Alapszabály az újságírásban, hogy indulatból nem érdemes leírni az érzéseinket, hanem aludva rá egyet és tiszta fejjel ildomos elkezdeni a betűvetést. Nos, én utóbbit követném is, de egy nap elteltével is csak a tehetetlen düh és csalódás munkálkodik bennem.
Próbáltam a reggeli kávémat kortyolgatva megemészteni a tegnap látottakat, de nem egyszerű lenyelni ezt a keserű pirulát. Két okból is, mivel egy ősi rivális ellen véreztünk el nyerő pozícióról és végén az a Nyíregyháza örülhetett a lefújás után, aki huszonöt éve nem tudott nyerni ellünk a Nyírségben. Ez a kettő pedig már önmagában is bosszantó lenne, amihez hozzáadódik a nem éppen jó napot kifogó játékosaink gyatra teljesítménye is. (Akinek nem inge…)
Ezek után nagyon remélem, hogy nem csak az idegenben szurkoló több mintegy ezer Loki-szimpatizáns szégyelli magát a gyepen lévő Loki-mezt pályára kivivő elkövetők helyett. (Akinek nem inge…) Ugyanis a fene nagy fogadkozás ellenére nem sok mindenkivel sikerült átéreztetni, hogy mit jelent egy ilyen rangadó nekünk a Hajdúságban? Egyszóval mindent, így engedtessék meg nekem, ha egy kicsit nyers leszek néhol, mint a buggyantott tojás.
Remek idő és hangulat az elején
Az időjárásra ezúttal sem volt panasz, hiszen majdhogynem rövidgatyás idő volt, köszönhetően a verőfényes napsütésnek, így remek előjelekkel kezdődött az utazásunk a szomszédvárba. Nagyállomáson már a tervezett indulás előtt sokan összegyűltek, mivel vonattal tettük meg ezt a cirka ötven kilométeres távot. Akadtak régi ismerősök és barátok is az utazók között, akik régebben aktívabbak voltak a stadionban, így túlzás nélkül állíthatom, hogy alaposan megmozdultak a szimpatizánsok egy „jó ügy” érdekében.
Ahogy az lenni szokott a rendfenntartó erők is felsorakoztak nagy erőkkel az indulási oldalon. Látva őket a környék éjszakai nagymenői nem igazán örültek, sőt egy kis félelmet is lehetett látni rajtuk a sok rendőr láttán, hiszen nem szoktak hozzá ilyen nagyfokú intézkedésekhez. Azt is tudtuk, hogy Debrecenből indult a vonat és a hosszú szerelvénynek az utolsó nyolc kocsiját csak a piros-fehér drukkereknek tartották fenn, így nem volt gond az ülőhelyekkel sem. Némi késéssel elindultunk, de előtte még ezt kihasználták egy páran, hogy felszerelkezzenek némi folyékony kenyérrel az útra, ami igencsak jól esett a melegben. Az út nagyjából zökkenőmentes és energiatakarékos volt gondolva a nyíregyi vonulásra. Egyedül a hajdúhadházi epizód volt egy kicsit érzelmesebb, amikor is a környék lakóinak tolmácsoltak egy pár magvas gondolatot a drukkerek.
Nyíregyháza-Debrecen: 3-2. A Szpari nyerte a keleti rangadót
Bevették Nyíregyházát a drukkerek
Ahogy a körülbelül 800 fős drukkerhad járata begördült a szabolcsi megyeszékhelyre, ahogy az lenni szokott megtörténtek a szokásos üdvözlések és keményebb zrikák az ott lakóknak címezve, majd elindult a menet a stadion felé. A sok sör hatása nem maradt el nyomtalanul, hiszen már ahogy a régmúltban is volt a drukkerek rigmusainak hatására megenyhültek a készenlétisek és a helyi Apeh melletti parkolóban letudták a folyóügyek elintézését a szimpatizánsok, majd összébb terelték az egységesség jegyében a menetet és folytatódott az út, aminek során egy két füstbombát azért begyújtottak a fiúk, de a legfőbb hangulatfokozó a sörök mellett a rigmusok skandálása volt.
A táv több mint felénél a nők is kaptak némi egészségügyi szünetet egy benzinkútnál, ami jó húszperces pauza volt, addig jobb híján énekléssel és ütemes tapssal szórakoztatták magukat a drukkerek, majd azt hittük, hogy a régi forgatókönyv szerint néhány saroknyira vagyunk a célunktól, de nem így történt. Az egykori rendőrlovas attak színhelyénél ugyanis nem tértünk le, hanem tovább tereltek minket az új stadion vendégszektorának irányába, ahol a botanikus kert és a vendégparkoló érintésével alaposan megsétáltattak minket, majd ami ez után jött, arra pedig nincsenek szavak.
Aladdin varázsszőnyege, cipőpróba és csigalassú beléptetés
Beálltunk a sorba, ahol azt hittük, hogy sima lesz a bejutásunk a vendégbe, de tévednünk kellett, hiszen nagyon lassan haladtak be az emberek és ez a kezdés előtt volt egy húsz perccel. Egyeseknél már majdnem csőtörés állt be a sok sör után, hiszen nem engedték meg a hazai rendezők azt se, hogy könnyítsünk magunkon a belépés előtt, ami kifejezetten empatikus húzás volt a részükről. Aztán bosszantó volt az is, hogy összeszűkítették a beléptető kaput és csak egyszerre 8 embert engedtek be a kiemelt kockázatú rangadó jegyében a tüzetes motozásra. Ezt a várakozást egy két szurkoló nem viselte valami jól, hiszen rácsot rázva felkérdezte a szervezőket jogosan, de nem túl szalonképesen egy „Mi a f.sz van?”- kérdéssel. Már előtte hallottuk fél füllel, hogy le kell venni majd a lábbelinket, de nem a szagminta miatt, hanem vélhetően tiltott pirotechnikai eszközöket kerestek a biztonságiak. Azt hittem, rosszul látok… három leterített „Aladdin-féle varázsszőnyegre” tereltek minket, mint a marhákat a vágóhídra és cipőt valóban le kellett venni. Ezt követően a táskánkat is tüzetesen átvizsgálták kincsek után kutatva. Motozás után az egyik szurkolótársam meg is jegyezte viccesen, ha ezt így tudja előre, akkor „szaros gumicsizmában” jött volna. Köszönjük szépen ezt a fajta „embertelen” bánásmódot.
Mennyből nagyon gyorsan pokolba
Gyors beléptetést követően a vendégmosdó felavatása után elfoglaltuk a helyünket és remek hangulat uralkodott az új nyíregyházi arénában, majd Berke sípjele után meg is kezdődött a mérkőzés, amiről nem szeretnék sokat beszélni, hiszen nagy trauma volt a drukkereknek átélni Pellumbi vezetőgólja után azt, ami után következett. Általában nem szoktam játékosok nyakába varrni a vereséget, de maradjunk annyiban, hogy Ferenczi szélső hátvédként való erőltetése nagyon nagy öngól még mindig, hiszen a saját nevelésű játékos már nem először bizonyította, hogy alkalmatlan erre a szerepkörre. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy mindhárom hazai gólban elévülhetetlen érdemei voltak az amúgy jó rúgótechnikával megáldott játékosnak, és hiába jött a végén egy szépségtapaszt jelentő Dzsudzsák-büntető, nem érdemeltünk pontot ezért a gyepen való rohangálásért. Remélem, ezek után az új szakmai stáb is látja, hogy ő nem arra a posztra való. De az is nagy gond, hogy csapatként szenvedtünk egy már-már megalázó vereséget egy rivális otthonában, ami után jött is a „Kurva gyenge!”- rigmus a drukkerektől teljesen érthető módon.
Tettük ezt úgy, hogy a keleti rangadó tudatában néhány játékosunk hozzáállása nem volt éppen sportemberi és a címerünkért elkötelezett, maradjunk annyiban. Ezzel pedig elintéztük azt is hosszú időre, hogy a helyi trollok és szurkolók is rajtunk röhögjenek, amivel tökéletes futballünnepet adományoztunk nekik. Abban is biztos vagyok ugyanakkor, hogy a hazai szektorban a felénk a hátsó felét és szerszámát mutogató szabolcsi úriember és társulata a debreceni visszavágóra nem fog eljönni.
Nagy kár volt ezért
Nem kérdés, hogy nagy esélyt szalajtottak el a játékosok három ponton túl a Loki szurkolók újbóli stadionba csalogatásával is, hiszen túlzás nélkül állíthatom erre a túrára az elutazó szurkolók duplája is eljött volna, amivel egy sokgólos győzelem esetén bizonyára számolhattak volna a Nagyerdőn.
A visszaútról pedig csak annyit, hogy a rendőri erők által vezényelt semmiképpen sem nevezhető sétának inkább erőltetett menetnek a végén jó páran örültek, hogy az állomás környékén, ilyen-olyan módon könnyítettek magukon, ami szintén nem volt valami emberséges húzás az egyenruhások részéről. Főleg annak fényében, hogy az eredetileg 22:40-kor induló vonat késett legalább tíz-tizenöt percet, így végül éjfél körül gördült be Debrecenbe a vagonunk és ért véget az amúgy jó hangulatú túránk, „csak ez a meccs ne lett volna”.
– Faragó László –
