Nem a legjobb előjelekkel rendezték meg a harmadik helyezett DVSC soron következő hazai meccsét, hiszen a második helyen álló Kecskemét érkezett a Nagyerdőre, amely a tavalyi szezonban újoncként sok borsot tört a riválisok, köztük a DVSC orra alá is. Végül nagy meglepetésre a második helyen végzett a bajnokságban. Egyszóval az MTK elleni múlt heti kisiklást igyekeztek kijavítani a lokisták vasárnap este.
Ez szerencsére sikerült, Bódiék jól időzített gólokkal fektették két vállra a vendégeket, és megérdemelten szereztek három pontot. Lássuk, mi történt ezen az estén.
Újdonság erejével hatott minden
Ezúttal nem a B-középből néztem végig a mérkőzést, hanem egyik kedves ismerősöm invitálására a D-szektorból tekintettem meg az összecsapást, így mindenképpen az újdonság erejével hatott rám az oldallelátón szurkolni, pláne ülve. Mondhatjuk úgy is, hogy kilencven percre kipróbáltam, hogy milyen érzés egy családiasabb hangvételű szektorban szurkolni. A belépés a D8-as szektorba gördülékeny volt, majd miután elfoglaltuk a helyünket, lecsúszott az első nyugtató sör is. Gyakorlatilag a kecskeméti szurkolókkal szemben foglaltunk helyet, akik vasárnaphoz mérten egészen korrekt létszámban képviseltették magukat. Végig doboltak, zászlókat is lengettek, és majd félszáz torokból szólt a „Hajrá, Hírös város!” Ami a nagy zászlójukat illeti, Bács-Kiskun Szicília felirat volt rajta, nem tudni milyen megfontolásból.
Inkább ikszes első 45 perc
Az Loki összeállítása több helyen is változott, hiszen Babunszki és Mance távoztával egycsatáros játékkal, elöl Báránnyal próbálkozott Srdjan Blagojevic. Ezen kívül Bódi, Szécsi és Romancsuk is kezdőben találta magát. Ez azt is jelentette, hogy Domingues és Kiziridisz kimaradt, valamint vélhetően pihentető jelleggel Dreskovic is kispadon kezdett. Pintér Csaba volt a játékvezető, akinek kezdő sípjele előtt sajnos ismét egyperces néma gyászszünet következett – a klub egykori alkalmazottjának szólt ez a gesztus.
Kezdés után jó húsz perccel azonban egyre jobban gyűltek a környékünkön az emberek, így a komfortosság érdekében a kihasználtuk azt, hogy a szektoron belül lehet vándorolni, így a hazai B középhez viszonylag közel foglaltunk helyet. Az első negyedórában megúsztunk egy KTE-lesgólt. Úgy tűnt az elején, hogy Szabó István csapata némileg élesebb volt, míg a Loki Loncsar és Dzsudzsák révén próbálta veszélyeztetni Varga kapuját – különösebb eredmény nélkül. Egy ideig mezőnymunka és nagy taktikai harc dominált a gyepen, majd a hajrában megrázták magukat a felek, és a 32. percben Horváth lövését védte Megyeri, majd a 39. minutumban Dzsudzsák labdájáról éppen csak egy gondolattal maradt le Bódi, így csak a vendég portás kezébe tudta csak irányítani a bőrt.
A végjátékban viszont már szükség volt kapusunk és védelmünk együttes munkájára, amikor Romancsuknak kellett nagyot mentenie Tóth elől, majd a szöglet után is nyújtózhatott a hazai cerberus. A hosszabbításban még a spori is szerepelni akart egy kicsit: egy nagyon ígéretes debreceni támadásba fújt bele, és megszakította a játékot, amikor Mojzist kellett ápolni. A hazai publikum ezt nem igazán díjazta, elhangzott néhány keresetlen szó is. Félidő.
A szünetben a sört nagyon gyorsan megkaptuk, és a dolgunkat is viszonylag hamar el tudtuk végezni a mellékhelyiségben, majd miután néhány ismerőssel váltottam pár szót eredeti helyünk felé orientálódtunk, ugyanis térfélcsere volt. Eközben Srdjan Blagojevic a hajrában megsérült Mojzis helyett Dreskovicot hozta be a folytatásra.
Öt perc alatt eldőlt minden
Gyakorlatilag páholyból láthattuk a Loki góljait, az első találat a kezdeti pontatlanságok után a 62.percben jött össze. Egy szögletet követően a levágódó labda után a társak kellemetlen helyzetbe hozták a korábbi DEAC-os Nagyot, akitől Bárány erőszakosan elvette a labdát, becenterezésére pedig menetrendszerűen érkezett Loncar, és nem hibázott. 1-0.
A montenegróinak idén nagyon megy a játék, hiszen már negyedik gólját jegyezte, mi több a mérkőzés előtt megkapta az augusztus legszebb góljáért járó díjat is a korábbi Novi Pazar-játékos. A gólnál a hazai szurkolók néhány görögtüzet is begyújtottak, ami számomra mindig az igazi meccshangulatot jelképezi. Ekkor úgy tűnt, hogy bár a „semmiből” jött a vezetésünk, de egy gyors góllal a megingó lila-fehéreket könnyedén padlóra tudnánk küldeni.
Ez a gól pedig alig 5 perc múlva össze is jött egy kontratámadást követően. Egy gyors labdaszerzés után Dzsudzsák indította mesterien Kusnyírt, aki egy az egyben kapura tört, és a későn bevetődő kecskemétiek előtt belőtte a kapuba a labdát. 2-0. Eldőlt a mérkőzés, hiszen a KTE nem tudott olyan intenzitással támadni, mint ahogy azt tette az első félidőben, így Megyerinek nem sok munkát adtak. A DVSC-vel hírbe hozott Szuhodovszki sem villogott, így jobb híján csak egy sárga lapra futotta tőle a 83. percben.
Alapvetően nem volt durva meccs, hiszen összesen három lapot osztott ki a pályán tartózkodóknak a sporttárs, aki végjátékban ismét vágyott némi figyelemre. Ezt meg is kapta, mikor a hazai kispadon – ki tudja, miért – sárgát adott valakinek, amire jött egy rövid, tömör „Hülye vagy!” válasz a lelátóról.
Összefoglalva: a hátralévő időben okosan futballozva tudta le a mérkőzést a DVSC, így bár elég csalóka, de 2014 után tudtunk ismét nyerni hazai környezetben a Kecskemét ellen. Az akkor egy Ligakupa-meccs volt a gólokat akkor Berdó és Jovanovic lőtték. Tegyük hozzá azonban gyorsan, hogy a lilák jó ideig a második és harmadik vonalban is tengődtek. Ezzel a győzelemmel a három ponton felül az is biztos, hogy három hétig a Lokomotív egy meccsel kevesebbet játszva is vezeti a bajnokságot. Most igazán jó érzés ránézni az tabellára!
Ez a jó rajt kifejezetten biztató lehet a jövőre nézve. Apropó jövő. A válogatott mérkőzések miatt három hétig nem lesz bajnokság. Következőnek szeptember 16-án a Magyar Kupában az Eger ellen vendégszerepelünk, majd szeptember 23-án jön a Diósgyőr elleni “keleti derby” Miskolcon. Ami a D szektoros kalandozásomat illeti, nem volt rossz összességében, de egy rangadót továbbra is inkább a B-ből néznék meg.
– Faragó László –
