Kedvenc témája mostanában a debreceni ellenzéki pártoknak a városban élő hajléktalanok problémája. Ki-ki vérmérséklete, világnézete, szociális érzékenysége vagy érzéketlensége szerint javasol megoldásokat, és abban többnyire egyetértenek, hogy a városvezetés lapít.
Egy hete a jobbikos Herpergel Róbert ötletelt, néhány napja pedig Szabó Bence, a Momentum debreceni önkormányzati képviselője osztotta meg gondolatait a témával kapcsolatban.
5 pontban foglalta össze, hogy milyen alapvetésekből kell kiindulni:
1) A hajléktalanság nem jó a hajléktalanoknak
2) A hajléktalanság joggal zavarja társadalom többi tagját
3) Az ellátó intézmények kapacitásai és működési modellje nem elegendő a probléma kezeléséhez
4) A hajléktalanságot nem lehet kizárólag rendészeti módszerekkel megoldani
5) A hajléktalanság megoldása össztársadalmi és nemzetgazdasági érdek
Debreceni Jobbik: a lakosság ne “etesse” a hajléktalanokat, az önkormányzat keményebben lépjen oda
Megoldási lehetőségek:
1. A hajléktalanoknak lakhatást, alapszolgáltatásokat és támogatási folyamatot kell biztosítanunk ahhoz, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba.
Itt többek között arra gondol, hogy olyan szállásokat kell kialakítani a városban, ahol minden egyes hajléktalannak külön zárható lakrészt biztosítanak. Sokan ugyanis azért nem hajlandóak a szállásra bemenni, mert attól tartanak, hogy meglopják őket. A szállásokon az ott lakók meleg ételhez és a napi étkezésükhöz elegendő alapvető élelmiszerekhez juthatnak. Emellett kulturált tisztálkodási lehetőséget is igénybe vehetnek. Ha betartják az intézmény szabályait, rendet és tisztaságot tartanak, munkakeresésükhöz akár pénzbeli segítséget is kaphatnak (pl. ruházkodásra, utazásra).
A legfontosabb szolgáltatás, amit ezeken a helyeken nyújtanánk a hajléktalanoknak, egy hosszú távú segítő folyamat, melynek célja, hogy a korábban hajlék nélkül élő embert visszavezesse a munkavégzés, az önellátás és a társadalom világába.
A képviselő szerint a társadalomba való visszailleszkedéshez részletes mentorálási programot kell kidolgozni az erre szakosodott civil szervezetek segítségével, melyben minden résztvevő annyit kap, amennyit ő maga is beletesz.
2. Rendészeti eszközökkel kell fellépnünk azon hajléktalanokkal szemben, akik ezen szolgáltatások igénybe vétele helyett a közterületet választják lakhelyüknek.
A hatályos magyar törvények kriminalizálják a hajléktanságot, amivel – ha betartanák – csak annyit érnének el, hogy rendszeresen rövid időre elzárnák a hajléktalanokat, akik azután újra visszatérnének a közterületekre. Ez senkinek sem jó, ráadásul a legritkább esetben tartja be bárki is ezt a törvényt Debrecenben vagy bárhol az országban.
Arra viszont lehetőséget kell biztosítani a rendőrségnek és a közterület-felügyelőknek, hogy az életvitelszerűen közterületen tartózkodókat ezekre a hajléktalan-ellátó intézményekbe szállítsák, ahol szállást, ellátást és tanácsadást kapnak. Ha normális körülményeket biztosítunk számukra ezeken a helyeken, miközben nem nézzük tétlenül, hogy az utcán éljenek, ők maguk sem fogják azt választani, hogy belvárosi padokon töltsék a nappalaikat és az éjszakáikat.
A cél tehát, hogy a jelenleginél több forrás biztosításával sokkal jobban megerősítsük a társadalom legszélére sodródott honfitársaink ellátási rendszerét. Lakhatást, alapellátást és közvetlen tanácsadási segítséget kell nyújtanunk nekik, hogy elinduljanak az önnfenntartó életvitel felé vezető úton.
Részletesebben Szabó Bence Facebook-posztjában olvashatja a megoldási lehetőségeket:
Fotó: részlet Herpergel Róbert jobbikos politikus videójából
