Nincs éppen irigylésre méltó helyzetben az egykor szebb napokat látott, hétszeres bajnok Debreceni VSC. Hiába kezdte a tavaszi idényt repülőrajttal a Nyíregyháza és az MTK ellen, Amos Youga sérülése óta egy négymérkőzéses pechsorozat sújtja a csapatot. A Fehérvár után a Ferencváros ellen sem sikerült a pontszerzés.
A hétvégi vereség is hasonló forgatókönyv szerint zajlott, mint a korábbiak: pontot érdemeltünk volna, de a futballt még mindig gólra játsszák, nem pontozásos rendszerben. Az alábbiakban néhány gondolatot osztok meg a vasárnapi mérkőzés kapcsán, amely egyben a bajnokság utolsó 11 fordulójának kezdetét is jelentette.
A lángos és a torony is kimaradt
Nem tagadom, sokat vacilláltam a mérkőzésre indulás előtt, hiszen a hétvégén valami nyavalya döntött le a lábamról. Az utolsó pillanatig hezitáltam, de végül arra jutottam, hogy ki tudja, mikor láthatom legközelebb a Lokit a Ferencváros ellen a Nagyerdei Stadionban. Így útnak eredtem – igaz, emiatt lemaradtam az akciós lángosról és a meccs előtti víztornyos hangolódásról is. Legalább időben beértem a stadionba, így volt idő kivárni a nagy embertömeg beléptetését. A klub nőnapi akciójának köszönhetően a hölgyek ingyen tekinthették meg a fővárosi zöldek elleni rangadót, ami jelentősen megdobta a hivatalos nézőszámot: 10 634 nézővel kifejezetten jó hangulat uralkodott a lelátókon.
Jött aztán egy fránya mazsolagól
A nagy érdeklődés remek atmoszférát teremtett, főként a hazai szurkolók részéről. A kialakult helyzet ellenére is támogatták a csapatot, egy látványos koreográfiával küldték harcba a játékosokat, amelyen egy fekete gőzmozdony volt látható. A két tábor közötti verbális csata sem maradt el, előkerültek a klasszikus rigmusok, és olykor politikai célzások is elhangzottak a vendégek irányába.
A mérkőzésről sok újdonságot nem lehet mondani. A kezdőcsapatban akadt meglepetés: a legutóbbi mérkőzésen gyengén teljesítő Dzsudzsák-Malinov kettős maradt a kezdőben, míg a sérüléséből visszatérő Youga is bekerült a középpályára. Berke Balázs sípjele után a Loki harcosan kezdett, de az utolsó passzokba rendre hiba csúszott, így Hegyinek is akadt dolga a kapuban. Kockázatos taktikát választottunk: egy-egy labdavesztés után Saldanha révén a Fradi többször is veszélyeztetett, míg mi főként pontrúgások után próbáltunk helyzetet kialakítani.
Aztán jött a már-már bohózatba illő jelenet. Csapatkapitányunk körülményeskedését követően bosszantó labdavesztés történt, Saldanha biciklizve betört a büntetőterületre, majd egy védelmi megingás után Pesic lövése utat talált az immár válogatott meghívót is kapó Hegyi kapujába. Ez az a bizonyos mazsolagól.
A szünetben próbáltunk optimistán tekinteni a második félidőre, és reménykedtünk legalább egy pontszerzésben.
Lecsordogált a második félidő, a végén némi lapjárással
A második játékrész elején a hazaiak védője, Hofmann gyanús körülmények között a földre került: a frissen beválogatott Tóth Alex csúnyán letarolta, de Berke Balázs szerint ez csak sárgát ért. Ettől eltekintve a DVSC próbálta feltörni a Ferencváros jól megszervezett védelmét, de – ahogy a szezonban oly sokszor – nem járt sikerrel. Hiába cserélték be Vajdát, Kocsist és Szuhodovszkit, az eredmény nem változott. A Fradi is próbálkozott, de Hegyi állta a sarat, így a vendégek nem tudták lezárni a meccset egy második góllal.
A végén még egy kiállítás is színesítette a találkozót: Julio Romao olyan lassan hagyta el a pályát, mint egy reumás csiga, látványosan húzva az időt. Végül lecsordogált a második 45 perc is, és a lefújás előtti percekben a szurkolók a vezetőséget is pellengérre állították – többször is célkeresztbe került a klub első embere, ami nem éppen elégedettségüket tükrözte.
Összegzés
Újabb bosszantó és fájó vereséget szenvedtünk el tavasszal, amely tovább csökkenti pontszerzési és bennmaradási esélyeinket. Pedig a többi eredmény nekünk kedvezett: a Nyíregyháza kikapott, a ZTE és a KTE döntetlent játszott, de nem tudtuk kihasználni a helyzetet. Következő ellenfelünk a Győr lesz, majd jön a válogatott szünet.
Lassan kezd olyan érzésem lenni, mintha már a nyakunkon lenne a hurok, és csak idő kérdése, mikor rúgják ki alólunk a széket. Innen lesz igazán szép győzni.
– Faragó László –
