Egy hónappal ezelőtt még 35 fokban keresték az árnyékot a vendégeink. Most fújt a szél, végig esett a csendes eső, 12 fokot mutattak a hőmérők, előkerültek a meleg holmik.
A szervezők beszámolója
Azt gondoltuk, kevesebben lesznek, sokakat elriaszt a rossz idő. Sajnos nem ez történt. Aki éhes, netán több napja nem evett, az eső sem tartja vissza. Nagy úr a muszáj, még akkor is így van, ha sokak szerint Magyarország előre megy. Igen, csak az út végén a szakadék van.
Az ételosztás végére közel 150 vendégünk volt. Mindenki felpakolva mehetett haza: a töltött káposzta mellé jutott bőven friss kenyér, péksütemény. A gyermekek édességet és pizzát is kaptak. Igazán bőséges volt a mai nap, tele voltak az asztalaink. Volt, aki elmondta: két-három napra is elég a számukra mindaz, amit ma hazavihetnek.
Nehéz újat írni, hiszen a szegénység ebben az országban, – ebben a városban is, – a mindennapok része. Jelen van, nemhogy kevesebben lennének a rászorulók, hanem a számuk folyamatosan nő. Nem kicsit, nagyon.
Nem szeretnénk mélyebben az okok után “bányászni”, vannak nálunk ehhez jobban értők. Mi “csak” azt látjuk, hogy mind többen kerülnek a társadalom peremére; olyan mély az árok, ahonnan esélyük sincs egyedül kilábalni. Olyan, hogy szociális háló, már régóta nincs, “aki szegény az meg is érdemli” módi járja hazánkban.
Ezt a “példát” követi a debreceni önkormányzat is, a szegénynek nincs becsülete, hiába nyújtja a kezét, üresen veszi vissza. A “Gondoskodó Város” szlogentől még senki sem lakott jól.
A városvezetés százmilliókat költ az elit magániskolára, ahol milliós tandíjak vannak és nagyrészt külföldieket, valamint a debreceni elit gyermekeit képezik.
Azok a gyermekek, akik most a téren álltak a szüleikkel, örültek, hogy múlt hónapban ingyen juthattak tanszerhez. Sorsuk meghatározott, a kiemelkedés lehetősége számukra csak egy szép álom. Azért büntetik őket, mert szegény családba hozta őket a gólya.
Szeretnénk írni az emberi jóságról is. Nagyon hálásak vagyunk mindazoknak, akik adójuk egy százalékát az egyesületnek ajánlották fel. Tiszta szívből köszönjük annak a debreceni házaspárnak, akik saját maguk sütötte pizzát hoztak most is a Petőfi térre. De fejet hajtunk azelőtt a debreceni nyugdíjas hölgy előtt is, aki már több éve hoz csokit, édességet a gyermekeknek. Köszönjük a pékségnek a támogatást, a süteményeik ritka kincsek vendégeinknek, ilyen finomságokat ők nem engedhetnek meg maguknak.
Látni kellett volna, ahogyan a gyermekek majszolták az édességet, a sütit. Ez jelenti számunkra a legtöbbet. Milyen ország az – kérdezzük, – ahol Madárszínház épül milliárdokért, s gyermekek fekszenek le éhesen.
Valami nagyon nincs rendben – gondoljuk mi, szerényen. Vagy mi egy másik bolygón élünk?
Sajnos a debreceni milliárdosokig nem jut el a szavunk. Úgy tűnik a rengeteg pénz nem jár együtt társadalmi felelősségvállalással, a szegények istápolásával. Pedig mi nem kértünk sokat. De úgy tűnik, mégis. Egy keresztény szellemiségű ország, város “elitje” nem érzi kötelességének, hogy civileket támogasson. Lelkük rajta. Biztos oka lehet.
Az egyesület legközelebb 2024. október 27. napján várja vendégeit meleg ebéddel, szeretettel.
Itt a mi térségünkben is sok ezren várják a segítő kezet, az emberi szót, szeretnének emberhez méltó életet élni.
Hívunk mindenkit, aki segíteni szeretne: két kézzel vagy anyagi támogatással.
Várjuk a debreceni lakosok adományait is, elsősorban TARTÓS élelmiszert, gyümölcsöt, burgonyát. De továbbra is várjuk éttermek, élelmiszerüzletek, pékségek jelentkezését. Aki szeretne segíteni, támogatást adni, az alábbi telefonszámon jelezheti:
Mobil (a hét minden napján): +36 30 9841 963
Átutalással a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete számlaszáma:
Polgári Bank ZRT 612 00261-11059802
A közleménybe kérjük beírni: ételosztás, 2024
– Tukoráné Kádár Ibolya, az egyesület vezetője –
