is ismerheti őket, vagy legalábbis hallott már róluk. Őszintén mesélnek magukról, az életükről, arról, hogyan lehet megélni és érvényesülni a cívisvárosban. Most Szögyényi László, a Ronin Fight Academy alapítója és vezetőedzője, többszörös MMA kupagyőztes és magyar bajnok, Grappling magyar bajnok, kempo és Grappling Európa-bajnok mesélt arról, hogy mit jelent számára a küzdősport és az általa megszerzett tudás átadása. Azt is elárulta nekünk, hogy mi jelenti számára a boldogságot.
Nagyon sok címet tudhatsz a magadénak a küzdősport világában. Hogyan került a sport az életedbe?
Egy kis szabolcsi faluban, Szamosszegen nőttem fel, ahol mindenki sportolt valamit, így az öcsémmel mi is ezt tettük. Fociztunk, verekedtünk egymással, de mivel a szüleinknek nem tetszett ez a sport, nem vettek nekünk kesztyűt, így törölközőt tekertünk a kezünkre, és azzal ütöttük egymást. Más az úszásba, fociba, mi pedig ebbe születtünk bele. Nálunk ez sosem az agresszióról szólt, hanem azt gondoltuk, hogy a sport a két ember közötti a versengés csúcsa. A küzdősport mindig megtalált, és folyamatosan jelen volt az életemben.
Még mindig versenyzel, vagy már csak edzéseket tartasz?
Amatőrként kezdtem 2011 környékén az MMA-t, a földharcot (grappling) és a bunyót is. Akkoriban még új sportnak számított az MMA és kevesebben is űzték. Elég hamar kiemelkedtem ebből a mezőnyből, és elkezdtem profiként külföldi meccseket vállalni. Viszont azt az edzésszintet, ami ehhez a versenyzéshez szükséges, nagyon nehezen lehetett abszolválni Debrecenben, de még Magyarországon is kevés olyan terem volt ahol több hasonló szintű versenyző edzett együtt. Ahhoz már költözni kellett volna, itt hagyni a családomat és a barátnőmet. Pénzt nem nagyon lehetett keresni vele, és az, hogy csak ebből éljek, nehéz és bizonytalan jövőt ígért. Pár évig még versenyeztem, itt nyertem a legtöbb külföldi profi díjamat amikre a legbüszkébb vagyok mivel kevés versenyzőnek sikerül külföldön profi meccseket nyernie. Ezek után abba is hagytam a profi versenyzést. Amatőrben és mester kategóriában elindulhatok még a nosztalgia miatt de profi karriert már nem szeretnék.Döntenem kellett, hogy csak a profi bunyóval foglalkozok ami teljes embert kíván, vagy a saját csapatomra és a Roninra koncentrálok, és építek egy olyan klubot ami nekem is hiányzott volna versenyző koromban. Utóbbira már akkor láttam, hogy kereslet lenne, ezért 2015-ben megalapítottam a Ronint, és szépen gyarapodott is a létszám.
Milyen edzésformákat tanulhatunk tőled?
Fontos tudni, hogy vannak a küzdőstílusok, például a kick-box, thai box vagy az ökölvívás. Az MMA pedig egy szabályrendszer. Én nem tartok thai vagy kick-box edzéseket, mert azok egy szövetséghez tartozó küzdősportok, és nekik van egy hierarchikus rendszerük. A Ronin a japán mitológiában egy földesúr nélkül maradt szamurájt jelent. Ezért nem lépek be egyik szövetségbe sem, és úgy tartom korrektnek, hogy nem is használom a nevüket sem. Technikailag ugyanaz minden, mert egy ütést vagy rúgást nem lehet levédetni. Emiatt van nálunk K1, mert az is egy szabályrendszer, de ugyanúgy sokrétű dolgokat enged, mint az MMA és a grappling.
Nevelsz ki profi versenyzőket is?
A profi kifejezés Magyarországon és nemzetközileg is eléggé mást jelent. A profi versenyzőt azt különbözteti meg nagyrészt az amatőrtől, hogy az előbbi ezért pénzt kap. Nálunk ennek még nincsen kultúrája, és hiába rak bele ugyanannyi munkát az amatőr és a profi is, ebből itthon nem lehet megélni. A Roninban amatőrök vannak, akik iskola vagy munka mellett indulnak versenyeken, kizárólag a megmérettetés öröméért. Volt három profi versenyzőm is, de azt javasoltam nekik, hogy menjenek ki külföldre, ha komolyabb karriert szeretnének. Megfogadták a tanácsomat. Magyarország küzdősport szempontjából egy általános iskola, ahol nagyon jó alapokat lehet tanulni, viszont egy szint után szükség van olyan edzőtársakra, akik a te szinteden vagy afölött vannak, hogy fejlődni tudj. Sajnos ez a lehetőség hiányzik itthonról, mert az igaz, hogy meg lehet szépen tanulni az alapokat, és akad kiugrási lehetőség, ha ügyes benne valaki, de innen karriert építeni nem egyszerű történet.
Ötéves kortól el lehet kezdeni a küzdősportokat, de hány éves a legidősebb tag, aki hozzád jár?
Hatvanöt éves. Ő az első tanítványaim egyike, már több éve jár hozzám. Mondtam is neki, hogy hetvenéves kora után ingyen járhat edzésekre. Persze ő már éles küzdelemben nem vesz részt, de zsákol, és a fizikai edzéseken is aktív. Nincs meghatározva, hogy mettől meddig lehet járni. Ötéves kor alatt még nem ajánlom, az idősebb korosztálynál pedig lényeges az, hogy kinek milyen a fizikai állapota. Vannak külön gyerekeknek és csak csajoknak tartott edzések is.
Mennyire terjedt el a gyengébbik nem körében a küzdősport?
Amikor megalapítottam az edzőtermet, nem csináltattam külön női öltözőt, azt gondolván, hogy ők úgysem jönnek. Most már a tagok mintegy negyven százaléka nő.
Ha már nők, te mennyire ajánlod, vagy nem ajánlod a küzdősportokat önvédelemre?
Nehéz definiálni, hogy mi az az önvédelem. Alapvetően van egy sarkos véleményem erről, mert az önvédelmi rendszerek marketing része arra van kihegyezve, hogy elhitetik veled, hogy majd te negyvenkilósan jól tökön rúgod a százkilós támadót. Úgy gondolom, az önvédelmi stílusok és kurzusok nagy része sokszor hamis biztonságérzetet ad az embereknek. Hogyan tudnál védekezni egy támadás ellen, ha soha nem akartak TÉNYLEG megütni? Az egyetemen jártam önvédelmi órákra, és ott azt tanították, hogy mindenféle szép mozdulattal levezetheted az embert a földre. De ez nem olyan egyszerű élesben. Lehet, hogy lenne esélyed arra, hogy elszaladj, de te úgy leszel vele, hogy megtanultad azt, hogy hogyan kell lecsavarni a támadót. A baj az, hogy csak felbosszantod vele. Ha valamit önvédelemnek nevezhetünk, vagy önvédelemre lehet használhatunk, azok a full contact sportok, amikben tényleg megütnek, és te is megütöd a másikat. Így nem elsőnek fogsz találkozni az utcán azzal, hogy ha valaki tényleg bántani akar. És amit tanítok, az nem egy önvédelmi rendszer, hanem egy sport.
Sokan összekeverik a küzdősportokat az agresszióval?
Sajnos igen. Azért nincs kultúrája itthon, mert jogosan összekötik verőemberekkel, maffiával, agresszív emberekkel, portásokkal, olyan egyénekkel, akik nem a társadalom szofisztikált rétegét alkotják. Ez probléma. A rossz megítélés pedig abból fakad, hogy ezek egy része oda sodródik a küzdősportokhoz. Sajnos létezik egyfajta sztereotípia is, hogy aki ezt tanulja, az egy agresszív ember. De ez a sport nem az erőszakról szól, és nem is szeretem, hogy ha ilyen megvilágításban akarják az emberekre ráerőltetni.
Miért ajánlanád mégis, hogy tanulják többen ezt a sportot?
Nagyon sok sportot kipróbáltam, és azt mondhatom, hogy az emberi megmérettetés csúcsa, az maga a küzdősport. Mert ez az élet. Amikor rosszul csinálsz valamit, ha hibázol, akkor tényleg tétje van a dolgoknak. Amikor végigmegyek az utcán, nem tojok be attól, hogy megvernek, mert már tudom, hogy voltam mindenféle szituációban. Erre jó példa az is, hogy hogyan lett ötös az államvizsgám. A vizsga előtt a többiek nagyon izgultak, én meg egyáltalán nem. Mert abban az időben már több száz ember előtt bunyóztam profiban, és volt, hogy úgy mentem be a ketrecbe, hogy megfordult a fejemben, hogy akár meg is halhatok. Szóval ahhoz képest, ha nem sikerül egy vizsga, az tényleg kis dolog. Lazán megcsináltam, és ezt a küzdősportnak köszönhetem. Mert voltam már a stressznek azon a szintjén, amihez képest ezek a mindennapi dolgok már semmisnek tűnnek. És aki elkezdi, annak sokkal jobb lesz a fizikai állóképessége, nő az önbizalma, és ad egy olyan tudást, amit nem tudnak elvenni tőle. Ezt megtaníthatja a testvérének, vagy a barátainak. Hovatovább egyszer valaki életét is megmentheti a tudásával. A jófajta agresszió megvan minden emberben, csak sokan elfojtják magunkban. Ez pedig generál egy belső stresszt, amit nem tudnak kiadni, de itt nálunk csak oda kell képzelni a bokszzsákra, és erősen megütni.
Mennyire elterjedt szerinted maga a sportolás Debrecenben?
Nagyon sok lehetőség van, és a környezetemben mindenki sportol. Viszont azt hallom azoktól, akik hozzám járnak, hogy az ő barátaik nem mozognak. Ahhoz képest, hogy mennyi ember él itt, nagyon kevesen sportolnak.
Egy klub működéséhez jó edzőnek és jó közösségépítőnek is kell lenni egy személyben?
Mindegyik sportágban fontos az edző személye, és hogy ki lesz jó benne, az attól is függ, hogy mennyire érdekli az, amit csinál. Nagyon fontos a továbbképzés, hiszen a sport is fejlődik, és nekünk is együtt kell haladnunk vele, és mindig egy kicsivel más szögből, és megközelítésből kell dolgoznunk. Járok szemináriumokra, és hallgatok előadásokat, hogy tanulhassak másoktól. Májusban Borics Ádám harcművész, a Bellator MMA szervezet sportolója járt nálunk, akitől olyan technikákat tanulhattunk, amiket mi is tudunk hatékonyan használni. Mindenki fejlődik, és hasznos olyanoktól tanulni, akik aktívan járnak meccsekre, mert ők jóval tapasztaltabbak. A közösségépítés pedig egy más dolog. Én úgy látom, hogy alapvetően sokan nem magáért a sportért mennek el bárhová, hanem a közösség miatt. Kicsit magányos a társadalom, és sokan keresik azokat a gócpontokat, ahol kapcsolatokat lehet építeni. Ez ténylegesen nagyobb meló, mint megtartani az edzéseket, mert nehezen mozdulnak ki az emberek. És mivel nagyon sokfélék, akik hozzám járnak, ezért fontos az elfogadás, az alkalmazkodás, nemtől függetlenül.
Ebben hónapban már elkezdődött a Ronin Reménység program, és egészen augusztusig tart. Hogyan jött az ötlet, hogy ingyenes órákat tarts kicsi gyerekeknek?
Két edzőtársammal, Puskás Gáborral és Kovács Krisztiánnal fogjuk tartani, teljesen önerőből, tizenkét éven aluli gyermekek számára az ingyenes edzéseket. És, hogy miért teszem ezt az egészet? Egyszerűen csak azért, hogy visszaadjunk valamit abból a sok jóból amit kaptunk a sporttól, hogy az a gyermek, aki nem tudja megtenni anyagilag, hogy beiratkozzon, de szeretne jönni, az is meg tudja tenni. Szeretném visszaadni azt tudást, amit az elmúlt tíz év alatt megtapasztaltam.
Abból, hogy edzéseket tartasz, meg lehet élni?
Nem ez a főállásom. Otthon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében családi vállalkozásunk van, és mezőgazdasággal foglalkozunk. De ha jól csinálja, meg lehet élni abból is, ha valaki csak edzőként dolgozik. Ez a klub nonprofit egyesületként működik. A tagoktól befolyt összegből fizetem a költségeket, veszem a zsákokat, tatamit, vagy éppen fejlesztek. Ez már a negyedik ütem, mióta bérlem a helyiséget.
Ennyire nagy az igény, hogy bővítsd a termet?
Igen, mert egyre jobban bővül a csapatunk. Nyolcvan fő körül van a kemény mag létszáma, de kétszáz körül is jártak már hozzánk az év csúcsidőszakában, jellemzően január környékén.
Mit üzennél azoknak az embereknek, akik még csak fontolgatják, hogy elmennének egy edzésre, például ide, a Roninba?
Azt, hogy ha úgy élik le az életüket, hogy nem próbálták ki, akkor sok mindenről le fognak maradni. De ha egyszer eljönnek, kipróbálják, és mégsem tetszik nekik, akkor sem került semmibe, mert az első óra mindig ingyenes. Sok idősebb tagunktól hallom azt a mondatot, hogy „miért nem kezdtem el hamarabb?” Ez mindenre válasz.
Érződik, ahogyan beszélsz, hogy sokat jelent neked ez az egész, amit képviselsz. Mit adott neked a sport és a saját edzőtermed?
Nekem a sport mindent, és ezért adtam én a Ronint. A sportolás rakta rendbe az életemet, mert még az egyetem alatt sem találtam meg a célomat. Azt gondoltam, hogy lehetek közgazdász is, vagy azzal kezdek valamit, amit szeretek csinálni, ami a bunyózást jelentette. Erre pedig egy baráti beszélgetés alatt jött a megoldás, amikor is megkértek arra, hogy tartsak nekik edzéseket. Azt vettem észre, hogy szeretek tanítani, és szeretem a tudásomat is átadni. Azt éreztem, hogy, amit megtanultam, az boldogságot okoz, akkor azt miért ne adhatnám tovább? Ezután pedig egyre több ember csatlakozott hozzám.
Ha már boldogulni Debrecenben a téma, te boldog embernek tartod magad?
Igen, nagyon. Szerintem nincs a világon tőlem boldogabb ember. Itt lakom a terem környékén, boldog párkapcsolatban élek 11 éve, és én sosem vagyok stresszes. Azt csinálom, amit szeretek. Nekem ez nem munka, ez a hobbim, amiben ki tudok teljesedni. A sport hozzájárul ahhoz, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyek, ezért is ajánlom mindenkinek.
– Rontó Judyt –
