A hölgyek nagy százaléka nem igazán szereti nézni és művelni sem a labdarúgást, így ebből a szempontból üdítő kivételnek számít interjúalanyom, az MLSZ Hajdú Bihar megyei Játékvezetői Bizottsága által az év újoncának megválasztott 21 éves Sovány Liza. Fiatal kora ellenére már elég sok mindent megélt és tapasztalt a labdarúgás világában, így kitüntetésének apropóján túl megpróbáljuk kicsit jobban megismertetni olvasóinkkal a díjazottat.
Mesélj a kezdetekről. Hogy kerültél Csabacsűdről a debreceni nagyvárosi dzsungelbe?
Mindig is egy „világjáró” voltam abból a szempontból, hogy Csabacsűdön éltem, majd Orosházára jártam gimnáziumba, miközben Békéscsabán és Gyulán is fociztam. A továbbtanulás miatt jött szóba Debrecen, amikor felvételt nyertem az egyetemre.
Hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal?
Óvodás korom óta kísér engem a labdarúgás, mindig a fiúk körében mozogtam, ha ők fociztak, akkor én is. Ennek köszönhetően már gyerekkoromban leigazoltak a helyi csapathoz, és jártam a megyét a Bozsik-program keretében.
Mozzanatok Sovány Liza labdarúgó-játékvezető életéből (fotók: magánarchívum, valamint Zsoltnoifocifenykepek):
Sokan nem tudják, de megfordultál a DEAC egyetemi futsalcsapatában is, ahol mindent megnyertetek egy szezonon belül, és a válogatottba is meghívtak. Hogyan értékeled ezt az időszakot?
Minden elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy ez az évem volt a legjobb minden szempontból. Futsal tekintetében már az nagy szó, amit a csapattal elértünk, a válogatott meghívó pedig hab volt a tortán! Nem gondoltam volna, hogy magamra ölthetem hazánk mezét, úgy, hogy ez egy elképesztő nagy lehetőség és tapasztalat is volt egyben. Ami a játékvezetést illeti, szintén jó szezont tudtam produkálni, megvolt az első vezetett férfi mérkőzésem a megyében, és emellett a női Nemzeti Bajnokság II. osztályába kerültem. Hála Istennek, az élet más területén is sikeresen boldogultam ebben az évben, így tényleg nem panaszkodhatom.
Volt-e valami különös oka annak, hogy a mezedet a bírói dresszre cserélted?
Őszintén? Nem. Az egész úgy kezdődött, hogy láttam egy hirdetést, hogy képzés indul, én meg úgy voltam vele, hogy miért is ne? Akkor már több csapattársam is erre az útra lépett, és az ő véleményüket kikérve arra jutottam, hogy ez nem lehet olyan nehéz, így belevágtam.
Báloztak és díjakat vettek át a Hajdú-Bihar megyei labdarúgó-játékvezetők
Miért dönt úgy a szebbik nem egyik képviselője, hogy labdarúgó játékvezetőnek áll?
Engem mindig is érdekeltek a kihívások, és ennek a szakmának a világa. Ezt persze még az elején nem gondoltam így, ugyanis a képzés alatt végig úgy voltam vele, hogy ez egy tök jó munka, mert ide csak akkor megyek, amikor én akarok. Kevés elkötelezettség van, és nyilván az anyagi része is jó. Aztán később rájöttem, hogy mégsem olyan egyszerű ez az egész, de addigra már magával ragadott.
Idén megkaptad az év újonca díjat a HBMLSZ év végi díjátadóján. Mit jelent ez neked?
Nagy örömmel és megtiszteltetéssel vettem, hiszen azt gondolom, hogy a jelenlegi újonc keret a megyében egy elég jó és erős társaságot alkot. Hogy ebből idén a legjobbnak bizonyultam, pláne lányként, az mindenképpen pozitív, és egy jó löketet is jelent a későbbiekre nézve.
Van-e példaképed a sípmesterek közül? Ha igen miért ő az?
Olyan jellegű nincsen, akit ki tudnék emelni. Általában mindenkit követek, nézek. Úgy vagyok vele, hogy ami megtetszik, azt a magaméra formálom, ami pedig nem, azt „eldobom”, ahogyan a rutinos kollégánk, Orosz János fogalmazott korábban.
Szerinted mik a jó játékvezető ismérvei?
Ahogy egy másik kedves kollégám, Kövér Tamás szokta mondani, „a jó ítéletekkel” lesz egy ember hiteles, és magát elfogadtató játékvezető. Ez az egyik, és azt hiszem a legfontosabb, amire törekednie kell egy játékvezetőnek. Ezen kívül számomra sokat számít az, ha szofisztikált, jó kisugárzású és jól is tudja kezelni az embereket, mivel ezek is mind olyan dolgok, amik hozzájárulnak a munkánkhoz.
Talán nem meglepő, de ebben a műfajban is naprakésznek kell lenni az esetleges szabályváltozásokat illetően. Hogyan próbálsz ennek eleget tenni?
A szabályváltozások után általában összegyűlik a játékvezetői társaság, és letisztázzuk ezeket a pontokat. Ezen felül pedig segítségünkre szolgál egy internetes platform, ahol teszteket is tudunk kitölteni a szabályokról.
Állítottál már ki játékost?
Most ez lehet nagyon könnyelműnek fog hangzani, de persze, nem is egyet. Ez a dolog is ugyanolyan szerves része a játékvezetésnek és a mérkőzésnek, mint bármi más, még ha ez ritkábban is fordul elő.
Mérkőzések alatt előfordult már az, hogy verbális inzultus ért? Hogyan dolgozod fel ezeket?
Ez egy olyan dolog, ami mindig is ott volt, ott van és ott is lesz a futballpályákon. Nem tagadom, van, amikor kifejezetten jól tudom kezelni, és kimondottan „élvezem” a kívülről jövő impulzusokat, de előfordul az is, mikor nagyon zavar, és sajnos nem mindig sikerül kizárni. Az ilyen szituációknál szokott megnyilvánulni igazán a férfiak és nők közötti különbség e szakmában, ugyanis egy nőnek, főleg férfi meccsen, sokkal nehezebb kivívnia a tekintélyt és a legitimitást, mint egy férfinak.
Magadat milyen típusú sporinak tartod? Szigorú, de következetes, vagy kicsit az engedékenyebb kategóriába sorolnád magadat?
Nem túl szerencsés, ha én egy mérkőzésen engedékeny vagyok, mert az azzal lesz egyenlő, hogy kicsúszik a kezem közül az irányítás. Ettől függetlenül, ha ez a fajta női-férfi megkülönböztetés nem lenne, akkor is azt gondolom magamról, hogy ugyanúgy megmaradnék egy szigorú és következetes játékvezetőnek, aki igyekszik a lehető legjobban lehozni a mérkőzést.
Figyelemmel kísérted a katari vb-t? Elégedett vagy a végeredménnyel?
Követtem, igen, és szerintem nem hazudok, ha azt mondom, ez a meglepetések vb-je volt. A kiscsapatok egészen jól szerepeltek, főleg Marokkó, míg a nagyok többsége elég könnyelmű volt, vagy csak rosszul jött ki nekik a lépés. Mindenesetre sok izgalmas mérkőzés volt, és bár a végeredmény számomra közömbös, mert én egy jó döntőnek szurkoltam, úgy gondolom, ez a vágyam maradéktalanul teljesült.
Bírói szemüvegen keresztül néztél egy-egy meccset? Ha igen, milyen véleménnyel voltál a látottakról?
Az igazság az, hogy amióta játékvezető vagyok, nem is igazán a meccset nézem, hanem mindig valamelyik játékvezető mozgását követem. Mikor baráti társaságban nézünk meccset, mindig azon nevetünk, hogy én minden gólról lemaradok. Egymás mellett beszélünk el, mert ők is, és én is teljesen mást ragadunk ki egy-egy szituációból.
A videobíró (VAR) bevezetése szerinted hogyan hatott a futballra?
Mindenképp érezhető a pozitív jellege, hiszen azóta elmondható, hogy az sokkal nagyobb arányban születnek igazságos döntések. Nyilván van rajta mindig mit finomítani, akár a döntések meghozatalával kapcsolatban, vagy annak gyors lefolyása kapcsán, de azt gondolom, hogy ami elkezdődött, az jó úton halad.
Ez a hivatás bőven jár lemondással. Jut-e időd ezen kívül valami másra? Van valami egyéb hobbid, vagy a munkád számít annak?
Általában a játékvezetés pont a hétvégéket veszi el, amikor a család többi tagja ráér, és szeretne a párjával, gyerekeivel, esetleg barátaival lenni, így ez nem egy túlságosan családbarát hivatás, sok áldozattal jár. Nekem emiatt és koromból fakadóan a bulik sokasága marad ki, még ha nem is vagyok nagy bulizós, ettől függetlenül nyilván jólesne néha kikapcsolódni. Kimondott hobbim nincs, hiszen a játékvezetés indult annak, de ez átalakult egy annál sokkal fontosabb dologgá.
Van kedvenc futballcsapatod, és olyan külföldi bajnokság, amelyet naprakészen követsz?
Réges-régen nagyon nagy Barcelona-drukker és Messi-fan voltam, de mostanság sajnos nincs annyi időm, hogy úgy kövessem bármelyik bajnokságot, hogy azzal mindig képben legyek.
Szerinted mit lehetne tenni, hogy a női foci a nők körében legalább olyan népszerű legyen, mint mondjuk a kézilabda?
Ha a belső berkeket nézem, akkor szerintem a nőknél is kéne olyan fokú hangsúlyt fektetni egyes dolgokra, mint a fiúknál, férfiaknál. Ilyen például a szakmaiság, az infrastruktúra és még sorolhatnám. Ha olyan tényezőt nézünk, ami pedig mindezt elő tudná segíteni, az pedig szerintem az, ha elkezdenék egyre jobban reklámozni és emellett tv-ben is közvetíteni a mérkőzéseket.
Távlati céljaid az életben?
Nyáron, ha minden jól megy, akkor elvégzem az egyetemet, és meglesz az alapfokú diplomám. Azután el kell gondolkodjak, hogy merre, és hogyan tovább. Mindenképpen szeretnék még tanulni, még ha nem is tudom jelen pillanatban mit, de megtalálom a módját, hogy folytatni tudjam a tanulmányaimat. Ha időm engedi majd a tanulás és játékvezetés mellett, szeretnék munkát is vállalni.
És a játékvezetés világában? Stephanie Frappart babérjaira pályázol esetleg?
View this post on Instagram
Rövidtávú célom, hogy bekerüljek a női NB I-es játékvezetői keretbe, illetve, hogy a megyében is minél több, rangosabb férfi mérkőzést is merjenek a kezembe adni. Hosszú távú célom is van, persze, hiszen szokták mondani, hogy az ember merjen nagyokat álmodni. Nekem pedig az a nagy célom, hogy nemzetközi játékvezető legyek.
– Faragó László –
