Noha az Európán belül lezajló gyanús ügyletek értéke becslések szerint több százmilliárd euróra rúg, az Unió mégsem lép fel egységesen a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésének és leküzdésének terén. Igaz, hogy az illetékes uniós szerveknek van politikai döntéshozói és koordináló szerepük, és valamennyi közvetlen hatáskörrel is rendelkeznek, de a fellépések irányítása nagyrészt nemzeti szinten történik. A Számvevőszék különjelentése megállapítja: a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni uniós szintű küzdelmet hiányosságok jellemzik, az Unió felügyeleti keretrendszere széttagolt és kevéssé összehangolt, s így nem biztosítja e téren az egységes megközelítést és az egyenlő feltételeket.
A pénzmosás során a bűncselekményekből származó jövedelmet – illegális eredetének elleplezése végett – beszivárogtatják a rendes gazdaságba, és ezáltal „legitimizálják”. Az Europol becslése szerint Európában az Unió GDP-jének mintegy 1,3%-át teszik ki a gyanús ügyletek. Globális szinten a becsült érték megközelíti a világ GDP-jének 3%-át. Közelmúltbeli adatok szerint az Unión belül lezajló gyanús ügyletek több mint 75%-át a tagállamok több mint felében működő hitelintézetek jelentik be.
„A pénzmosással és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos uniós szintű hiányosságokat orvosolni kell, és jelentősen meg kell erősíteni az Unió felügyeleti szerepét – nyilatkozta Mihails Kozlovs, a jelentésért felelős számvevőszéki tag. – Sokat többet kell tenni az uniós jog gyors és koherens végrehajtásának biztosítása érdekében. Első lépésként az Unió, ahol csak lehet, alkalmazzon inkább rendeleteket, mintsem irányelveket, mivel a jogszabályokat tagállami szinten egységesen kell végrehajtani.”
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós szintű hatáskörök jelenleg több szerv között oszlanak meg. Az Európai Bizottság feladata a szakpolitika kialakítása, annak nyomon követése, hogy ezt a tagállamok hogyan építik be a tagállami jogba, valamint a kockázatelemzés. Az ellenőrök hiányosságokat tártak fel e feladatok végrehajtásában. A pénzmosás elleni jogszabályok összetettek, végrehajtásuk Unió-szerte túlságosan lassú és egyenetlen. A kockázatértékelés kapcsán a számvevők megállapították, hogy az nem jelzi az idők során bekövetkező változásokat, nem vizsgál földrajzi szempontokat, és nem rangsorolja eredményesen a kockázatokat. Az Unió a mai napig nem fogadott el saját készítésű listát azokról a kiemelt kockázatú nem uniós országokról, amelyek pénzmosási veszélyt jelentenek az Unió belső piacára nézve. A Bizottságnak naprakész statisztikákat sem sikerült készítenie e témában, ami megnehezíti az Unióban zajló pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás mértékének felmérését.
Az Európai Bankhatóság (EBH) hatáskörrel rendelkezik az e területre vonatkozó uniós jog esetleges megsértésének kivizsgálására, és élt is ezzel a hatáskörével. Az EBH azonban 2010 óta mindössze egy esetben állapította meg az uniós jog pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással összefüggő megsértését, és ennek kapcsán nem végzett saját kezdeményezésű vizsgálatot. A számvevők arra is bizonyítékot találtak, hogy kísérletek történtek a felügyelőtanács tagjainál történő lobbizásra abban az időszakban, amikor a tanács az uniós jog megsértésére vonatkozó esetleges ajánlásról tárgyalt. Ez azt mutatja, hogy az EBH magas szintű döntéshozatalát esetleg befolyásolhatták nemzeti érdekek (az EBH stressztesztjeiről szóló 2019. évi számvevőszéki jelentés szintén hasonló következtetéseket vont le). A számvevők azt is megállapították, hogy a Bizottság nem rendelkezik belső iránymutatással ahhoz, hogy vizsgálatot kezdeményezzen az EBH-nál; ilyenre eddig csak eseti jelleggel került sor, a legtöbb esetben médiatudósításokat követően.
A számvevők végül azt is megvizsgálták, hogy a pénzmosással kapcsolatos kockázatokat beépítették-e az euróövezeti bankok prudenciális felügyeletébe. Megállapításuk szerint az Európai Központi Bank (EKB) – 2014 óta a jelentős bankok közvetlen felügyeleti szerve – kezdetben megfelelően megosztotta a releváns információkat a nemzeti felügyeletekkel, de sem felelőssége, sem hatásköre nem terjed ki annak vizsgálatára, hogy a nemzeti felügyeleti szervek hogyan használják fel ezeket az információkat. A tagállami gyakorlatok eltérő volta miatt a nemzeti felügyeleti szervek igen eltérő minőségű anyagokat osztottak meg. Az EBH jelenleg dolgozik iránymutatásai aktualizálásán; a számvevők azt javasolják, hogy ezeket az EKB és a nemzeti felügyeleti szervek a lehető leghamarabb véglegesítsék és hajtsák végre.
Háttér-információk
Az Unió 1991-ben fogadta el az első pénzmosási irányelvét – amelyet legutóbb 2018-ban aktualizált –, hogy fellépjen a pénzmosásból adódóan a belső piacot fenyegető veszélyekkel szemben, és a későbbiekben megelőzze a terrorizmus finanszírozását. Az Európai Bizottság a közeljövőben fog javaslatot tenni egy a pénzmosás- és terrorizmusfinanszírozás-
„A bankszektoron belüli pénzmosás elleni küzdelemre irányuló uniós fellépések széttagoltak, végrehajtásuk pedig nem megfelelő” című 13/2021. sz. különjelentés elérhető a Számvevőszék honlapján (eca.europa.eu).
