A cívisváros kies kirándulóhelye egykoron nem csak sétahajóval és kilátóval is szolgálta a látogatókat, de kemping-világtalálkozónak és rockfesztiváloknak is pazar helyet adott. Nem véletlenül népszerű ma is.
A Vekeri-tó létrehozását az akkori FEFAG 1974 januárjában rendelte meg a Tivizigtől – idézi fel az Erdőspusztai Horgász című portál gazdag dokumentumgyűjteménye. Erre a célra a Debrecentől hat kilométerre lévő nádas, vízinövényes helyet jelölték ki egy erdőségbe. A eredeti tervvel ellentétben végül egy 17 hektáros tavat és egy egyhektáros kis tavat építettek meg – mindössze fél év alatt, 1,874 millió forintért. A vízutánpótlást a Kati-éren keresztül akarták ellátni úgy, hogy a folyamba minél több vízelvezető árkot bekössenek, plusz duzzasztóművet is kialakítottak.
A pihenőközpontot 1976. április 30-án nyitották meg, és egy hónappal korábban már menetrendszerű buszok is jártak oda a Nyugati utcától. Az akkori év végéig tartó beruházásokkal a teljes költség 3,6 millió forint lett. Elkészült a csónakház, a szennyvíztározó, a 100 méter mély kút és egy víztározó is. Mindemellett csónakkikötőt, majálisházat, erdészeti kezelőházat, továbbá nyári lovas színt, militarypályát és védő fasávot is kialakítottak, továbbá 1978-ban a nagy parkolót. De építettek szánkó- és sífutópályát, valamint (1980-ra) az úttörő-vándortábort.
Elkezdődött egy kajak-kenus pálya kialakítása is, de ez máig félkész állapotban van, már alig észrevehetően. 1985-ben elkészült a 24 méter magas, négyszintes kilátótorony is (már ez sincs meg, mivel leégett), valamint a hajó kikötésre is alkalmas móló. A rögtön népszerűvé vált Kati kishajót 1988-ban vásárolta meg az erdészet, és 10 éven át szállította a kirándulókat. Az egykori állomás napjainkban is felfedezhető a strandröplabda-pálya melletti vízmércénél.
A korabeli fejlesztéseknek köszönhetően a pihenőközpontban tartották meg 1986-ban a Camping-Caravanning Szövetség óriási – 39 ezer ember részvételével megrendezett – világtalálkozóját, amely érdekében közművesítettek, aszfaltoztak, továbbá hideg- és termálvizes kutakat is fúrtak. De otthona volt a terület az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójának, valamint megannyi Tolerancia és Vekeri nevű fesztiválnak is. És természetesen ma is sok-sok nagyszabású program zajlik ott azóta is.
A csodálatos helyet ma is egész évben szívesen keresik föl a csendre, jó levegőre vágyók – tapasztaltuk az augusztus közepén megejtett ottjártunkkor is. A vendégek szabad tűzön főzhetnek, napozhatnak, sportolhatnak, ugyanakkor – ha a vízmagasság engedi – horgászhatnak és csónakázhatnak is. De van büfé, étterem, illemhely, ivóvízcsap, sok-sok pad, valamint játékok és új „körszín” is. A közelben népművészeti alkotóház és lovas tanya is működik, de érdemes megismerkedni a szintén nem távoli Hosszúpályinak a nevezetességeivel is.
A parton sétálgatva a hatalmas kagylóhéjak között mindenféle különlegességekre is bukkanhatunk, például régi üdítőitalos üvegekre, játékokra (mi egy „krokodilt” fedeztünk fel az iszapban), ugyanakkor a szigeten és az odavezető úton szép virágok, csipke- és kökénybokrok is megörvendeztetik a túrázókat. Persze az is igaz, hogy a tó vize az utóbbi két őszön vészesen megfogyatkozott (és a minapi látogatásunkkor is már eléggé alacsonyan állt), de eddig mindig képes volt az újjászületésre. Miként még most is a hívogató, megnyugtató arcával mosolygott vendégeire: a természet és a Vekeri-tó szerelmeseire.
Forrás: dehir.hu