Pálinkás József Debrecen díszpolgára, atomfizikus, az első Orbán-kormány oktatási minisztere és nem utolsósorban a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke volt szerkesztőségünk vendége. Kíváncsiak voltunk véleményére, meglátásaira a közelmúlt és a jelen bel- és külpolitikai történéseivel kapcsolatban. Kérdeztük az általa alapított és néhány hete megszűnt Új Világ Néppártról, és arról is, hogy milyennek látja Debrecent, ahol idestova 45 éve él.
Egy kis borsodi faluban, Galvácson született, de 1977 óta Debrecenben él. Milyennek látja a várost?
Összességében zárkózottnak tűnik, sokkal kevésbé nyitottnak, mint például Szeged, ahol szintén huzamosabb ideig éltem. A Debrecenre akkoriban jellemző magas kőfalas épületek is talán ezt a zárkózottságot sugallták, amikor ideköltöztünk. De ezt még ma is érzem.
A város óriási mértékben megváltozott, fejlődött a ’80-as, de még a ’90-es évek óta is. Nagyon sok központi forrás érkezett Debrecenbe, ezek felhasználása azért már felvet néhány kérdést, de erre nincs igazából rálátásom. A városvezetés munkájából keveset látok, a polgármestert személyesen ismerem ugyan, de nem igazán közelről. Az érzékelhető, hogy rengeteg pénz áramlik Debrecenbe, és vannak jelentős fejlesztések. A közlekedéssel viszont nagyon nagy problémák vannak, például az Árpád tér környékén is, ahol élek. Tasó László képviselő úr körzetéhez tartozik ez a rész, de róla ha lehet, inkább ne beszéljünk.
Mivel sokat gyalogolok a Nagyerdőn, nap mint nap elhaladok a Főnix Csarnok mellett, és úgy látom, hogy a futballstadionnak, és ennek a hatalmas csarnoknak a kihasználtsága meglehetősen alacsony. Hiába ingyenes a meccsbelépő az egyetemi dolgozóknak, így sincs néző a mérkőzéseken.
Jár sporteseményekre?
Őszintén szólva ez nem az én műfajom, inkább művelni szeretem a sportot, mint nézni. Fociztam, kosaraztam, teniszeztem, de életemben talán összesen háromszor ha voltam focimeccsen, és azok közül is legalább egy Amerikában volt.
Felismerik az utcán?
Budapesten inkább, mint Debrecenben, de a cívisvárosban is gyakran felismernek. Főleg a Nagyerdőn köszönnek rám sokszor. Ma például 14 kilométert gyalogoltam le (ez egyébként 70 körül már sportnak tekinthető), és 10-15-en biztosan rám köszöntek közben, vagy odajöttek hozzám.
Másfél év után megszűnt az ön által alapított Új Világ Néppárt, állítása szerint azért, mert nem volt elég támogatójuk. Van arról adat, hogy mely társadalmi csoportokat tudtak leginkább megszólítani?
A rendelkezésünkre álló adatok szerint inkább az idősebb és a legfiatalabb korosztály körében voltunk népszerűbbek. Se pénzünk, sem időnk nem volt a pártépítésre sem, nemhogy a közvélemény-kutatásokra, a Covid is nagyon rosszkor jött. Sokan azért kezdenek politizálni, hogy ebből közvetlenül anyagi haszonhoz jussanak. 2020-ban én számos olyan embert megkerestem, hogy alapítsunk pártot, akikről úgy gondoltam, hogy nem ez lett volna az elsődleges céljuk, de ők nemet mondtak. A magyar politika egyik nagy nehézsége, hogy a résztvevőket elsősorban a teljesítmény nélküli magas jövedelem motiválja elsősorban. Kevesen voltunk, akiket országosan is ismertek, másrészt az építkezéshez az kell, hogy mindenütt legyen néhány ember, aki hiteles teljesítménnyel rendelkezik és építkezni tud.
Amikor elkezdtük szervezni a pártot, még nem volt ez a 71 körzetes listaállítási küszöb. Az sem titok, hogy a választás előtt én azt az álláspontot képviseltem, hogy legyen két ellenzéki lista. Az egyik olyan pártokkal amelyek voltak már kormányon, és egy másik olyanokkal, amelyek még nem voltak eddig kormányon. Az viszont nagyon hamar látszott, hogy a Jobbik nagyon erős paktumot kötött a DK-val, amit nagyon nehéz eladni. Ez a két párt egyezett meg a legtöbb körzetben arról, hogy nem indítanak egymásra jelöltet, sőt támogatják egymást. A többiek között is voltak persze megállapodások. Én pedig láttam, hogy egyedül a 71 körzetben nem fogunk kompetens jelölteket állítani. Persze találhattunk volna statisztákat, mint a Gattyán-féle párt, de ennek nem lett volna sok értelme. Lasszóval összefogdosott, ellenőrizetlen hátterű emberek helyett hitelességre és bizalomra van szükség egy párt alapításához.
Az előválasztás egy politikai innovációnak tűnt, de a háttérben a 106 körzetből 70-75-ben nagyon erős megállapodás volt. Mi nagyon nem is fértünk be ebbe. A pártunk kudarcához az is hozzájárult, hogy a társaságunk egyik része azt mondta, hogy ebben ne vegyünk részt. Végül az a döntés született, hogy részt veszünk az előválasztáson, de közben és főleg a választások után nyilvánvaló volt, hogy a hat párt a háta közepére kívánt minket, sőt egy-két jelöltünket megpróbálták „elcsábítani” Mivel belső viták voltak, nem is volt olyan elkötelezett a tagság egy része, hogy az előválasztáson sikeresek legyünk. Az volt a megállapodás, hogy ha az előválasztáson legalább öt körzetben nyerünk, akkor elkezdünk tárgyalni arról, hogy önálló frakció lehetőségével indulunk a választáson (ez azt jelentette volna, hogy a mi logónk is megjelenik az összefogásban). A választás végeredményét látva annyira nem is vagyok szomorú, hogy erre végül nem került sor.
A politika mára leszűkült azokra az emberekre, akiknek egyetlen konkrét célja van: országgyűlési vagy önkormányzati képviselő szeretne lenni. Ha visszaemlékszem a ’89-90 körüli időszakra, Debrecenben több mint 300 tagja volt az MDF-nek. Nyilvánvaló, hogy ezeknek csak a töredéke rendelkezett politikusi ambíciókkal. Ma viszont sajnos azok vannak többségben a pártokban, aki a politikából szeretnének megélni. Én nem ilyen pártot szerettem volna építeni. Nem látom, hogy ez négy év alatt megváltozna.
Másrészt ebben a politikai mezőben, amelyben mi mozogtunk, nevezzük ezt jobbközép-polgári mezőnek, ebben azért megjelent a Bencsik János-féle Polgári Válasz, Varga-Damm Andrea Reformerek nevű formációja, valamint Márki-Zay Péter is bejelentette, hogy ő is hasonló irányultságú pártot tervez alapítani. Nem éreztem magunkban elegendő erőt, hogy ebben a sárdagasztásban részt vegyünk.
Félnek ma az emberek a véleménynyilvánítástól?
Igen. A végrehajtó hatalom akkora befolyással bír az életünkre, hogy aki komoly politikai tényezővé válik, az komoly kockázatot is vállal ezzel. Az egyetemi emberek sem mernek ma már politikai állásfoglalást kinyilvánítani.
Létezik-e ma még olyan, hogy “emberarcú” fideszes?
Ezt a kifejezést nagyon nem kedvelem, hiszen emberekről beszélünk. Ez a kifejezés pedig valahol a gyűlöletben gyökeredzik. Minden ember emberarcú. De hallom ezt a kifejezést naponta, és talán azt értik alatt, hogy nem arrogáns, csak a pénzért és a hatalomért politizáló politikus. Igen vannak ilyenek. A politikusok között is, a Fidesz szavazóira pedig remélem, nem használják ezt a kifejezést. Az első név, aki eszembe jut, az Navracsics Tibor. Van persze olyan kormánypárti politikus, aki nagyon sokat változott. Ismerem őket a rendszerváltás környékéről, de még inkább ’96-tól. Nagyon sokféle ember lelhető fel a Fideszben, és természetesen nagy mértékben kontraszelektálódtak az utóbbi években, politikai és erkölcsi értelemben is. Finomítva kicsit a kérdésben szereplő kifejezésen, olyat nem nagyon látok, aki autonóm lenne és “kibeszélne a táborból”. Az utóbbi 10-12 évben nem nagyon hallottam olyanról, aki az Orbán Viktorétól eltérő véleményét nyilvánosan hangoztatta volna. De ez párton belül sem jellemző.
Az ön idejében minden bizonnyal más világ volt.
Nagyon. 2000-ben léptem be a Fideszbe, előtte 1989-től az MDF-nek voltam tagja. Akkor már egyetemi tanár voltam Debrecenben és az MTA tagja, amikor megkértek, hogy vállaljam el a parlamenti államtitkári posztot. Akkor kifejezetten jó viszonyban voltam Pokorni Zoltánnal.
Az Orbán Viktorhoz fűződő kapcsolatom nagyon sajátos. A köztünk lévő 10 és fél év korkülönbség érdekessé teszi a dolgot. Amikor ő kezdő politikus volt, én tanszékvezető egyetemi tanár voltam. A mi viszonyunk kicsit más volt akkor, mint amilyen a miniszterelnök viszonya a többnyire nála jóval fiatalabb frakciótagokkal.
A Fidesz-frakcióban és a kormányban néhány embert látok, akiknek van véleménye, és viszonylag jó adminisztrátorok. Ide sorolható Pintér Sándor és Lázár János. Gyakran fogalmaz meg a kormánypárt fősodrával ellentétes véleményt Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere is, de a többség nem ilyen.
Kijelenthető, hogy az első Orbán-kormány idején közel sem volt ennyire centralizált (értsd: Orbán Viktor dönt mindenről – a szerk.) a döntéshozatal. Ekkor még úgy éreztem, a kormány valóban az ország ügyeivel foglalkozik, a miniszterek pedig a területükhöz értő, és azt szívükön viselő emberek voltak. Ilyen volt Járai Zsigmond pénzügyminiszter, vagy Chikán Attila gazdasági miniszter. Volt persze egy Torgyán József is, de többségében szakemberek alkották azt a kormányt.
Ha már szóba került Pintér Sándor, mi a véleménye az oktatásnak a belügyminisztériumhoz rendeléséről?
Röviden az, hogy ez egy nagy butaság volt. Az egész kormányszerkezetet nagyon rossznak tartom, talán minden eddig kormányé közül a legrosszabbnak. Bár Pintér Sándort régóta ismerem, és a szakmai munkáját tisztelem is, az oktatáshoz nyilvánvalóan nem ért. Tetézi a bajt, hogy hozzá tartozik még több terület – egészségügy és a klasszikus belügyi feladatok. Minisztert ugyanis nem képeznek egyetlen oktatási intézményben sem, és mondhatjuk, hogy jogász végzettséggel szinte minden minisztériumban lehet valaki vezető, ha megfelelő emberekkel veszi körbe magát. Az azonban fontos, hogy valamennyire a miniszter is értsen az adott szakterülethez. Pintér Sándor pontosan tudja, hogyan működik a rendőrség. A közoktatásban azonban teljesen járatlan. Problémásnak látom azt is, hogy összevissza van a gazdaság területe: van 5 vagy 8 miniszter (attól függ, hogyan számoljuk), aki gazdasággal foglalkozik, és zavaros, hogy ki melyik területtel foglalkozik. Pontosan így lehet teljes körű centralizációt építeni, amikor a miniszter maga sem tudja, hogy mi tartozik hozzá.
Rendre hangoztatja, hogy nagyon rossz ötlet volt ilyen formában, kormányhű emberekkel teletűzdelt kuratóriumokat helyezni a felsőoktatási intézmények fölé. Mit szól ahhoz, hogy egy Kósa Lajos tanácsadó lehet a Debreceni Egyetemen?
Szánalmas és nevetséges. Ezekben az emberekben van egyfajta vágyakozás olyan iránt, amit nem érthetnek el. A szakmai siker és megbecsülés. Ezért most megmutatja, hogy ő is dirigálhat az egyetemi szakembereknek. A kuratóriumoknak ebben a formában semmi értelme. Külön minisztériumra lenne szükség, ami csak a felsőoktatással és a tudomány finanszírozásának kérdéskörével foglalkozik.
Bejegyezték az alapítványokat, fideszes kuratórium felügyeli a Debreceni Egyetemet is
Az állam megteheti persze azt is, hogy nem működtet nagy apparátust a minisztériumban, hanem az egyetemek gazdálkodását és felügyeletét elfogulatlan, köztiszteletben álló, hozzáértő és megfelelő egzisztenciával rendelkező emberekhez szervezi ki. Akiket határozott időre bíz meg a feladatokkal. Nálunk nyilván nem ez történt, és annak sem volt értelme, hogy ezeknek a kuratóriumoknak a tulajdonába kerüljenek az egyetemi épületek és műszerek. Elegendő lett volna az a jogkör, hogy nekik adja azt a gazdasági-jogi felügyeletet, amit egyébként a minisztérium lát el. Mos létrejött egy öszvér rendszer: a Debreceni Egyetem épületei egy alapítvány tulajdonában vannak, amelynek kuratóriumában életük végéig olyan emberek lehetnek benne, akiknek az egyetemhez olyan rettenetesen sok közük nincs. Nem értenek hozzá, és ez fölösleges zavart keltett az egyetemi világban.
A Debreceni Egyetem fölé helyezett kuratórium tagjai között lát kompetens személyeket?
Mondjuk, hogy hatból kettő ilyen. Azt pedig nonszensznek és mókásnak tartom, hogy a rektor és a kancellár is tagja annak a kuratóriumnak, ami őket felügyeli.
Fábián István néhány éve írta le egy cikkében, hogy nem a legjobb, hogy 40 éves öregdiákok vezetik a hallgatói önkormányzatot. Láthatjuk, hogy egy nyolcfős kör gyakorlatilag betelepült az egyetemre. Ehhez mit szól?
Soha nem voltam a hallgatói önkormányzatok barátja. Ezek a szervezetek a legrosszabb fajta politikuskeltetők, mert nem a tehetség, hanem a mutyizás alapján választódnak ki. Meg lehet nézni, hogy a hallgatói önkormányzati vezetőkből mi lesz később. Például stratégiáért és koordinációért felelős államtitkár, vagy önkormányzati képviselő, alpolgármester, kormányközeli „kutatóintézet” vagy egyéb intézmény vezetője. Csak becslés részemről, hogy a hallgatói önkormányzatok vezetői és tagjai közül nagyon kevesen helyezkedtek el tanult szakmájukban. Én egy más világban jártam egyetemre.
Az is nagy probléma, hogy a hallgatókat bizonyos kedvezményekkel a szenátusban meg lehet venni, és ez már nagyon fiatalon bekapcsolja őket a mutyik világába.
Kásler Miklósról kijelenthető, hogy szép csendesen megbukott?
Kásler már akkor megbukott, amikor miniszter lett. Aki az Emmi vezetését elvállalta, az törvényszerűen abban a pillanatban megbukott. Réthelyi Miklóst – akit barátomnak tekintek – sem egészen értettem, hogy miért vállalta ezt el korábban. Balog Zoltán esetében pedig bizonyára sokat nyomott a latban az Orbán Viktorhoz való kötődése. Természetesen számos nevet említhetnék, akik felkérést kaptak, de nem vállalták el a minisztérium vezetését.
De ők legalább nem legóztak Árpád-házi őseink csontjaival.
Kifejezetten nevetségesnek tartom, ha valaki olyan területen jelenti ki magát nagy tudósnak, amihez nem ért. Kásler Miklós nem tudta összefogni a minisztériumát, de egy ekkora minisztérium munkáját nem is lehet koordinálni. Egyszerűen nem lehet megfelelő szinten érteni ennyi területhez.
Túl jó volt az első Orbán-kormány a magyar népnek, vagy hozzánk idomult Orbán rendszere?
Utóbbi a jobb megfogalmazás. 2002-ben, amikor a Fidesz elvesztette a választást az MSZP-vel és Medgyessy Péterrel szemben, ezt Orbán Viktor nagyon nehezen élte meg. Persze én sem voltam boldog, hiszen tagja voltam annak a kormánynak, de nem volt más választásom, összecsomagoltam, és visszajöttem Debrecenbe tanszékvezető egyetemi tanárnak. Számos párttársamnak viszont nem volt hova visszamennie, ők a politikából éltek és szerettek volna továbbra is megélni. Engem a politikában a hatalom sosem vonzott annyira, hogy mindent odaadjak érte.
Szóval a 2002-es vereség után a tanácsadói és a hozzá közel álló emberek meggyőzték arról, hogy a populista irányt kell felvenni. Kovács Lászlóék olyan ígéretdömpinget kezdtek az emberek elé tárni (lásd 50 százalékos béremelések a közszférában), hogy tudatosult bennünk, ha nem ígérnek fűt-fák, akkor nem nyerik meg a választást. Orbán és a Fidesz érezhette úgy, hogy azért veszítette el a választást, mert a versenytárs vagy ellenfél többet ígért nála. Ekkor indult el ez a populista irányzat a Fideszben. Hozzáteszem, 2003-tól én is szerepet vállaltam abban, hogy a Fidesz néppárttá váljon. Ekkor sok értelmiségi jelentkezett tagnak.
Mintha azóta erősen megcsappant volna az értelmiségi fideszesek aránya.
Kétségtelen, hogy a Fidesz nagyon sokat tett azért – hogy ez tudatos volt vagy sem, azt nem tudom -, hogy ez így legyen. Említhetem az akadémiai intézetekkel való összetűzéseket, a tanárok megalázását, az egyetemeken végrehajtott változtatásokat – ez mind-mind nagyon sok értelmiségit szembefordítottak a Fidesszel, másrészt passzívvá tette őket. 2019-ben azt gondoltam, hogy sokkal aktívabb politikailag az értelmiség, de csalódnom kellett. A CEU-s balhé idején például azt éreztem, hogy az értelmiségiek egy jó részének nem tetszik az a fordulat, ami akkor teljesedett ki a Fideszben. Ma sokkal kevesebben mernek kiállni politikai mondanivalójukkal.
Diszkréten önt is “összesorosozták”.
Nem tudom, hogy így volt-e, de nyilván arra gondol, amikor 2018-ban, miután a miniszterelnök már eldöntötte, hogy ne én vezessem tovább a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalt, írattak egy cikket a Pesti Srácok nevű, általam addig soha nem olvasott portálra. Az írás arról szólt, hogy én voltam az Orbán elleni “értelmiségi attak” vezetője. (A cikkben valóban említik Soros György nevét – a szerk.) Erre én csak annyit nyilatkoztam az újságoknak, hogy “a sas nem kapkod legyek után”. Kollégáimnak ez annyira tetszett, hogy meg is ajándékoztak egy bronz sassal.
Na de mi volt a “bűne”, amiért így rászállt a kormánysajtó?
Annyit mondtam, hogy a CEU-n nagyon értékes kutatások folynak. Ez az egyetem ugyanis számos kategóriában szerepel a világ 100 legjobb egyeteme között. Kérdezem én, akkor az egyetemi felméréseket is “Soros Gyuri bácsi” instruálja? Hogy ez a lejárató cikk kinek az akciója volt, őszintén szólva nem érdekel, mert ennyi idő távlatából azt gondolom, hogy jól van ez így.
Ön szerint létezik a “Soros-terv”?
Nem létezik. Soros György egy nagyon idős, de aktív milliárdos, akinek van valamekkora befolyása, részben a pénze, részben az intézményei révén. Az a nézetrendszer, amit ő képvisel, nyilván hangsúlyosabban jelenik az általa finanszírozott intézményekben, mint az azzal ellentétes vélemények.
De olyan “terv”, ami migránsok betelepítését indítványozná, ilyen nem létezik. Soros György vagyona nem is mérhető az igazán gazdagokéhoz – Michael Bloombergtől Jeff Bezoson át Elon Muskig mind sokkal több pénzzel rendelkeznek, és ők sem képesek a világot “irányítani”.
Hogyan juthatna el végre az egyszerű emberekhez is, hogy Orbánék átverték őket ezzel?
Ez lenne az értelmiség feladata, hogy ezt közvetítse. Nagyon megváltozott a média szerepe is. A nagy tömegekhez eljutó médiát a Fidesz teljes mértékben leuralta. A Magyar Televízió és a Kossuth Rádió teljesen pártirányítás alatt működnek, hasonlóan a ’89 előtti rendszerhez. Az emberekhez a kormány üzenete jut el. A közösségi médiában megint csak pénzzel sokkal több emberhez el lehet jutni, mintha például én írok valamit a saját közösségi oldalamon.
A Fidesz az emberek félelmeire hat, és ha elkezdik nekik mondogatni, hogy Soros György világhatalomra tör, elhiszik, mert nem jut el hozzájuk az ellenvélemény. Nem akarok én megsérteni senkit, de 4-5 millió ember nem tudja, hogy ez egyszerűen nonszensz.
A magyar iskolarendszer sem arról híres, hogy a kritikus gondolkodást tanítanák a gyerekeknek. Nálunk nem azt díjazzák, ha a diák okosan érvelve vitázik valamiről, hanem azt, hogy ha fel tudja mondani a tananyagot. Az ember viszont akkor tud igazán megérteni valamit, ha többféle véleménnyel, szemponttal szembesül.
Lesz még Márki-Zay Péterből miniszterelnök?
Nem lesz. Azt is elég valószínűnek tartom, hogy 2026-ban is a Fidesz nyeri majd a választást.
Merre halad a magyar közgondolkodás?
A fiatalok azért jóval diverzifikáltabban jutnak információkhoz, mint az idősebb korosztály. Például idegen nyelvű cikkeket is olvasnak – én is többet olvasok angolul, mint magyarul – a fiatalok közép persze nem sorolom magam. Lényeges változás akkor lesz, ha az emberek a bőrükön fogják érezni, hogy hibákat követ el a kormány. A magyarokat nagyon nagy százalékban a személyes biztonságuk és jólétük érdekli. Sajnos azt látom, hogy el fog jönni az idő, amikor a kormány rossz politikája úgy fogja érinteni az emberek mindennapjait, hogy azt megérzik. 2010 még rossz év volt, de 2011-12-től kezdve már óriási fejlődés volt a világban. Ha megnézzük, hogy Magyarországon mennyivel nőttek a fizetések – Romániában és Szlovákiában nagyobb növekedés volt – az emberek eljutnak arra a szintre, hogy nem fogják tudni megvenni azokat a szokásos dolgokat a boltokban, amikhez hozzászoktak. Ha a kenyeret nem fogják tudni megvenni, akkor csak megérzik majd, hogy valami nem jó ebben az országban. Számos olyan intézkedés lesz, ami érzékenyen érinteni majd a lakosságot.
Miért próbálja Orbán Viktor napról napra gyengíteni az EU-t?
A „Brüsszellel” való harc pontosan olyan butaság, mint a sorosozás. Sajnos a közbeszéd is átvette már ezt. Ez egy nyelvi dominancia is, amit az „ellenzék” szolgaian elfogad. Ők is „hazahozzák a pénzt Brüsszelből, vagy itt van a “rezsivédelmi alap”, ami egy teljesen értelmetlen kifejezés. “Brüsszellel” vagyis az Európai Unió adminisztrációs székhelyével való hadakozás értelmetlen dolog, hiszen a döntéseket az Európai Tanács és a Parlament hozza meg. Az úgynevezett “brüsszeli bürokratákat” tehát maximum azzal lehetne vádolni, hogy a döntéseket “rosszul készítették elő”, vagy nem elég gyorsan hajtják végre. A döntéshozatal folyamatát persze alig ismerik Magyarországon, így be lehet adni nekik ezt az egyszerű szöveget.
A magyar kormány az ostromlott vár technikáját alkalmazza, amelynek az az üzenete, hogy “csak mi tudunk megvédeni titeket”. Mivel az emberek nem látnak túl a várfalon, azt hiszik, hogy a nagy hadsereg valóban ott van a vár körül. Ha fölmennének a bástyára, akkor látnák, hogy nincs veszély.
Az ősbűn egyébként a kétharmados rendszer, amely azért lett létrehozva, hogy a mindenkori kormányzó párt önmagában ne tudjon alapdolgokat megváltoztatni. 2010-ben, amikor a Fidesznek kétharmada lett, megfordították a dolgot, és a kétharmados többséget felhasználva olyan törvényeket hoztak, amelyekkel a jövőbeli kormánynak a hatáskörét is korlátozzák akkor, ha nincs kétharmada. Ha most nyert volna pár mandátummal az összeállt ellenzék, számos dologhoz nem tudott volna hozzányúlni. A Fidesz visszaél a jogalkotással, ezt sokszor hangoztattam is.
Egyesek szerint a Mi Hazánk Mozgalom bejutásával a Fidesznek már háromnegyede van a parlamentben. Hogyan látja Toroczkaiék pártjának szerepét?
A Mi Hazánk véleményem szerint az emberek legrosszabb indulataira rájátszó, és ebből politikai tőkét kovácsoló emberek csoportja. Sokan mondják, hogy a Fidesz érdekeit képviselik, és kétségtelenül jól jön a kormánypártnak, hogy tőle is van még jobbra valaki. A Mi Hazánk a magyar politikai élet egyik legkárosabb jelensége. Kezdve a könyvdarálástól a kisebbségekkel szembeni gyűlöletkeltésen át az oltásellenesek becsatornázásáig. Normális ember számára nem érthető, hogy miért használnak ki minden olyan rosszindulatot, ami az emberekben lapul.
Majdnem egy napon született Vlagyimir Putyinnal. Mi motiválhat egy közel 70 éves embert egy másik ország lerohanására?
Ez az, amit nem értek. Oroszország fejlettség terén nagyon rosszul állhat, és valószínűleg Putyin érzékelte, hogy csökken a népszerűsége. Lehet, hogy támadt egy hülye gondolata, és azzal akarja beírni a nevét a történelemkönyvbe, hogy visszaállítja a nagy orosz birodalmat. Viszont úgy fest, nagyon elszámította magát. Okosabb, racionálisabb embernek gondoltam Putyint ennél. Valami nagyon félrement nála. Érthetetlen, hogy nem számolt azzal az eshetőséggel, hogy ha egy népet megtámadnak, az megpróbálja megvédeni a hazáját. Természetesen az ukrán vezetés sem szent, és számos dolgot a szemükre lehet vetni: nem bántak jól a kisebbségekkel, és igen, Ukrajnában is vannak egyenruhában masírozó szélsőségesek – ahogyan hazánkban is -, de erre nem lehet az a válasz, hogy teljes háborút indít valaki ellen, városokat bombáz szét, és emberek tízezreit gyilkolja le, illetve teszi földönfutóvá.
– Szilágyi Szabolcs –
