Téglási Gábort, Balogh Jánost és Megyeri Balázst több dolog is összeköti: posztjukat tekintve mindhárman kapusok, és mindannyian védték már a DVSC hálóját a góloktól. Utóbbi esetében ez jelenleg is igaz, bár tavasszal „Megyó” nem kapott túl sok lehetőséget. A Loki-szurkolók által életre hívott Piros-Fehér Történetek harmadik évadának nyitányán a ferencvárosi nevelésű játékossal is találkozhattak az érdeklődők a Víztoronyban.
„A kapusok flúgosok”
A megszokott csütörtöki időpont helyett ezúttal szerdán tartották az eseményt. Bár nem volt teltház, az alagsori teremben így is szép számú közönség gyűlt össze. Akik ott voltak, egy újabb felejthetetlen és tanulságos est részesei lehettek, amely során kiderült, hogy a kapusok egy csapaton belül is külön kasztot alkotnak.
A posztjuk sajátos felkészülést igényel, és ahogy a Loki első kupagyőzelmekor kapuban álló, rangidős Téglási Gábor – alias „Tégla” – fogalmazott: egyszerűen „flúgosok”. Példaként említette, hogy egy kapus egy meccsen annak is tud örülni, ha eltalálják a labdával. Emellett teljesen más mentális felkészülésre is van szükségük, hiszen egy bekapott gólt pillanatok alatt fel kell dolgozniuk, nem rágódhatnak rajta. Az egészséges önbizalom is elengedhetetlen a poszton, hiszen komoly felelősség hárul rájuk.
Az is kiderült, hogy Téglási és Balogh ma már kapusedzőként dolgozik, és számukra mindig a játékos az első – saját szerepük másodlagos. Fő céljuk, hogy tanítványaik csúcsformában legyenek a mérkőzéseken. Ezzel szemben a külföldi légióskodásból hazatérő Megyeri nem kíván kapusedzőként tevékenykedni, inkább a sportigazgatói pálya vonzza. Ennek érdekében már meg is tette az első lépést: jelenleg a Debreceni Egyetem sportszervezői szakán tanul.
Példaképek és emlékezetes történetek
A beszélgetés során szó esett példaképeikről is – a teljesség igénye nélkül. Téglási a jelenlegi sztárok közül Szoboszlai Dominikot emelte ki, aki hétről hétre bombaformát mutat a Liverpoolban, míg a korábbi klasszisok közül Edwin van der Sart nevezte meg. Fiatalabb kollégái egyöntetűen Peter Schmeichelt, a dán válogatott és a Manchester United legendás kapusát, valamint az olasz válogatott ikonikus hálóőrét, Gianluigi Buffont említették.
Visszatérő kérdés volt, különösen a ferencvárosi nevelésű Megyeri felé, hogy tapasztalt-e valamilyen negatívumot múltja miatt Debrecenben. Ő azonban hangsúlyozta, hogy igyekszik mindenkivel kulturáltan viselkedni és megtalálni a közös hangot. Hozzátette, hogy családjával szeretnek itt élni, és ha egy, az Olympiakosznál eltöltött ötéves időszakhoz hasonlót még megélhetne a DVSC-ben, már elégedett lenne.
A rangidős Téglási sem maradt adós egy humoros sztorival: egy korábbi Keleti rangadón a szabolcsi szurkolók egy hurkát dobtak a pályára, amibe ő véletlenül belelépett. Egy félidőn keresztül nem tudta kiszedni a stoplisából, ami a közönség körében hatalmas derültséget okozott.
Humoros befejezés
A beszélgetés végén további vidám történetek hangzottak el. Az egyik legemlékezetesebbet Téglási és Balogh mesélte, amely egy Nyíregyházán lejátszott mérkőzéshez kötődött. A történet szerint tíz évvel ezelőtt a Szpari február 18-án pótolt egy, őszről elhalasztott meccset a Pakssal. Az MLSZ szabályai miatt azonban a télen igazolt játékosaikat nem nevezhették a találkozóra, így végül kilenc mezőnyjátékossal és három kapussal voltak kénytelenek kiállni. A Lokiban is megfordult Hrabina, valamint a kárpátaljai Ovszijenko mezőnyjátékosként szerepelt azon az összecsapáson.
Téglási szerint a legnehezebb feladat az volt, hogy szögleteknél és szabadrúgásoknál a kapusok ne ösztönösen kézzel érjenek a labdához – ez a nézők számára sok derűs pillanatot eredményezett.
A két kapus Debrecenhez fűződő kapcsolatáról is beszélt, amely számukra az otthont és a hazát jelenti. A Skóciában is megfordult Balogh így fogalmazott:
„Ha az M7-esen megyek, rosszul vagyok, de ha az M3-ason tartok Debrecen felé, úgy érzem, hogy minden szép és jó.”
Zárógondolatként hozzátette, hogy amikor a szigetországban védett, neki leginkább a debreceni Teniszke söröző és annak hangulata hiányzott.
Azt hiszem, aki ott volt, az bizonyára jól szórakozott – ezt a mellékelt videó is alátámasztja. Legközelebb is hasonlóan szórakoztató este vár ránk a Nagyerdőn.
– Faragó László –
