Erősen téved, aki azt hiszi, hogy az “elárvult” őzgidának azzal segít, ha simogatni, babusgatni kezdi. Sajnos időről időre megtörténik a baj, és a jó szándékkal kikövezett út – ahogyan azt a mondás is tartja – a pokolba vezeti szegény kisállatokat.
A Hortobágyi Madárkórház dolgozója a napokban igen fontos, és úgy tűnik, még mindig nem mindenki számára világos üzenetet fogalmazott meg a Facebook-oldalán. Misi bejegyzése arról szól, hogy az anyját visszaváró őzgidát
NEM simogatjuk, nem szeretgetjük!Távolról is tudjuk szeretni.Azzal segíthetünk a legtöbbet, ha békén hagyjuk.Ezt már az evolúció és a természet nagyon jól kitalálta, ez csak egy túlélési stratégia.
A kicsi gida, amíg nem tud olyan gyorsan futni védtelen, ezt az anyukája, a suta tudja, és ha veszélyt érez, elrejti, otthagyja a gidáját biztonságban, a fűben, vagy a bokor alatt, és eltereli a figyelmet azzal, hogy elmenekül, de ha a veszély elmúlt, mindig visszatér, és viszi tovább kicsinyét az útján, eteti és neveli szépen. Amikor már a kicsi is megerősödött együtt futnak tovább erdőn mezőn berken át – magyarázza a folyamatos Molnár Misi.
A madárkórházban persze nevelnek elárvultnak hitt, és kirándulók által összefogdosott őzgidákat, de azzal ugye egyetért mindenki, hogy nem ezt a sorsot szánta nekik az anyatermészet.
Buta emberek a Békás-tónál is lebzselnek nap mint nap:
https://debreceninap.hu/helyi/2011/07/18/olvasonk-irja-fittyet-hanynak-a-tilto-tablara-a-bekas-tonal/
