Kozma Éva, a Mikepércsi Anyák a Környezetért (MIAKÖ) Egyesület elnöke volt a Debreceni Nap szerkesztőségének vendége. A beszélgetés során szót ejtettünk a helyi akkumulátoripari beruházások elleni civil fellépésről, a víz- és energiakérdésről, a közmeghallgatások tapasztalatairól, valamint a civil szervezetek és a politika viszonyáról.
Ha jól emlékszem, a MIAKÖ története 2022 körül indult, amikor Debrecent is elérte az akkumulátoripari beruházások hulláma. Mi az egyesület rövid története, és hogyan vált ön a szervezet vezetőjévé, meghatározó arcává?
Kozma Éva: Tényleg 2022-ben indult, amikor tél elejére összegyűlt ez a kis “anyukamag”. Nagyon érdekes, hogy mind Mikepércsen laktunk, de nem ismertük egymást, pedig ez nem egy olyan rettenetesen nagy település. Megtudtuk, hogy a polgármester közmeghallgatást tart pontosan ilyen ügyben, hogy mi is települ Mikepércs mellé.
Itt már elkezdtünk a neten egymásnak üzengetni, mert mindenki azt kérdezgette, hogy te mit tudsz, mi az, hogy akkumulátorgyár, mi az, hogy szeparátorfólia-gyár? Kiderült, hogy érkezik az Ecopro is, ami a katódot gyártja. Tehát itt már elkezdett egy ilyen nagy káosz lenni, hogy akkor mi is épül ide, hány gyár és milyenek.
Elkezdtünk nyomozni, létrehoztunk egy Facebook-oldalt, ahol gyűjtöttük az újságcikkeket az akkumulátorgyárakkal kapcsolatos hírekről. A gödiek már tiltakoztak, ott már pár újságcikk megjelent, igyekeztünk azokat levadászni, illetve felvenni a kapcsolatot a Göd-ÉRT Egyesülettel.
Ez a helyi közmeghallgatás egyébként meghatározó volt mindenki számára. Nagyon sokan voltak a településről, nagyon sok szakértő is megjelent a vízügyi szakemberektől kezdve Fábián István professzoron keresztül. Nagyon építő jellegűnek indult, de volt egy pontja a közmeghallgatásnak, amikor elhangzott egy olyan is, hogy “hát már nem tehetünk semmit, ezek a gyárak most már idejönnek, és akkor nincs mit tenni”.
Ez a tehetetlenségérzet gyűjtötte össze az anyukákat, hogy személyesen is találkozzunk, és átbeszéljük: mégis mit tehetnénk? Olyan nincs, hogy nem tehetünk semmit! Valamilyen módon ki kellett fejeznünk a tiltakozásunkat, hiszen mi itt élünk, itt lakunk. Két-háromgyerekes anyukákról van szó, nagymamákról, akik CSOK-ot vettek fel, hitelt vettek fel, felépítették álmaik házát, megalapították álmaik családját. Úgy érezték, azzal, hogy ez az ipartelep nem csak hagyományos ipari üzemekkel vagy gyárakkal lesz tele, hanem felső küszöbértékű veszélyes üzemekkel, robbanásveszélyes és nagyon mérgező anyagokkal dugig, hogy ez így nem olyan igazi és nem olyan jó.
Elkezdünk szervezkedni. Az első tiltakozó akciónk a Mikepércs főteréről való bevonulás volt Debrecen főterére. Itt még nem is voltunk egyesület, de nagyon intenzíven elkezdett támadni minket onnantól kezdve Debrecen városvezetése és az Orbán-kormány is. Úgy döntöttünk, egyszerűbb megvédenünk magunkat, ha egy egyesületbe tömörülünk.
Korelnökként egy nagymama lett az elnök. Aztán egy év után elég nagy nyomás nehezedett rá, sok teendő volt, és nem mindenki bírta azt a fekete kampányt is, ami elindult ellenünk. Így vettem át az elnökséget.
A kezdet:
Hogyan alakulhat a jövőben az együttműködés a települési és megyei önkormányzatokkal? Várható-e koncepcióváltás a kormánypárti városvezetés részéről?
Kozma Éva: Azt gondolom, hogy azoknak, akik engedélyezték, hogy idejöjjenek ezek az üzemek, nagyon nehéz lenne teljesen átállni a másik oldalra, és azt mondani, hogy hibát vétettünk. De ettől függetlenül már júniusban ezt láttuk: ha megnézzük, pont Papp László polgármester úr volt az, aki azt mondta, hogy betelt a pohár. Abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy akár a közeljövőben is a legnagyobb környezetvédők a Fideszből fognak kitermelődni.
Tény és való, szörnyen nehéz pályára állították az országot ezzel a rengeteg akkumulátorgyárral, úgyhogy óriási feladat lesz gatyába rázni ezt a területet. Már csak azért is, mert – ahogyan azt a Green Powerrel kapcsolatos közmeghallgatáson is elmondtam – a stratégiai környezeti vizsgálatot egyszerűen nem készítették el. Kifejezetten örülök, hogy a szakértő úr felszólalt, és egyetértett velem ebben.
Nem véletlenül hívják ezt stratégiai vizsgálatnak: ez mutatná meg ugyanis, mekkora terhelést bír el a környék. Azért stratégiai, mert hosszú távra tervez: tisztán látjuk, hogy vízhiány van és lesz, miközben ezek a beruházások elképesztő mennyiségű vizet emésztenek fel.
Ráadásul a folyamat vége még nem is látszik, hiszen a végső fázis az újrafeldolgozás. A Green Powernél pontosan ezt tapasztaltuk: szép köntösbe csomagolva, a szavakat gondosan megválogatva próbálták megkerülni a tényt, hogy itt már a selejtes és problémás cellák feldolgozásáról van szó. Ehhez a bontáshoz vagy pirolízisre, vagy hidrolízisre van szükség, ha ezt komolyan akarják csinálni – ez viszont megint csak rengeteg energiát igényel. Nyáron pedig pontosan láttuk, hogy a vízhez hasonlóan energiából sincs korlátlan készletünk. Mindkettő stratégiai erőforrás, így nagyon meg kellene gondolni, mire használjuk fel őket.
Megbánhatta már Papp László, hogy beengedte ide ezt az ipardömpinget?
Kozma Éva: Nem tudom, hogy megbánta-e vagy sem. Én azt elég furcsának találtam, hogy júniusban beleállt, de aztán amikor kiderültek ezek a dolgok, úgy éreztem, előremenekül. Érezte ő, hogy ez sok.
A nyári aszályos időszak – mondhatni – öröm az ürömben? Felgyorsíthatja ez a folyamatokat, és előbb felszínre hozhatja az emberekben a felháborodást?
Kozma Éva: Rádöbbentheti az embereket arra, hogy ha X mennyiségű víz van, nem pedig korlátlan, akkor azt az X-et jól kell beosztani. És azt látjuk most is, hogy a gyárnak megy a víz: ott van, hogy a CATL rétegvizet kap a próbagyártáshoz. Azt a vizet adjuk oda neki, ami évmilliók alatt termelődik újra.
De erre azt mondják, hogy szürkevízként hasznosítják, legalábbis a jó részét.
Kozma Éva: Ez nem ilyen egyszerű. Fábián professzor úr is elmgyarázta: attól függ, mi van abban a vízben. Olyat nem mondhatunk, hogy nem lehet megtisztítani – mindent meg lehet tisztítani, csak attól függ, mennyire, és ki fizeti meg azt a tisztítást. Mert úgy nagyon könnyű azt mondani, hogy “hát, a szennyvízzel sem én foglalkozom, hanem visszapattintom a debreceni vízműnek, oldja meg”, aztán a Vízmű meg beleengedi a Tócóba. Azzal nem vagyunk előbbre, ha szennyezett vizet bocsátunk ki. Nem mindegy, hogy egy akkumulátorgyárnak a lítiumos, nehézfémes vizét akarjuk megtisztítani, vagy mondjuk egy konzervgyárét, aminek szintén magas az anyagtartalma, amit kibocsát, de azzal akár még öntözni is lehet.
Nincsenek előírások vagy protokollok erre?
Kozma Éva: Mindig vannak persze protokollok, csak mindig vannak, akik nem tartják be ezeket a protokollokat. Vagy meg lehet nézni azt a jogi csűrést-csavarást, szabályozást, jogi kiskapuk tömkelegét, amit a Fidesz létrehozott, és ezeknek a gyáraknak lehetővé tett. A köz nélküli közmeghallgatás egy olyan jogszabályi lehetőségnek indult, amit esetenként lehetett használni. Ehelyett általános érvényűnek tekintették, hiszen minek a cirkusz, úgyis véghezviszik, amit akarnak.
Azért jöttek ide ezek a cégek, mert iszonyatosan nagy támogatást kaptak. Pénzt és infrastruktúrát is: meg kell nézni, hol épült vízvezeték, vasút, út, világítás – szinte mindig ezek az ipari területek részesültek a fejlesztésekből. Ott van például Gugyori – a mostani Mészáros Gergely-kert – ahol sok éve könyörög a lakosság a vezetékes vízért. Már amikor a Kronest odatették tőlük 200 méterre, megígérték nekik. Ehhez képest azóta 18 kilométernyi vízvezeték épült keresztül-kasul a déli ipari parkban, de valahogy azt a plusz 200 métert csak nem sikerült megcsinálni, hogy a Gugyori megkapja.
“Szédültünk, zsibbadt a nyelvünk, Vivien el is ájult” – volt CATL-dolgozó a gyári balesetről
Mennyire reális elvárás az, amit sok felháborodott kommentelő hajtogatott Tompa Enikő és Tárkányi Zsolt Facebook-posztjai alatt, hogy minden gyárat ki kell zavarni, le kell állítani…
Kozma Éva: Időközben szereztem annyi ismeretet az akkumulátorgyárakról, hogy ki merem jelenteni, nem tudnak majd megfelelően működni sem. Sorozatosak lesznek a problémák, ahogyan történt ez már a próbagyártás alatt is. Túl sok van ezekből a gyárakból, túl sok vegyi anyaggal, és túl slendriánul lettek felépítve.
Nem tudom, mennyire egyszerű bezáratni egy ilyen gyárat, mert – és itt most egy kicsit rá is kanyarodok arra, hogy az Akkumulátor-károsultak Szövetsége keretén belül meghívást kaptunk az Élő Környezetért Minisztériumba -, ott már azzal fogadtak bennünket, hogy nagyon nehéz.
Szóval nem nyugtatták meg önöket ott.
Kozma Éva: Egyáltalán nem nyugtattak meg. Viszont azt is látni kell, hogy egy csomó dolgot nem tudunk: nem tudjuk, milyen szerződéseket kötöttek keresztbe-kasul, nemcsak miniszteri, hanem önkormányzati szinteken is milyen vállalások vannak. A minisztérium érezhetően óvatosan kezeli a témát, mert nem tudják, mit vállalt magára a magyar állam. Viszont tény és való, hogy azt nem vállalhatja magára, hogy az utolsó cseppig ki fogja szolgálni ezeket a gyárakat, ha nincs víz meg nincs energia, miközben pont ebből a kettőből kell a legtöbb ezeknek a gyáraknak. Ezt mindenképpen látnia kell az Élő Környezetért Minisztériumnak is.
Ígéreteket vagy vállalásokat azért kaptak?
Kozma Éva: A minisztériumban azzal próbáltak biztatni minket, hogy majd ez az új szuperhatóság felállása hozhat áttörést. Azt mondták, januárban már el is indulhat a szervezet. Csak hát nekem ezzel az a bajom: ha januárban fel is áll papíron, vajon ott lesznek azonnal a megfelelő szakemberek, feláll a pontos struktúra és tettre készen várják a feladatokat, vagy elhúzódik a tényleges indulás egészen májusig-júniusig? Az még kerek egy év, és addig bármi megtörténhet.
Elég azt megnézni, hogy a CATL-nél éppen csak elindult a próbagyártás, de máris ott volt az a kilenc nikkelterhelt dolgozó. Ha a MIAKÖ nem kürtöli ezt világgá, nem is tudom, kiderült volna-e egyáltalán. Arról nem beszélve, hogy rögtön el is sumákolták az ügyet: a legutóbbi sajtóbejáráson megkérdezték erről az igazgatót, ő meg pofátlanul kijelentette, hogy nem találtak összefüggést a dolgozók szervezetében lévő nikkel és a gyár között. Hát álljon már meg a menet! Az otthoni “nikkeles popcorn” a ludas, vagy mégis mire véljük ezt? Ne szórakozzunk már!
Már a legelső lépésnél kibújnak a felelősség alól. Látjuk, mi megy Gödön, Iváncsán meg Komáromban – ne legyenek illúzióink, pontosan ugyanez a forgatókönyv vár Debrecenre is. Csak éppen nálunk háromszor akkora a kapacitás, és háromszor annyi a gyár.
A debrecenihez hasonló koncentrációban lát máshol még ilyen ipari tömböket?
Kozma Éva: Nem. És pont a BMW felől hallani olyan hangokat, hogy hát mindenhol máshol vörös szőnyeggel várták őket, itt meg krízis van. Na de kérem szépen, ahová eddig mentek, oda elvitték magukkal a fél Kínát! Nyilván ez egy erős túlzás, de ott van például a CATL: mekkora az a CATL, hány dolgozót foglalkoztathat, hány gigawattórás? Minden engedélymódosítással van egy kis bújtatott kapacitásnövekedés. A vége az lesz, hogy mondjuk lemondanak a harmadik gyáregységről, de már a második alatt megvalósítják az előzetesen tervezett 100 gigawattórás kapacitást.
Van egyébként rangsor a gyárak között, hogy melyik áll normálisabban a dolgokhoz, és melyek a renitensebbek??
Kozma Éva: Nem, egy kutya mind.
Az Ecopro-s közmeghallgatás nagyon szigorú volt, mintha a falnak beszéltek volna. A Green Power Energy esetében egy rádiós személyiséget hívtak meg moderátornak. Tapasztalt fejlődést?
Kozma Éva: Kifejezetten rossz választás volt az előző moderátor, nagyon szigorú és távolságtartó volt. A mostani ennél sokkal jobb volt, viszont nem volt teljesen semleges, nagyon sokszor bevédte a hatóságot. Neki nem az lett volna a dolga – nem mediátori szerepben volt, hanem moderátoriban. A hatóság meg tudja védeni magát, ha kell, akár a bíróságon is.
Milyenek a kapcsolataik a többi civil szervezettel?
Kozma Éva: Bárki keres meg bennünket – akár civil vagy egyéb szervezet -, ügy mentén tudunk kapcsolódni. Előfordulnak természetesen nézeteltérések is: az egyik civil szervezettel például pont egy mérés kapcsán alakult ki szakmai vitánk. Mi alaposan kielemeztük azokat a mérési adatokat, sőt független szakértőt is bevontunk, aki ugyanarra a megállapításra jutott, mint mi: a számokban nem volt semmi rendkívüli, nem volt kiugró érték. Ehhez képest a másik szervezet meglehetősen drámai számokat kürtölt világgá. Szerintem egyetlen ügynek sem használ, ha mesterségesen a hisztéria és a dráma irányába toljuk el a dolgokat – anélkül is van itt épp elég baj.
A zöld víz bevizsgálása során mit tapasztaltak?
Kozma Éva: Amikor a zöld vizet bevizsgáltattuk, leírtuk a posztunkban, hogy a nikkelből, kobaltból, mangánból talált anyagmennyiség nem volt veszélyes mennyiség abban a vízben. Viszont nekünk azt állították, hogy az nem a gyárból jön, nem technológiai víz, hanem ivóvíz tisztaságú víz ételfestékkel vagy fluorescens festékkel megszínezve. Ehhez képest bemérettük, és a gyár technológiai ujjlenyomata ott volt benne: ott volt az NMP – nagyon kis koncentrációban, de ott volt -, és volt nikkel, kobalt és mangán is. Tehát valószínűleg technológián átfutott az a víz, ami kikerült.
A Vízmű hozzáállása és a vízveszteségek tekintetében mit lát?
Kozma Éva: Itt is azt a túlzó, vakon technológia-optimista hozzáállást látom, hogy “majd mi mindent megoldunk, hiszen a 80-as években is megoldottuk”. Majd idevezetjük a Tiszát, felhígítjuk a vizet, és minden rendben lesz… Csakhogy láttuk, mi történt most is a Tiszán: hiába jött a víz, a Tisza-tónál vagy Tiszalökön le kellett állítani a rendszereket, de elég csak Paksra ránézni. Egyszerűen nem lehet korlátlannak tekinteni a természeti kincseinket! Hiába lehetett a 80-as években hatalmas mennyiségű vizet kivenni a talajból, már akkor elkezdtek száradni a debreceni Nagyerdő fái.
Tudnak arról számot, hogy mennyi víz folyt el a déli ipari parkban a hálózatmosatások miatt?
Kozma Éva: Pontos számot nem tudunk, mert amikor utoljára meg tudtuk nézni az órát – úgy két-három hete -, utána sokkal jobban ráerősítették azt a műanyag takarást a csővégre. Most már a kezünket sem tudjuk bedugni, hogy lefotózzuk a számlálót. Akkor körülbelül 113 ezer köbméternél járt a mutató, és a Vízmű azóta sem árulta el, pontosan mennyi víz folyt el.
Ha a teljes, 18 kilométeres csőhálózatot mosatták át – amit eredetileg három óriásgyárra méreteztek -, teljesen logikus, hogy pang benne a víz. Csakhogy egy normális hálózati mosatás nem úgy működik, hogy augusztusban megnyitjuk a csapot, és az egészen októberig éjjel-nappal dől a földre! Közben mintákat kell venni, és az átmosás nem hónapokig, hanem legfeljebb egy-két napig tart. Felháborító, hogy miközben augusztusban a debreceni lakosok egymásnak írták a közösségi médiában, hogy a saját paradicsomjukat sem locsolják meg, csak hogy jusson elég ivóvíz mindenkinek, addig a déli ipari parkban több tízezer köbméter tiszta ivóvíz folyt el a semmibe.
2025-ben a Keleti-főcsatornából kivett vizet 30%-kal emelték meg, ami sok. Miközben a Tiszában nem volt víz, a Keleti tetejéig teli volt, mert beállt, nem volt megkotorva, és meg kellett engedni, hogy szívni tudják a vizet. A BMW-nek ráadásul két saját kútja is van.
Mérnöki szemmel mi jelenti a garanciát a gyárak elleni hatósági vagy civil fellépésben?
Kozma Éva: A szigorú és pontos mérés. Objektív mérési adatok nélkül lehetetlen kikényszeríteni egy gyár bezárását vagy korlátozását. A Semcorp leállítása is azért volt lehetséges, mert mérésekkel igazolták a 13 ezres alumíniumszennyezést. Ha nincsenek méréseink, nincs semmi a kezünkben.
– Sándor Péter, Szilágyi Szabolcs –
A CATL időközben nyert a gyárat perlő civil szervezetek és magánszemélyek ellen, Kozma Évát is megkérdeztük az ügyről:
CATL-per: a gyárnak adott igazat a bíróság – igazságtalannak érzik a döntést
