Kósa Lajos politikai karrierje, felemelkedése és személyiségének változása volt a témája a Partizán kedd esti adásának. Gulyás Márton műsorában megszólal Fodor Gábor, Fidesz-alapító, az SZDSZ egykori politikusa; Juhászné Lévai Katalin, az MSZP korábbi Hajdú-Bihar megyei szervezetének elnöke, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés volt elnöke László Ferenc, egykori újságíró Fábián István, egyetemi oktató, a Debreceni Egyetem volt rektora, valamint Madarasi István, debreceni önkormányzati képviselő.
Kezdetben jó srác volt
Fodor Gábor régről ismeri Kósa Lajost, egy jópofa, jó humorú, vagány fiúnak ismerte meg. Beszélt a korai évekről, a Fidesz alakulásáról (amelyben még Kósa pont nem vett részt, de hamarosan csatlakozott), a Kádár-rendszer idején kezdődő szervezkedésekről, valamint arról is, hogy amikor törésvonal alakult ki a Fideszben, Kósa a Fodor csapatához tartozott Orbán ellenében.
Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés volt elnöke arról beszélt, hogy Kósa Lajos 1996-tól volt igazából jelen Debrecen közéletében, ekkor kezdte kialakítani a hátországát. Úgy véli, ha az 1994-98-as időszakban nincs torzsalkodás a helyi MSZP és SZDSZ között, Kósa Lajos nem lett volna polgármester. Ambíciózus, céltudatos, de öntörvényű embernek ismerte meg, aki egy darabig kompromisszumkész volt, de ez eltűnt belőle 2006 környékén.
Ettől kezdve inkább az orbáni vonások kezdtek rajta megjelenni. Látványberuházási ötleteivel meg tudta győzni a lakosságot arról, hogy egy dinamikus, modern felfogású városvezetésük van, és akár az ország fővárosává is tudja Debrecen fejleszteni. 2002-től már nem lehetett Kósával együttműködni, mindent elkaszált, ami az ellenzékhez volt köthető.
“Mindenkit eltaposott, aki nem az ő embere volt”
– jellemezte politikai ellenfelét Juhászné.
“Nem igazán érti az egyetemet”
Fábián István, aki 2010 és 2013 között a Debreceni Egyetem rektora volt (és ősszel furcsa módon megfúrták az előválasztási indulását), és az Orbán-kormánnyal együtt kezdett, azt mesélte, kezdetben pozitív benyomásai voltak Kósáról. Majd rájött, hogy Debrecen akkori polgármestere “nem igazán érti az egyetemet”. Fábián szerint Kósa egója nehezen viselte, hogy ez egyetem nagyobb költségvetésből gazdálkodik, mint a város. Azt sem értette a volt rektor szerint, az egyetem egy autonóm szervezet, és nem áll be a Kósa-birodalomba.
Fábián István is tapasztalta, hogy Debrecen egyfajta NER-laboratóriumként működött, és olyan Fidesz-hatalom kezdett kiépülni a városban, amelyben az ellenzéknek nem sok szerepet szántak. Az egyetemnek az egész Fidesz felsővezetéssel meggyűlt baja, vegzálni kezdték ugyanis a teljes magyar felsőoktatást. 2012-ben volt egy brutális támogatásmegvonás, Fábiánék ekkor arra kérték Kósát, hogy lobbizzon támogatásért, de tőle és Halász Jánostól is csak ígéreteket kaptak.
Szóba került a Debreceni Egyetem furcsa reakciója is Vlagyimir Putyin díszpolgári címének visszavonása (?) ügyében. Fábián István szerint az egyetem közleményét nem lehet kommunikáció szintjén értelmezni. Hiszen – mint magyarázza – azzal, hogy Putyin még nem vette át a címet, attól még az egyetem megválasztotta díszpolgárának.
Elbeszélgetne Kósa Lajossal választási kihívója – ezek lennének a főbb témák
Látványberuházás kell a népnek
Madaras István MSZP-s politikus, aki 1998 óta kisebb megszakításokkal képviselő a debreceni önkormányzatban, arról beszélt, hogy ’98-ban, amikor Kósa Lajos polgármester lett, a helyi Fidesz és MSZP városfejlesztési politikája még nagyjából összhangban volt (Debrecen regionális központi szerepének erősítése, szorosabb együttműködés az egyetemmel, befektetésösztönzés).
A legnagyobb konfliktus a főtér megépítése körül alakult ki, mert Kósa szemében inkább a látványelemeknek volt prioritása, a kulcspozíciókba pedig – lojalitás, és nem szakmai tudás alapján – saját embereit ültette. A látványberuházásokkal párhuzamosan elkezdték hanyagolni a város külső részeit. Madaras István emlékeztetett: 1990 és 1998 között az akkori debreceni városvezetés sok olyan alapdolgot megcsinált, ami nem látványos (1-es villamosvonal felépítése, szennyvíztelep stb.), ami senkit nem érdekelt, de egy alapot hoztak létre.
Folyamatos viták voltak a rezsicsökkentés által hazavágott debreceni szolgáltatók miatt is, amelyek jelentős fejlesztési pénzektől estek el így. Debrecenben a vagyonkezelő elment abba az irányba, ami nem biztos, hogy a helyi lakosok érdekeit szolgálta – fejtegette Madaras – mert maradtak olyan fejlesztési pontok és területek, amikre nem lehet büszke a város. Száznál több aszfaltozatlan utca van – említett egy példát az MSZP-s képviselő. Úgy véli, Kósa Lajos amikor Debrecenbe került, még emberszámba vette az ellenzéket. Később már szóba sem állt az ellenzékkel. Kósa utódja, Papp László eleinte megtette ezt a gesztust, de már vele sincs egyeztetés – mondta Madaras István.
Mr. 20 százalék?
Kósa Lajosra a WikiLeaks által kiszivárogtatott diplomáciai távirat tanúsága szerint korábbi alpolgármestere, Turi Gábor aggatta a beszédes “Mr. 20 százalék” jelzőt. Turi 2002-2006 között volt alpolgármester többek között arról panaszkodott, hogy Kósa zsarnoki módon irányít és egyre korruptabb. A diplomaták jelentése szerint Turi Gábor egy ízben így fogalmazott alig két éve: „Mr. 10 százalékból Mr. 20 százalékká vált”.
Juhászné Lévai Katalin szerint biztos, hogy van alapja a pletykának, mert valahogy mindig azok a vállalkozók nyertek a tendereken, akik Kósa köreibe tartoztak. Országos szinten Debrecenben történt meg először az, hogy egy önkormányzat holdingba szervezte a cégeit, és hitelfelvétel nélkül tudták fejleszteni a várost. Persze csurrant-cseppent Kósa saját embereinek is.
Madaras István elmondta, rengeteg esetben fogalmaztak meg korrupciós vádakat Kósa Lajossal szemben, de soha nem sikerült még egyiket sem rábizonyítani. Hogy ez miért nem sikerült eddig, arra Madaras István azt felelte, ez is Debrecen korábbi laboratórium-szerepével magyarázható. Jogtiszta környezetet teremtettek, hogy az előterjesztésekbe ne lehessen belekötni – ahogyan azt az Orbán-kormány is műveli országosan. Madaras állítja, ő is találkozott olyan debreceni vállalkozóval, akinek le kellett tennie egy bizonyos százalékot. Hogy ez 20, 30 vagy hány százalék volt pontosan, azt senki nem fogja megmondani.