Körülbelül négy éve írtam meg a DVSC akkori spanyol edzőjéről, Joan Carrillóról szóló cikkemet, amelyben azt fejtegettem, hogy szobrot érdemelne a Nagyerdőn.
Nos, az Athletic Bilbao akadémiájáról érkező Sergio Navarro is méltán megérdemelne egy hasonló emelvényt a stadion mellett, hiszen irányításával egyetlen szezon alatt nagyot fordult a világ a Hajdúságban. Emellett nem tudok, és nem is akarok szó nélkül elmenni, így az alábbiakban értékelem a magunk mögött hagyott idényt.
Nagy volt a jövés-menés
Mindent összevetve az új szezon előtt még hispán szelek fújdogáltak a vasutasoknál, hiszen a Five Eleven által alkalmazott Sergio abból főzött, amije volt. Ehhez érkezett több külföldi játékos is: Da Costa, Kulbachuk, Gordic, Mejías, valamint a spanyol kontingens (Manzanara, Bermejo, Guerrero, Camarasa).
A négyes fogatból egyébként utóbbinak volt a legveretesebb múltja: többek között az angol élvonalban, a Premier League-ben is megfordult a Cardiff játékosaként. Ennek ellenére végül a Zürichhel bajnoki címet nyerő Adrián Guerrero tette le igazán a névjegyét a cívisvárosban.
Üdítő kivételként érdemes megemlíteni két magyar játékost is: a korábbi Puskás Akadémia-játékost, Komáromi Györgyöt, akit a szlovén Mariborból kölcsönzött ki a csapat, valamint Varga Ádámot, akit a Ferencvárostól szerzett meg a Loki hasonló konstrukcióban. A „cerberus” pedig nem is okozott csalódást ősszel: rengeteg bravúrt mutatott be, és döntő érdemei voltak például az MTK elleni győzelemben a második forduló során.
Sikerült csapatot kovácsolnia
Ennyi új játékosból Navarro képes volt egy szerethető és versenyképes csapatot építeni, ami ősszel a megszerzett pontok számában és az elért negyedik helyezésben is megmutatkozott. Hosszú idő után idegenben is sikerült legyőzniük a Felcsútot, ahová mostanában inkább csak „nem győzni” járt a csapat.
Ez különösen figyelemre méltó teljesítmény, hiszen az esetek többségében nem szokott rövid idő alatt eredményes együttest építeni egy új edző. Erre tökéletes példa volt az Újpest nagybevásárlása és a horvát Damir Krznar gyors búcsúja, vagy éppen a nagy reményekkel igazolt Iuri Medeiros és André Duarte idő előtti távozása.
Fájó pofonok ősszel
Persze fájó vereségek is akadtak. Ha ki kellene emelni egyet az őszi szezonból, akkor egyértelműen a Nyíregyháza elleni történelmi fiaskót említeném, amely duplán fájt a lokistáknak: egyrészt ez volt a nyírségiek első debreceni győzelme, másrészt komoly presztízsveszteséget jelentett.
Emellett a Budapest Honvéd elleni, hosszabbításban elveszített kupameccset is fel lehet róni a spanyol tréner számlájára. Mindkét találkozón úgy tűnt, hogy nem igazán sikerült jól „meccselnie”, hiszen a cseréi nem igazán ültek.
Mentségére legyen mondva ugyanakkor, hogy még az év vége előtt sikerült visszavágni a szabolcsiaknak idegenben, így végül jó szájízzel zárhatta az évet a Lokomotív.
Az állandóság jegyében
A kincstári optimizmust tovább növelte, hogy egy tőkeerős angol befektetői kör vette szárnyai alá a DVSC-t. Mark Stott tulajdonos érkezésével megszűnni látszott az a pénzügyi bizonytalanság, amelyről ősszel még több hír is szólt.
Ennek ellenére nem kezdődött nagy költekezés. Bár Varga Ádámot visszarendelte az FTC, így a frissen kinevezett sportigazgató, Bogdán Ádám Demjén Patrikot igazolta le a helyére, míg az örök problémás támadóposztra a nigériai Stephen Odey érkezett svájci és dániai légióskodás után.
Elmondható tehát, hogy az állandóság jegyében alakította ki tavaszi stratégiáját az újsütetű vezetés.
Tavaszi remihullám és bírói hibák
Mindezek alapján joggal bízhattak a szurkolók abban, hogy a hétszeres bajnok hasonlóan fényes tavasz elé néz, végül azonban kissé csalódást keltő lett az összkép. A tizenegy döntetlen utólag már túl soknak tűnik, és a hárompontos rendszerben ez végül a dobogóba került. Ettől függetlenül az 53 megszerzett pont így is jól mutat majd a történelemkönyvekben.
Más kérdés, hogy a magyar játékvezetés ismét nem tüntette fel magát jó színben, amit a piros-fehérek ősz után tavasszal is megtapasztalhattak. Például Győrben Rúsz Márton két erősen vitatható tizenegyessel „segített rá” a regnáló bajnokra, így lett a kétgólos vezetésből végül csak döntetlen.
De említhetjük a paksi mérkőzésen látottakat is, amikor Komáromi „agyonrúgása” nem ért büntetőt Bognár Tamás szerint. Ezt inkább nem is kommentálnám.
Ezek után különösen furcsa, hogy időközben éppen Rúszt választották az év játékvezetőjének, ami mindenképpen komoly kérdéseket vet fel a játékvezetői bizottság működésével és a hazai bíráskodás színvonalával kapcsolatban.
“Puta!” – Nagy buli volt a Loki öltözőjében, Sergio Navarro is kapott az áldásból
Dodó nélkül nehéz volt
Örömteli fejlemény volt ugyanakkor, hogy Szűcs Tamás és Bárány Donát révén két válogatott játékost is adott a DVSC a nemzeti csapatnak. Joggal reménykedhettünk abban, hogy ezúttal nem lesz szerencsétlen végkimenetele a válogatott meghívóknak, mint például korábban Hegyi Krisztián esetében. Sajnos azonban nem így történt: a Görögország elleni barátságos mérkőzésen egy ártalmatlan szituációban megsérült a bokája az addig tizenkét gólt szerző Báránynak.
Így különösen nehéz helyzetbe került a szakmai stáb. Navarro ezt némileg görcsösen próbálta megoldani Szuhodovszki Somával, miközben a tavasszal igazolt Odey érthetetlen módon alig kapott lehetőséget. Mindössze szűk negyedóra jutott neki, ami a játékos előéletét tekintve mindenképpen negatív meglepetés.
Csak a szépre emlékezzünk!
Szumma szummárum: Sergio Navarro az előző idényben Székesfehérváron, az utolsó pillanatban kiesést elkerülő csapatból faragott egy dobogóra is esélyes együttest. Bár végül lecsúszott a bronzról a Loki, a nemzetközi kupaszereplést így is sikerült kivívni az eredmények szerencsés alakulásának köszönhetően a negyedik hellyel. Így gyakorlatilag a nemzetközi kupaporondra való kijutással beleírta a nevét a debreceni futball nagykönyvébe, amolyan búcsúajándékként. Mint ismert, az Újpest 2-1-es legyőzése után a klub közölte, hogy nem tudtak megállapodni a folytatásról a vezetőedzővel.
Csak emlékeztetésképpen, a Győri ETO bajnoki címével megtörte a Ferencváros hét éve tartó hegemóniáját idén, így a fővárosi zöld-fehérek csak a Magyar Kupa megnyerésével vigasztalódhattak a 2025-2026-os kiírásban.
Mindezt figyelembe véve úgy gondolom, sem a csapatnak, sem Navarrónak nincs oka szégyenkezni az elért eredmény miatt.
Ezért aztán a legkevesebb, amit mondhatunk tiszteletképpen spanyolul:
„¡Muchas gracias, Sergio!”- „¡Te deseo muchos éxitos deportivos más!”
– Faragó László –
Nem szép dolog bírózni, de… – A DVSC-Felcsút meccs utózöngéi
