Szó szerint aludva egyet a pénteki eseményekre, talán némileg lehiggadva tudom értékelni a Loki-Felcsút meccset. Biztos vagyok benne, hogy aki a helyszínen vagy a tévében látta ezt a 90 percet, az nem felejti el egyhamar. A találkozó ezúttal nem egy gólzáporos Lokomotív-győzelem vagy éppen egy utolsó pillanatos katarzis miatt marad emlékezetes, hanem elsősorban a játékvezetői ténykedés miatt. Közvetve ugyanis Bognár spori ténykedés okozta a Loki vesztét az NB I egyik legutáltabb garnitúrájával, a Puskás Akadémia FC-vel szemben.
A hivatalos kezdőcsapatunkat böngészgetve bizony azt lehetett leszűrni, hogy több sebből is vérzett az eddig megszokott sztenderd kezdőnk. A hátsó alakzatból Milosevic, Romancsuk, Delandes és Lagator sem tudott Blagojevic mester rendelkezésére állni, így Loncar védőként bizonyíthatott, valamint bekerült Ojediran is, aki Mezőkövesden kifejezetten jó benyomást tett rám.
A mérkőzésre való kijutásom egészen kalandosra sikeredett, hiszen életemben először taxival érkeztem a helyszínre. Ezt követően becsekkoltam, megvettem az idegnyugtató habos vizemet, majd miután egy hot dog is lecsúszott, erőteljes hangzavarra lettem figyelmes a büfénél lévő televízió felől: bizony, a felcsútiak előtt adódott egy helyzet, de Puljic lövése cél tévesztett.
Erre jöttek aztán válaszul ígéretes debreceni ellentámadások, de Markek Tamás remek napot fogott ki, és az első játékrészben több alkalommal is gólba tartó labdákat fogott ki Babunszki vagy éppen Varga lövésénél. A 11. percben Bognár spori elkezdte osztogatni a lapokat, mindezt úgy, hogy következetességgel nemigen lehetett volna vádolni. A teljes mérkőzés egészére kivetítve ugyanis a megszokott átlagos négy esetleg öt sárga lap dupláját osztotta ki, amivel a spanyol bajnokságban közreműködő kollégáit igyekezhetett utolérni. Erre az estére amolyan kártyamesterré vedlett át a sárvári születésű játékvezető.
Felcsúti vágóhíd
A sok lappal önmagában még nem is lett volna baj, de sokszor olyan helyzetekben volt elnéző már sárga lapos felcsúti játékosokkal szemben, hogy az már-már a bicskanyitogató kategóriába tartozott. Nem is volt meglepő, hogy a hazai szurkolótábor már az első fél órában (a vendégeket ezúttal a kartonfigurák helyett néhány odatévedt hajlott korú egyén képviselte csak) nemtetszésének adott hangot, amelyben az alig 1800 lelket számláló település lakóinak nemi orientéciójára céloztak legtöbbször, de a bíró és kísérete is kapott hideget-meleget.
Csúnyán kikezdték a Loki-szurkolók Orbánt és Mészárost a Felcsút elleni meccsen – videó
Vélhetően az MLSZ fegyelmi bizottságának vastagon fog majd a ceruzája a zöld asztalnál. Nem zörög a haraszt, szokták volt mondani, de ehhez a nagyon feszült hangulathoz kellett az is, hogy Hornyák Zsolt csapata valóságos csontzenét rendezett a játékvezető asszisztálása mellett az első félidőben, így szerencsénk volt, hogy Dreskovicot, Kusnyírt vagy éppen Dzsudzsákot nem vesztettük el egy-egy ilyen összecsapás alkalmával. Ezeknél ugyanis a sípmester ki tudja, miért, mintha átvedlett volna Stevie Wonderbe, és nem ítélt semmit, hogy elejét vegye a komolyabb balhénak. A ráadásban csak fokozta a bajt azzal, hogy egy hazai szögletrúgást előbb megítélt, majd nem engedte elvégezni azt. Ugyanez volt egy hete Mezőkövesden is, csak akkor Andó-Szabó egy felfejlődő Lokomotív-támadást akadályozott meg.
Hiba csúszott az utolsó passzokba
A szünetben többen is a bíró sporttárs bakijait taglalták a büfék környékén, de azért titkon bíztunk benne, hogy egy gólt csak begyömöszölünk valahogy a vendégek ketrecébe, amivel győzhetünk. Fordulás után aztán a vasutasok feljebb is kapcsoltak egy fokozattal, és kifejezetten élményszámba menő labdajáratásokat láthatott a mintegy négyezer fős publikum. Az i-re azonban nem sikerült feltenni a pontot. Vagy egy rossz utolsó passz, vagy egy szabálytalan szerelés miatt elhaltak a támadások. A piros mezesek tényleg mindent megtettek a pályán. Önfeláldozóan védekeztek, volt több látványos labdaszerzésük is, de a futball örök igazsága ismét lesújtott: a sok kihagyott ziccer megbosszulta magát.
Előtte azonban a 78. percben egy vendég védelmi hibát kis híján megtorolhatott volna a DVSC, de elsőre úgy tűnt, hogy Varga Kevint akadályozták a 16 oson belül, amiért Bognár először sárgát adott vétkesnek, és büntetőt ítélt hajdúságiaknak. A VAR – érdekes módon itt előkerült – viszont a kikockázás után egyértelműen bizonyította, hogy nem volt kontaktus a két játékos között, ezért büntető helyett Varga sárgult be műesés miatt. Ha már fentebb írtam az egyenlőtlen feltételeket, ez egy ilyen eset volt, hiszen előtte az első félidőben Komáromi sárgával a zsebében ugyanezt eljátszhatta büntetlenül. Hol itt az igazság?
Ezek után a hazai keménymag új rigmus skandálásába kezdett, ami az első osztályú bajnokságot a NER játszóterével azonosította. A mérkőzésen egyébként a kissé szűkös kispadunk miatt a szakmai stáb hármat cserélt: Bódi, Kyziridis és Bárány állt be. Utóbbi játékost különösen nagy ováció fogadta, de kissé elkésett volt már ez a csere. A ráadásban (ráadásul) a vendégek által módszeresen faragott Ferenczi elkövetett egy teljesen felesleges szabálytalanságot, majd már besárgulva, forrófejűen szövegelésért megkapta a második lapját is. Apró szépséghiba, hogy a Ferenczit pankrátor módjára fojtogató Colley, aki szinte az egész meccsen provokálta a hazaiakat, semmilyen büntetést nem kapott.
Majd jött a végén Zahedi
Miután lehiggadtak a balhés felek, érkezett a csattanó: az iráni cserecsatár, Zahedi fejese valahogy utat talált a kapuba Megyeri kesztyűje mellett, így ezzel elvitte a három pontot a Hornyák-csapat, és pontszámban beérték a Debrecent. A lefújás után a vendégek tovább növelték amúgy sem túl nagy népszerűségüket azzal, hogy a hazai B-közép előtt kezdtek örömtáncot lejteni, míg a DVSC játékosai közül többen is csalódottságukban zokogva terültek el a gyepen. Micsoda kontraszt, de ilyen futball. Ellenszélben nagyon nehéz játszani, de így ki lehet kapni.
Ahogy pedig a Loki vezetőedzője mondta, egy estéjük van keseregni emiatt, utána tovább kell lépni a történteken, és következő hétvégén Zalaegerszegről el kell hozni a három pontot. Reméljük, így lesz!
Egy vesztes meccs után azért a szurkolók számára még jobban felértékelődnek a sípmester tévedései, de itt nem csupán egy-két esetről volt szó, hanem volt belőlük egy egész csokorra való.
Az is biztos, hogy a hajdúságiak teljesítményére nem igazán lehetett panasz, szégyenkezniük nem kellett a lefújás után, hiszen mindent megtettek a sikerért, de végül egy olyan falba ütköztek, ami meghiúsította a pontszerzést is. Félreértés ne essék, a vereségünket nem varrom egyértelműen Bognár Tamásra és csapatára, de ha azt mondom, hogy nem voltak egyelőek a feltételek, akkor nem állok messze az igazságtól.
– Faragó László –
