A Mezőkövesd szerdai legyőzésével biztossá vált, hogy kiharcolta az NB I-ben való bennmaradást a DVSC együttese, ezzel pedig minden bizonnyal sok mázsás kődarab esett le a piros-fehér szívekről. A hátralévő két fordulót gyakorlatilag jutalomjátékként lehetett felfogni. Szombaton az ezüstéremre törő Puskás Akadémia ellen léptek pályára Joan Carrillo legényei, akik természetesen szerettek volna szépen búcsúzni a Nagyerdei Stadion közönségétől. Ezen kívül többen azt vártuk, gondolva a következő szezonra, hogy az eddig kevesebb lehetőséget kapó ifjak is több sanszot kapnak majd a bizonyításra.
Már-már fülledt, nyárias időjárás és majálishangulat uralkodott a Nagyerdőn, családok is szép számmal érkeztek a stadionhoz. Minden adott volt tehát egy remek mérkőzésre, és egyúttal bizakodtam abban, hogy legalább a negyedház csak összegyűlik. Ez persze nem sok, de mostanság már ez is ritkaságszámba megy. Nem jött össze, ezúttal 3621 fő tette tiszteletét a mérkőzésen.
Baráth Péter lett a szezon legjobb játékosa a Lokiban, övé a 2022-es Zilahi-díj
Könnyen bejutottunk a stadionba, a B-közép időközben visszaköltözött az eredeti törzshelyére, de szembeötlő volt, hogy a drapériák ezúttal nem voltak kitéve a kerítésre. Ennek okát nem lehetett tudni, de valószínűleg a következő napokban választ kaphatunk majd erre a rejtélyre is. Berke sporttárs kezdő sípszavát ezúttal a büfé előtti sorban hallottuk, és miután a kiszolgáló személyzet megoldotta a túl habosan csapolt sör problémáját, mentünk is be a „sűrűjébe”, ahogy egyik szurkolótársam fogalmazott és abban reménykedtünk, hogy rekedtre tudjuk magunkat ordítani, és a csapatot bele tudjuk hajszolni a győzelembe. Ezen a napon inkább a csendesebb arcát mutatta a tizenkettedik játékos a lelátón, de ettől függetlenül nem lehetett azt mondani a találkozó első húsz percére, hogy unalmas lett volna. Ne ugorjunk azért ennyire előre az időben…
Adós maradtam még a kezdőcsapatunkkal, amelyben örömteli volt látni, hogy a saját nevelésű Baranyai Nimród mellett Bényei Ágoston is kezdett, és mindannyiunk megelégedésére Korhut Mihály sem marad ki a jóból. A korábbi válogatott hátvéd a szezon nagy részében el volt tűnve, és a cseppet sem közönsé kedvenc Ferenczi kapott lehetőséget hétről hétre, ki tudja miért. Mellette az észak-macedón duónk is újra a csapat tagja volt, míg csapatkapitányunk, Dzsudzsák Balázs a kispadon kezdte meccset, így a helyén a „vice-captain” Bódi kezdett. Ha már azt mertem mondani, hogy nem volt unalmas az első húsz perc, akkor az kizárólag a vendégek miatt volt.
Több ziccert is elszórakoztak az első játékrészben a felcsútiak az iráni Shahab Zahedi vezetésével. Az ázsiai játékos az elmúlt meccsein rendre kettesével szórta a gólokat. Ez alkalommal azonban vélhetően nem ivott elég célzóvizet, hiszen például a 11. percben a védelmünk mögé belőtt labdából, ahogy a mondás is tartja „öreganyám két cvekkerrel strandpapucsban” is belőtte volna, de ehelyett jóval Gróf kapuja mellé szerencsétlenkedte a bőrt az orosz-ukrán háborús övezetből kimenekített csatár. Megköszönhettük neki, hogy rossz megoldást választott a befejezéseknél. Ezek az elpuskázott helyzetek pedig meg is bosszulták magukat, hiszen a 33. percben az első épkézláb támadásából rögtön góllal büntetett a Loki. Dorian Babunski remek passza után Bévárdi csele nem igazán ült, de egy vendégjátékosról pont a jó ütemben érkező Bódi elé került a labda, aki remekül tekert, így a kapufa közreműködésével a bal alsóba a juttatta a játékszert.
Ezzel nem esett meg az a csúfság a Maki becenevű labdarúgóval, hogy góltalan szezonja lenne az NB1-ben. A gól után igencsak felszabadultak a hazai játékosok, és bátrabban is játszottak, de ez mezőnyjátékban és labdabirtoklásban merült ki leginkább. A félidő krónikájához hozzátartozik, hogy a 43.percben Zahedi egy szerencsétlen mozdulatot következtében megsérült, és Kozák állt be a helyére.
„Eddig jó!” – mondták szinte kivétel nélkül a mellettem helyet foglalók a szünetben. Valóban jó helyzetben voltunk, de ha tartottuk volna végig ezt az agilis és önfeláldozó játékot a középpályán, amelyet bemutattunk az első felvonásban, bizony meglett volna az eredménye egy második gól formájában. Azonban pont a fordítottja történt, hiszen inkább teret engedtünk a Puskásnak a kontrákra apellálva. Cserébe Hornyák Zsolt csapata a 63.percben Baluta szögletéből, Kozák csúsztatása után egy védelemi baki miatt Favorov révén kiegyenlített. A találatot követően kettős cserére szánta el magát a hazaiak mestere: Korhut és Bényei helyettese, Ferenczi és Varga lettek. Jellemző volt a cserére, hogy míg Ferenczi füttykoncert közepette állt be, addig Korhut nevét erőteljesen elkezdték skandálni a debreceni drukkerek. A védő tapssal viszonozta mindezt. A hátralévő időben Grófnak kellett beavatkozni többször is, de volt, hogy a korábbi Lazio-támadó, Libor Kozák jelentkezett múltjához méltatlan megoldással a Loki kapuja előtt. A 75.percben a Dzsudzsák-Rácz kettős csere folyamán a Babunskik is elhagyták a játékteret, de az eredmény már nem változott. Igaz a VAR rendszer érthetetlen és provokáló vizsgálódása miatt a hajrában igencsak sikerült felkorbácsolni a hangulatot, ami után egy-két nem éppen szalonképes kifejezés is elhagyta a drukkerek száját, de végül mindenki megkönnyebbülésére Berke Balázs a videózás ellenére sem ítélt büntetőt.
Ezzel a szalonremivel mondhatjuk úgy, hogy félig pontot tettek egy küzdelmes szezonra a vasutasok, akik jövőre is az első osztályon utazhatnak, csak nem ártana a fapados üléseket majd mellőzni a minél kényelmesebb jövőbeli utazás érdekében.
Zárásként az MTK otthonában lépünk pályára, ahol szó szerint mi lehetünk a mérleg nyelve, ugyanis a Debrecenen is múlik, hogy a Budapest Honvéd vagy fővárosi testgyakorlók követik a már biztos kieső Gyirmótot a másodosztályba. Érdekes utolsó forduló lesz, az egyszer biztos!
– Faragó László –
