Igor Bogdanovics után egy újabb korábbi debreceni közönségkedvenc, Böőr Zoltán tette tiszteletét a Piros-fehér történetek sorozat legutóbbi beszélgetésén, csütörtökön. A Kazánház után ezúttal a Hódos Imre Sportcsarnok presszójában, a DVSC-Siófok női kézilabda-mérkőzés után ültek le a felek egy kis közös múltidézésre. A debreceni lányok mérkőzése ugyan bosszantó döntetlennel zárult, de ez nem nyomta rá a bélyegét a több mint egy órás terefere hangulatára.A népes szurkolótábor kezdésként egy hangos „Böőr Zoli, Böőr Zoli!” rigmussal tudatta a hihetetlenül szerény korábbi válogatott középpályással, hogy nem felejtették el a DVSC-ben eltöltött éveit és a 252 piros-fehérben lejátszott mérkőzését. Zoli, aki jelenleg Dunakeszin él, megköszönte a meghívást és kijelentette: „Egy vagyok közületek!” – ezt a publikum tapssal nyugtázta. Hasonló volt a tematikája az estnek, mint az előző alkalomé, a villámkérdésekből kiderült, hogy Zoli alföldi gyerekként ma már a hegyvidéket szereti, valamint a kilences mezszámot favorizálta a 81-essel szemben. Gondolkodás nélkül, utolsó emberként szabálytalankodna kiállítást érően, mintsem elengedje a kapura törő játékost a gyepen. Azt is elárulta, hogy a Nirvana helyett Guns N’ Roses-t részesíti előnyben.
Nem a pénzért játszott
Böőr Zoltán felidézte, hogy az utánpótlásban bár sok tehetséges játékossal játszott együtt, de nem mindenkinek sikerült azt a pályát befutnia, amire hivatott lett volna. Erre egyébként legfőbb példaként Szabó Jánost hozta fel, aki a legjobb barátja a mai napig. Kiderült, hogy serdülőkorától apai nagymamája nevelte, neki nagyon sokat köszönhetett. A feltétel nélküli szeretete mellett a főztjeit még a mai napig felemlegeti. Rajta kívül néhai édesapjának a barátját, a helyszínen résztvevő Mézes Józsefet is kiemelte, és köszönetet mondott neki a gondoskodásért és a támogatásáért.
Sándor Tamás volt a példaképe, akivel – ahogy fogalmazott – minden egyes edzés ajándék volt. Magát világrekorderként aposztrofálta abban a tekintetben, hogy hiába debütált a 1996 júniusában, de csak a következő szezonban tudott először labdába érni, így emiatt az élmény okán is felejthetetlen volt számára. Elárult egy olyan titkot is, hogy 2002 nyarán előszerződése volt az MTK-val, de végül Sándor Tamás és Dombi Tibor hazatérésének híre hallatán végül nemet mondott a fővárosiak által kínált csúcsgázsira. Elmondta, sosem a pénzért játszott, és mindig is az volt az álma, hogy szülővárosa csapatában játsszon. Erre a közönség soraiból valaki pikírt módon Baráth Pétert emlegette, de a meghívott gyorsan hozzá tette udvariasan, hogy ez az alkalom most róla szól.
Huszonegy válogatott mérkőzésen lépett pályára, és büszke volt arra, hogy ennyi is jutott neki, hiszen a karrierjét nagyban nehezítették a sérülések. A török Manisasporból hazatérve végül nem tudott ismét alapember lenni Debrecenben, így Győrben, Újpesten és Dunaújvárosban is megfordult. A sors furcsa fintora folytán pedig két alkalommal is sérülés szabotálta a cívisvárosi visszatérését, így neki nem adatott meg például a Bajnokok Ligájának elitkörében játszani, de cserébe sokkal nyitottabb lett az életben és fel tudta fedezni Magyarország rejtett csodáit.
A Dunaújvárossal a harmadosztályból feljutott az NB I-be, ennek a csapatnak kapitánya és házi gólkirálya is volt egyben. Elmondta, mmegadatott neki az is, hogy egy hét leforgása alatt több világsztárral is összemérhette tudását a gyepen: Rooney, Zidane és Cristiano Ronaldo ellen is játszott nemzetközi mérkőzések alkalmával.
Minden Lokiban lőtt góljára szívesen emlékszik
Haladva a beszélgetés vége felé a legkedvesebb emléket firtató kérdésre nem tudott konkrétat megnevezni, de azt elmondta, hogy minden egyes „Oláhgabin” lőtt gólra szívesen emlékszik, a legjobb idegenlégiósnak pedig viccesen Kerekes Zsombort nevezte meg, amíg még nem volt magyar állampolgár. Vele egyébként a mai napig tartja a kapcsolatot, és napi szinten is beszélnek egymással.
Hogy vállal-e szerepet a jövőben a DVSC-nél, arra viccesen azt felelte, hogy nem találták fel neki azt a pozíciót, de gyorsan hozzáfűzte, hogy számára most a családja az első. Ugyanakkor elárulta, hogy korábban volt már megkeresés az előző klubvezetés részéről, de végül nem lett belőle semmi.
Az estét szurkolói kérdések zárták, majd utózöngeként közös fényképek készítése és autogramvadászat következett. A szurkolók ajándékkal is kedveskedtek, egy vasutas relikviákkal teli dobozt adtak át Zolinak emlékül, aki nem felejtette el, hogy honnan jött.
– Faragó László –
