Valamikor még a kétezres évek közepén, amikor szülővárosom csapata kupadöntőt játszott a Kispest ellen, különvonattal elutaztam én is a fővárosba, hogy buzdítsam a Lokit. Ez a mérkőzés függetlenül az eredménytől örökre emlékezetes maradt számomra, hiszen akkor még igazán virágzott a magyar szurkolótársadalom, köztük a debreceni is a futballcsapattal együtt a fénykorát élte. Rákospalotán leszálló, és az Újpest stadionja felé vonuló szurkolók ekkor még mit sem sejtettek a későbbi MLSZ-vezérek által kiagyalt nevetséges szabályrendszerekről és korlátozásokról.
Ne ugorjunk azonban ennyire előre: körülbelül Szolnok felé tarthattunk, mikor szóba került egy örökbecsű, de manapság a Nagyerdőn már feledésbe merülő „Újpest, Ázsia” rigmus. Miután még volt egy kis időnk, egyik nagyra becsült ismerősömmel elkezdtünk beszélgetni a szurkolótáborok közötti viszonyokról és ő mondott valamit, ami egyrészt nagyon megfogott, másrészt iránymutatásnak is jó volt számomra, és harmadrészt soha nem felejtem el. Ez pedig az alábbi volt: „Jegyezd meg! Ha a Fradit szidod, az egész országban megverhetnek érte!” Ez a rám törő nosztalgikus meccsélmény és a múltban kapott intelmek után elhatároztam, hogy megpróbálok utánajárni, nagyjából hányadán is állnak kis hazánkban a szurkolótáborok egymással.
Miért szurkol egy debreceni a Ferencvárosnak? Interjú egy civisvárosi fradistával
Nos, ha nagyon egyszerűsíteni akarnék, akkor elég csak annyit mondani, és nem is esik jól, de vitathatatlanul az ország legnagyobb szurkolótábora a rekordbajnok Ferencvárosnak van, hiszen Magyarországon kívül Felvidéken és Erdélyben is jelentős szurkolói bázissal bírnak. Köszönhetően több mint százhúsz éves hagyományuknak és történelmüknek. Az első és utolsó magyar aranylabdás, Albert Flórán is a fővárosiak játékosa volt egykoron például. Ők tekinthetők a nemzet csapatának, amit jól bizonyít, hogy az ország minden részéről szoktak szurkolók utazni a kilencedik kerületbe. Az összes többi csapatra ellenségként tekintenek, és főleg a fővárosi táborokkal rivalizálnak a legjobban.
Közülük az Újpesttel a legrosszabb a viszonyuk, amit jól mutatnak az egymás elleni összecsapásaik, múltban és jelenben egyaránt. A két tábor viszonya elsősorban a főváros-vidék ellentéten alapul, hiszen 1950-ig nem volt Budapest része Újpest, így ez a tény már önmagában megágyazott ennek az ellenségeskedésnek. Politikai eredetű ok is volt továbbá, hiszen az „államszocialista” rendszer idején a belügyminisztérium csapata lett az újpesti csapat, míg a zöldek ellenzékinek számítottak. Egyébként egy mértékadó szurkolói oldal (Ultras Tifo) felsorolásában a legforróbb hangulatú európai rangadók között említi meg a lila-fehérek elleni csörtéket. Itt egy kalap alá veszik például egy Celtic-Rangers fémjelezte „Old Firmmel” vagy egy bécsi Rapid Wien-Austria Wien csúcsrangadóval.
Jelentősebb vidéki szurkolói csoportok közül a Debrecen és Diósgyőr kettősével is rivalizálnak. Egy tábor van jelenleg, amelyikről teljes bizonyossággal el lehet mondani, hogy baráti viszonyban van a zöldekkel, ez pedig a Zalaegerszeg. Történt ugyanis, hogy 1990-ben a belga Royal Antwerpennel az Üllői úti stadion bezárása miatt a zalai megyeszékhelyen játszottak a budapestiek. Ezen a mérkőzésen többen is szimpátiájukat fejezték ki a „franzstadtiak” felé, így köttetett a máig megtörhetetlen „frigy”. Emellett külföldön is főként zöld-fehér csapatokkal rokonszenveznek, hiszen többek között a Rapid Wien „Tornadoes” különítménye mellett a görög Panathinaikosz szurkolóival is tartják a kapcsolatot. Ezen kívül a fővárosban azért vannak még szép számmal rangadók és rivalizálások is az említett párosításon túl is, hiszen például a Budapest Honvéd és az Újpest szurkolói finoman szólva sem csípik egymást, de az angyalföldi Vasas SC és a belga tulajdonossal, Roderick Duchatelettel címerháborúba keveredő lila-fehérek viszonya inkább pozitívnak mondható. A kispestiek emellett a székesfehérvári szurkolókat az újkorban végbemenő súrlódások okán, valamint a „kistestvérnek”, a Felcsútnak az őshonvédos Puskás „névbitorlása” miatt sem zárták a szívükbe.
A 25. születésnapját ünneplõ debreceni szurkolói csoport, a Szívtiprók Ultras Debrecen (SZUD) a labdarúgó OTP Bank Liga 9. fordulójában a Diósgyõri VTK ellen játszott mérkõzésen a debreceni Nagyerdei Stadionban 2019. október 19-én.
MTI/Czeglédi Zsolt
Ha már szóba került a zöld-lila ellentét a fővárosban, akkor a Dunántúlon Vas és Zala megye szurkolói finoman szólva sem esznek egymás tenyeréből, így konkrétan a Szombathelyi Haladás-Zalaegerszeg párosítás arrafelé kis túlzással az év meccsének számít. Már amikor a két egylet az élvonalban játszik egymás ellen, hiszen elkerülték egymást a felek mostanság a vasiak másodosztályú szereplése miatt. Ezért aztán a ZTE–FTC barátság mintájára az újpestiek a „kék-fehér zegiek” riválisának, a Haladásnak a meccsein jelennek meg, és szimpatizálnak „ellenségem ellensége a barátom” alapon a vasiakkal.
Ugyanez a helyzet a keleti végeken is, hiszen a Debrecen és a Diósgyőr jelenleg is jó viszonyban van egymással, ami még régről eredeztethető az Anti Tirpák Commando nevezetű együttműködéssel kapcsolatban, hiszen a Nyíregyháza és a Békéscsaba fanatikusaival ment a rivalizálás, amire válaszként a két „tót” gyökerű csapat szurkolói is összefogást hirdettek. Ezért aztán a Nyíregyházi Spartacus elleni párosítás a borsodiaknak és hajdúságiaknak is a KELETI DERBY csupa nagybetűvel és rangadónak számít mindig és mindenkor, osztálytól és helyezéstől függetlenül.
A DVSC legutóbbi nyíregyházi fellépésén tavaly a másodosztályban, ahol egyébként megesett a gépzsíros korlát és kerítés okozta csúfság is, kis híján a hazaiak nevettek a végén, ám végül a hajrában esett Pintér-góllal pontosztozkodással zárult a csörte. Akkor egyébként nem bízták a véletlenre a hazai szurkolók sem, hiszen az ország több pontjáról is érkeztek a Szparinak drukkolni, hiszen győri, békéscsabai és keleti végeken tevékenykedő fradisták is besegítettek, ami köszönhető hajdúságiakkal szembeni unszimpátiájuknak is.
Milliós büntetést kapott a DVSC a Szpari-meccsen történtek miatt
A Loki-Szpari ellentét egyébként már a trianoni időkre visszavezethető, amikor is a térségben az addig közvetlen rivális szerepét betöltő Nagyvárad elcsatolása után került képbe a szabolcsi megyeszékhely, és lakosainak származása is külön pikantériát adott a büszke cíviseknek, hiszen a Felvidékről Mária Terézia idején Békés megyébe lettek áttelepítve, ahonnan Szabolcs megyébe vándoroltak. Így innen ered a máig használatos „tirpák” gúnynév, valamint elviekben úgy gondolták a túloldalon, hogy a debreceni vasutascsapat elnevezése a napjainkban már „hungarikummá” nyilvánított debreceni páros kolbászhoz is köthető, így annak tányéron lévő riválisával, a májas hurkához köthető „hurkás” ragadványnévvel lettek illetve a cívisvárosi fanatikusok.
A teljesség igénye nélkül ennek a párosításnak egyébként több fontos megemlíthető eseménye is volt korábban. Először 1979-et írunk, és Debrecenben járunk, amikor a Loki feljutott az első osztályba, köszönhetően annak, hogy 2-1 arányban legyőzte a piros-kék mezeseket. A nagy ünneplésben azonban az egykori csónakázó tóval is megismerkedhettek közelebbről a vendégdrukkerek, igaz nem önszántukból, de legalább lehűltek a kedélyek. Vélhetően nagyon jól emlékezhetnek még a hajdúsági fanok a 2007-es nyíregyházi rendőrlovas attakra, amikor is a békésen vonuló szurkolók közé vágtattak a lovas rendőrök egy máig tisztázatlan eredetű eldobott sörösüveg miatt. Ez pedig rányomta a bélyegét az amúgy is parázs hangulatú, egyébként döntetlenre végződő összecsapásra. A harc pedig folytatódott a stadionon belül is, amikor is a rendfenntartó erők asszisztálása mellett a szabolcsi keménymag próbálta nem túl korrekt módon megtámadni a Loki szurkolók szektorát, aminek a végén előkerült a rohamrendőrök által ekkoriban szívesen és előszeretettel alkalmazott szériatartozék, a vipera is.
Végezetül bő tíz éve, 2010 áprilisában volt példa egy olyan párosításra, amikor áramszünet miatt maradt el a pénteki napra eső derbi. Nagy csalódást okozva az elutazó népes hajdúsági szurkolóseregnek, akik a vendégben Hofi Géza klasszikusát a „Kell egy kis áramszünet”, valamint a „Fizesd be a villanyszámlát!” rigmussal szórakoztatták magukat, és kifejezték nemtetszésüket a hazai rendezők felé.
Végül a szabolcsiakkal szemben a pótolt meccsen háromgólos győzelemmel vett revansot a Loki a gyepen ezekért a kellemetlenségekért.
Evezzünk egy kicsit békésebb vizekre: a piros-fehérek a fentebb említett Diósgyőr mellett barátságot ápolnak a Dunaújváros és a Hódmezővásárhely szurkolóival, kölcsönösen látogatják egymás mérkőzéseit is. Külföldön a német Arminia Bielefeld fanatikusaival és a hétszeres román bajnok Kolozsvár szurkolóival is jó a viszonyuk.
Ezen felsorolásból nagy valószínűséggel kimaradt több említésre is érdemes tény a lelátói szubkultúrából, de miután a szurkolói társadalomról egyszerre érdekes és izgalmas is írni és mindamellett veszélyes is, így csak a puszta tényeket próbáltam leírni nagyvonalakban.
– F. L. –
