A válogatott szünetet és egy dabasi izzadtságszagú kupa-továbbjutást követően újra a Nagyerdei Stadionban pattogott a labda szombaton, ahol több okból is fontos találkozót vívott a DVSC a Budapest Honvéd ellen. Egyrészt ezen a délutánon debütált a Srdjan Blagojevic vezette az új szakmai stáb, másrészt a Loki feltett szándéka volt, hogy idei második hazai győzelmét is megszerezze a rendkívül hektikusan teljesítő fővárosiak ellen. A skót Tam Courts vezényelte piros-feketék eddig idegenben sikeresebbek, például Kisvárdán is nyertek. Így aztán az eredményen kívül leginkább az foglalkoztatott, hogy mennyien tekintik meg a stadionban a délszláv edző debütálását. Amikor kiértem a meccsre azt konstatálhattam, hogy annak ellenére, hogy esős, borongós idő volt a kezdés előtt Debrecenben, szép számú nézősereg szállta meg a Nagyerdőt.
Csak ámultunk..
A kezdőcsapatnál is sok volt a kérdőjel, vélhetően a szurkolók fejében is, mivel egy új szakmai stábnál mindenki mondhatni tiszta lappal indul. Így fordulhatott elő, hogy nagy meglepetésre az eddig finom szólva sem remeklő montenegrói Dusan Lagator a kezdőben találta magát, miként Szécsi, Baráth és Bódi is.
Utóbbi névéhez fűződik a találkozó első nagy helyzete, lövése alig kerülte el Szappanos kapuját. Erre a játékrészre végre nem lehetett azt mondani, hogy beragadt a rajtnál a csapat, hiszen a 8. percben még Dzsudzsák lövését ígéretes helyzetben blokkolták, majd az első fertályóra végén a válogatottban búcsúmeccsére készülő középpályás remek passzt adott Baráthnak, akinek centerezését a kapufa segítségével pörgette a kapuba Babunski.
Attól függetlenül, hogy a második gólunkat csak 26. percben szereztük meg, nem voltak unalmas üresjáratok, élmény volt nézni a mérkőzést. Hiba esetén kisegítették egymást a játékosok, remek passzokat és kényszerítőket láthattunk, mi több felszabadultságot is érezhettünk a csapat felől. Ilyen mozzanat volt, amikor Deslandes egy pimasz köténnyel küldte el gyufáért az egyik honvédos védőt – nagy tapsvihar és ováció lett a jutalma.
Már a tévében is bemondták: “Dzsudzsák megérdemli a búcsúmeccset”
A nézőtéren ezzel egy időben a csapat biztatásán túl a jövő heti Ferencváros elleni idegenbeli csörtére való hangolódás jegyében elhangzott egy két ide vágó klasszikus (Kis Mariska, Azt beszéli az egész város). Aztán jött a második gólunk, amit Szécsi remek passzából a gólpasszos Baráth jegyzett. Nem volt megállás, hat minutum múlva egy harcias labdaszerzést követően Bódi régi önmagát idézően bombázott a kapuba. Erre szokták azt mondani, ha egy üzlet beindul… Hajrához közeledve aztán Ferenczi egy sikeres cselt követően Szappanos üresen hagyott kapujába igyekezett beívelni a labdát, de kicsivel célt tévesztett. Sokat elmond a Courts-csapat aktivitásáról, hogy Grófnak csak a hosszabbításban kellett először védenie, Bocskay lövésénél. „Csak így tovább a második játékrészben is!”- gondolhattuk magunkban. Utolsó mozzanatként Erdős sporttárs egy jónak kinéző debreceni attakot szakított félbe hármas sípszavával, amivel némi nemtetszést váltott ki a lokistákból. Csak ámultunk a játékot és az eredményt látva.
Majdnem pórul jártunk
A szünetben egy gyors csapolt frissítő elfogyasztása után volt olyan szurkolótársam, aki hat-nullás hazait vizionált, és hozzájuk csatlakozva sima sikerben bíztam én is, amely vélekedésemet a 48.percben esett szabadrúgás után Lagator pontos fejese úgy tűnt, még inkább igazolja. Ezután aztán lehet, hogy túlságosan is megnyugodtak a hazai kedélyek, aminek eredménye lett egy Bévárdi-féle védelmi baki, amit a szünetben beküldött Domingues egy közeli fejessel torolt meg. Majd a 68.percben az imént hibázó játékosunk egy teljesen felesleges szabálytalansággal ajándék büntetőhöz is juttatta az ellenfelet, amit a korábbi Sevilla-játékos, Jairo Samperio nagyon lazán értékesített is, hiába próbálták a nézők megzavarni a spanyolt a koncentrálásban.
Kezdett meleg lenni az a bizonyos pite, ráadásul a 72.percben két cserejátékos akciójából az izlandi Jonsson védhetetlenül lőtt Gróf ketrecébe Plakuschenko passza nyomán. Ezt követően aztán érezhetően a hajrában jobbára az eredmény megtartására fókuszált Blagojevic, miután Sós és Olawale kivételével védekező játékosokat (Baranyai, Neofytidis,Dreskovic) állított be. A hátralévő időben még Gomis sietett a segítségünkre egy maflással, amit az őt megráncigáló Sósnak osztott ki, amiért villant a piros lap egyből és némi tömegjelenetet követően értékes perceket is vesztett a vendégcsapat, ami a cívisvárosiak malmára hajtott a vizet.
(Szerk. megj.: valamiért a “Ria, ria, Hungária” rigmust találták leginkább ideillőnek a szurkolók, miután kiállították a Honvéd szenegáli születésű francia játékosát):
Végül, ha nehezen is, de megszületett a roppant fontos Lokomotív-siker, amivel a hetedik pozícióba ugrott fel a győzelemmel kezdő Blagojevic-egylet.
Győzelmet sosem kell megmagyarázni, ugyanakkor bőven szolgált tanulságokkal ez a kilencven perc is, hiszen nem szabad négygólos előnyt, így elherdálni. Ezt még talán az összeszokatlanság és véges erőnlét számlájára lehet írni, mivel még egy teljes meccsre nem volt elég a szufla, így aztán az új erőnléti edzőnek, a Vojvodinától érkező Sasa Semeredinek is lesz még dolga bőven.
Az első félidőben nyújtott teljesítmény mindenesetre jó kiindulópontnak tűnik. Innen kell folytatni, folytatás a jövő héten a Groupamában!
– Faragó László –
