Krekó Péter szociálpszichológus volt a Friderikusz podcast vendége a napokban, a beszélgetés központi témája a koronavírus-járvány és az azzal kapcsolatos téveszmék voltak.
Krekó Péter, aki a Tömegparanoia 2.0 című könyvében egy teljes fejezetben foglalkozik kifejezetten a koronavírus és a dezinformációk összefüggéseivel, a mostani helyzetet a Kruger-Dunning hatásnak nevezett szociálpszichológiai jelenséggel magyarázza, mely szerint
minél kevesebbet tud egy ember az adott jelenségről, annál kevésbé tudja megítélni saját tudásbeli korlátait, és ebből fakadóan annál magabiztosabban nyilatkozik a nem létező tudása alapján. Míg akik többet tudnak a témáról, átlátják ennek komplexitását, és összetettebben, kevésbé magabiztosabban nyilatkoznak.
A járvánnyal kapcsolatban elmondta, minél szélesebb körben terjed a dezinformáció (például hogy a járvány csak kitaláció), annál többen halnak meg a fertőzésben.
Ijesztő tendenciának látja, hogy mintha erősödött volna az összeesküvés-elméleti gondolkodás, mind a Coviddal, mind az oltásokkal kapcsolatban. Az átoltottság pedig elért egy 60-61 százalékos szintet, ahonnan már nagyon nehezen lehet tovább növelni az oltási kedvet. Kampánnyal kellene megszólítani azokat a jellemzően falun élő, alacsony iskolázottságú, fizikai munkásként dolgozó, esetleg roma származású embereket, akik kevésbé hajlandóak beoltatni magukat.
Krekó szerint az álhírterjesztés azért is futott fel ennyire, mert a politikusok számára szavazatot hozhat. Jól jövedelmez, ha egy csoportot feltüzelnek, és az ellenfél táborát elbizonytalanítanak. Egy jó összeesküvés-elméletnek hatalommegtartó ereje is lehet.
A szakember azt hiányolja a központi kommunikációból, hogy nem történik visszautalás arra, hogy a járvánnyal kapcsolatban miért mondanak most mást, mint korábban. Ha ugyanis a változó álláspontok oka nem világos a közvélemény számára, akkor elburjánzanak az összeesküvés-elméletek.
Az sem segített, hogy az újságírókat nem engedték be a kórházakba, így az emberek csak a száraz számadatokon keresztül kapnak tájékoztatást a kormánytól. Sokkal nagyobb hatással van az egyénre, ha testközelből, vagy a környezetében tapasztalja a járvány hatásait. Az oltások elutasítottsága is hasonló okból csökkent: ha az ember látja, hogy a környezetében egyre több a beoltott, és nem irányítják őket mikrochipekkel, ő is nagyobb eséllyel oltatja be magát.
Krekó Péter helyesnek tartja, ha a döntéshozók különbséget tesznek az oltottak és az oltatlanok között, és sajnálja, hogy a magyar kormány ezt kivezette. Úgy fogalmazott, nem abból kell kiindulni, hogy az oltás lenne a szkeptikusok számára a korlátozás, hanem az oltatlanok jelentik a korlátozást a társadalom többi részére.
