José Cura augusztusban ismét Magyarországra érkezik. A 63 éves, világszerte elismert argentin tenor – aki zeneszerzőként és karmesterként is jelentős művészi pályát futott be – Szamosi Szabolcs Liszt-díjas orgonaművésszel ad közös hangversenyeket az OrgonaPont Fesztivál keretében. Augusztus 10-én Pécsen, 11-én Esztergomban, 13-án Békéscsabán, 14-én pedig Debrecenben lépnek fel. A programban énekhangra és orgonára komponált egyházzenei művek, valamint népszerű koncertdarabok átiratai szerepelnek.
José Curát sokszor emlegetik „negyedik tenorként” – a több évtizeddel ezelőtt világsikert arató José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti utódaként. Ez a meghatározás azonban csak részben ragadja meg művészi személyiségét. Ha kizárólag a kivételes tenorhangra figyelünk, könnyen háttérbe szorulhat Cura komplex muzikalitása, zeneszerzői és karmesteri tevékenysége. Saját magát elsősorban komponistának és dirigensnek tartja, akit – ahogy fogalmazott – „jelentős énekhanggal áldott meg a sors”. Ez nemcsak egy jól hangzó öndefiníció, hanem valóban meghatározza előadói gondolkodásmódját. Cura nem csupán a saját szólamát ismeri tökéletesen, hanem a teljes partitúrát: a hangszerelés logikáját, a zenei folyamatok belső arányait, az adott mű dramaturgiai felépítését. Egy Verdi-ária, egy Puccini-jelenet vagy akár egy önálló egyházzenei tétel megszólaltatásakor sem elszigetelt vokális feladatként tekint az énekszólamra, hanem az egész kompozíció szerves részeként.
José Cura 1962-ben született az argentínai Rosarióban. Pályája korai szakaszában nem volt egyértelmű, hogy a zene lesz a hivatása. Saját bevallása szerint nem tartozott a könnyen tanuló, példamutató diákok közé. Édesapja ösztönzésére intenzíven sportolni kezdett: kung-fuban fekete övig jutott, komolyan rögbizett, emellett labdarúgással és lovaglással is foglalkozott. Interjúiban gyakran hangsúlyozza, hogy a sport nemcsak fizikai állóképességet adott számára, hanem olyan fegyelmet, kitartást és koncentrációt is, amelyet művészi pályáján is hasznosítani tudott. Eközben a zene iránti érdeklődése egyre erősebb lett: gitározni, zongorázni és énekelni tanult, tizenöt évesen már kórust vezetett és komponálni kezdett. Amikor a rosariói egyetem művészeti karára került, még nem tudta egyértelműen, hogy a sport vagy a zene lesz-e számára az élethivatás. Végül a muzsika mellett kötelezte el magát: Buenos Airesben zeneszerzést, vezénylést és éneket tanult, s közben a világhírű Teatro Colón kórusában szerzett színpadi tapasztalatot.
Huszonkilenc éves korában családjával együtt feladta addigi argentínai életének biztonságát, és Európába költözött, hogy operaénekesként érvényesüljön. 1994-ben megnyerte Plácido Domingo Operalia Nemzetközi Énekversenyét, majd bemutatkozott a veronai Arénában. Ezt követően gyorsan megnyíltak előtte a legfontosabb európai és amerikai színpadok: fellépett a londoni Covent Gardenben, a milánói Scalában, a bécsi Staatsoperben, a New York-i Metropolitan Operában, valamint Párizs és Berlin vezető dalszínházaiban. Repertoárja hamar túllépett a sztártenor hagyományos szerepkörén. Verdi, Puccini és a francia romantikus opera nagy művei egyaránt fontos részévé váltak pályájának, de érdeklődése kiterjedt az egyházzenei művekre, a 20. századi kompozíciókra és az argentin repertoárra is. Az elmúlt két évtizedben a vezénylés és a komponálás egyre fontosabb szerepet kapott életében: saját műveket ír, dirigál, operát rendez, és olyan produkciókban vesz részt, amelyekben egyszerre több művészi szerepkörben is kibontakozhat. Bár nem tartja magát közéleti embernek, Requiem Aeternam című művében megemlékezett az 1982-es brit–argentin Falkland-szigeteki háború áldozatairól.
2008 óta szoros kapcsolat fűzi a magyar zenei élet szereplőihez. Az, hogy José Cura újra és újra visszatér Magyarországra, nem egyszerűen gyakori vendégszerepléseket jelent: az évek során különlegesen termékeny kapcsolatot alakított ki magyar művészekkel és kulturális intézményekkel. Fellépett többek között a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Miskolci Operafesztiválon, a Gyulai Várszínházban és számos hazai koncerthelyszínen. Különösen fontos szerepet kapott a Magyar Rádió Művészeti Együtteseivel kialakított kapcsolata, amelyben állandó vendégművészként, énekesként, karmesterként és zeneszerzőként is részt vett különböző projektekben. Ehhez az intenzív magyar kapcsolathoz szervesen illeszkednek Szamosi Szabolcs orgonaművésszel közös koncertjei is. Az orgona ebben a felállásban nem pusztán kísérő hangszer: olykor a zenekari apparátus szerepét is átveszi, megteremtve a művek harmóniai gazdagságát. Az énekes számára ez a megszólalási forma nagyobb szabadságot, de nagyobb felelősséget is jelent. Mindkét művész jelentős egyházzenei tapasztalattal rendelkezik, és koncertmuzsikusként is otthonosan mozog ezen a területen.
Jegyvásárlás ezen a linken érhető el.
