Bár a Loki hétvégi meccse már három napja véget ért, az eredmény, a mutatott játék és a bíráskodás is csalódást okozott a szurkolóknak. Persze mindig ott a futballpályák örök közhelye, miszerint annyit játszik egy csapat, amennyit enged neki az ellenfele. Ez azonban csak részben igaz, ugyanis ebben a fordulóban a játékvezető, Zierkelbach Péter is hozzátette a maga részét – nem túlzás azt állítani, hogy gyakorlatilag eggyel többen voltak a felcsútiak a gyepen.
Igen szigorú volt a beléptetés
A mérkőzéssel most már nem foglalkoznék részletesen, de beszédes volt már a találkozó előtt azzal szembesülni, hogy a Nyíregyháza elleni idegenbeli beléptetési procedúrához képest ezen a kora délutánon jóval nagyobb volt a rendőri jelenlét a stadion környékén, és a biztonsági ellenőrzés is kisebbfajta tortúrává vált. Ezek után akarva-akaratlanul is azt gondolhattuk, hogy a drukkereket szinte bűnösként kezelték ezen a napon, hiszen módszeresen, már-már reptéri alapossággal csekkoltak minket.
Előtte egyébként a Víztoronyba indultam egy jó lángos reményében, de ezúttal csak lepcsánka volt – nem túl nagy adag, de azért nem okozott csalódást. Mindenesetre maradok inkább a lángosnál.
Átaludt első félidő és egy fura vendéggól döntött
Visszaemlékezve a mérkőzésre: a Loki meglepően tompán játszott az első félidőben, és a harmadik percben csak a válogatott Lukács Dániel gyenge megoldásán múlt, hogy a PAFC nem szerezte meg a vezetést. A hétszeres bajnok ezt egészen a 36. percig kihúzta, amikor is Yougával szemben szabálytalankodtak a vendégek, de a játék továbbment, és Duarte kiugratása után Nagy nagy szerencsével talált be Varga kapujába.
A fent említett tompaságot jól példázza, hogy a 46. percben Vajda kapura tartó lövése volt az első hazai helyzet, ami ezen a szinten édeskevés. A szünet után viszont „begyújtotta a rakétákat” a csapat, és rendesen megdolgoztatták Szappanost.
A 60. percben aztán a VAR-szobában is akadt munka, de hiába volt szemmel láthatóan szabálytalan a felcsútiak lengyel játékosa, Golla kezezése, a síp néma maradt. Ezt követően nem meglepő módon érkeztek az elégedetlenkedő rigmusok is: „B**i Felcsút!” – zengett a lelátó. Bárány becserélése sem változtatott az eredményen, és a Loki nagy árat fizetett az első félidő álmos játékáért. Ennek ellenére még így is harmadik helyen áll Sergio Navarro csapata, amely hétvégén a már listavezető Ferencváros otthonában vizitál.
Nem szép dolog bírózni, de…
Tudom, nem elegáns a bírót kritizálva magyarázni a bizonyítványt, de a DVSC–Felcsút meccsek történetében ez korántsem az első eset. Valahogy a találkozókra delegált játékvezetők jelentős része érdekes módon mindig gyenge napot fog ki, és pocsékul, következetlenül vezeti a meccset.
Elég csak Bognár Tamás hírhedt ámokfutására gondolni 2023 áprilisából, amikor a hajrában lőtt A-góllal diadalmaskodtak a Hornyák-tanítványok – előtte azonban a spori gondoskodott róla, hogy a hentesként játszó vendégek haja szála se görbüljön, sőt sárga lapokkal a zsebükben is nyugodtan szabálytalankodhattak.
Most ugyanez történt, csak pepitában – azzal a különbséggel, hogy ezúttal piros lap nem villant. Félreértés ne essék: nem szeretném a bíróra fogni a vereséget, de a második félidei javuló játék alapján minimum egy pontot megérdemelt volna a piros-fehér csapat.
A népszerű közösségi médiában működő SPORI oldalán rendszerint kendőzetlen őszinteséggel értékelik a bírók hétvégi teljesítményét. Ez most is megtörtént, és a 4,5-es osztályzat, valamint az „Ez már túlmutat Zierkelbach alkalmatlanságán” cím igencsak beszédes. Részletesen leírják, miért nem üti meg az élvonal szintjét a 37 éves pécsi játékvezető.
Ezek után ne mondja senki, hogy nincsenek véletlenek…
– Faragó László –
