Orbán Viktor miniszterelnök pénteken, brüsszeli sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy a csütörtöki találkozó a belga fővárosban szerinte “nem is politikai tanácskozás volt, hanem haditanács”. Indoklása szerint a felszólalások mintegy 90 százaléka arról szólt, miként lehetne legyőzni Oroszországot, míg mindössze tíz százalék – a magyar, a cseh és a szlovák hozzászólások – foglalkozott a béketeremtés lehetőségével.
A miniszterelnök dicsérte Brüsszel éjszakai életét és az óvárost, majd megjegyezte, hogy “ami itt történik, az mind rossz nekünk, egyébként a hely az jó lenne”. Az újságírók közé valamiért odaengedett Jeszenszky Zsolt propagandistára utalva hozzátette: “Zsoltnak az éjszakával nagyobb szerencséje volt, mint nekem”.
A befagyasztott orosz vagyon ügyében Orbán azt mondta, sikerült elhárítani annak veszélyét, hogy hozzányúljanak ezekhez az összegekhez. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Magyarországnak szintén vannak devizatartalékai Nyugat-Európában, és ha precedens született volna az elkobzásra, akkor a kormányülésen már arról kellett volna tárgyalni, hová vigyék ezeket a tartalékokat.
Orbán ismét hangsúlyozta: a befagyasztott orosz vagyon felhasználása szerinte hadüzenettel érne fel, ezért nem tekinthető egyszerű pénzügyi manővernek. Úgy fogalmazott, ez nem hadikölcsön, amelynek megvan a maga következménye, de nem jár azonnali háborúval.
A miniszterelnök átverésnek nevezte azt az elképzelést, hogy a nyugati országok úgy vívhatják meg a háborút, hogy az nem kerül pénzükbe, majd a költségeket később háborús jóvátételként az oroszok fizetik meg. Mint mondta:
“Nyugodtan reggeliznek otthon, isszák a kávéjukat és azt gondolják, hogy erkölcsileg milyen helyes dolog, egy kis országot, amelyiket megtámadtak, persze nem is olyan kicsi, meg nem is világos, hogy ki támadott meg kit, mindenesetre egy erőszak alá vont országot mi most megsegítünk és ez nekünk nem kerül semmibe. De a végén ők fognak fizetni.”
Ez a “ki támadott meg kit” narratíva arra a Kremlből terjesztett orosz propagandára épít, miszerint Oroszország csak “védekezik”, és az ukránok “halomra mészároltak” orosz nemzetiségűeket. Mindeddig erre semmiféle bizonyíték nem került elő. Ami tény: Ukrajna keleti részén szeparatistákból álló csapatok rendre összecsaptak az ukrán hadsereggel, de szisztematikus népirtást nem történt.
Orbán szerint a háború finanszírozását végső soron az európai emberek viselik majd, függetlenül attól, hogy nemzeti költségvetésből vagy uniós forrásból történik, mert ez tulajdonképpen technikai részletkérdés. Az Ukrajna támogatására megszavazott 90 milliárd eurós hitelt hadikölcsönnek nevezte, amelyet szerinte az ukránok nem tudnak majd visszafizetni, így azt is az európaiak állják.
Kijelentette, hogy ebben Magyarország, Csehország és Szlovákia nem vesz részt, mert álláspontja szerint „az európai generációk eladósítása zajlik éppen”. Hozzátette: Hacsak nem sikerül legyőzni Oroszországot, mert akkor a vesztesnek kell fizetnie, ahogy az első és a második világháború után is történt, amikor a győztesek ceruzája vastagon fog.
Orbán úgy látja, innentől kezdve az Európai Uniónak már közvetlen pénzügyi érdeke Oroszország legyőzése, ami szerinte nem politikai, hanem anyagi kérdés. A helyzetet rendkívül veszélyesnek nevezte, és világháborús párhuzamokkal érzékeltette, hogy Európa ismét belesodródhat egy háborúba.
Azt mondta, Horthyénál és Tisza Istvánénál is nagyobb politikai teljesítményre lesz szükség ahhoz, hogy Magyarország kimaradjon a konfliktusból. A felelősséget az Európai Néppártra hárította, amelyet „vezető háborús pártnak” nevezett, és amelyről azt mondta, alapvetően német párt, miközben Németországban hosszú ideig nem várhatók választások.
Orbán arról is beszélt, miért mondott le a vétózásról: azzal egyszerre kerülne a mellkasunkra egy német, egy francia és egy olasz csizma és az még az ilyen jól fejlett mellizmok mellett is talán kibírhatatlan. Szerinte a vétó azonnal ellenséggé tenné Magyarországot a nagy háborúpárti államok szemében.
Újságírói kérdésre elmondta: addig érdemes az Európai Unió tagjának maradni, amíg a tagállamok nem veszítik el vétójogukat, mert annak megszűnésével egy birodalomban kellene élnünk, ami gazdasági szempontból is hátrányos lenne.
A miniszterelnök a közeljövő terveiről szólva kijelentette: meg akarja nyerni a választásokat, majd vétózni fog mindaddig, amíg Magyarország meg nem kapja a szerinte járó forrásokat, összesen 28 milliárd eurót. Hozzátette: “De, ha a választást az Európai Néppárt magyarországi lerakata, a Tisza nyeri, akkor az egy egészen más tárgyalás lesz. És ők erre várnak, ezért dolgoznak”.
Orbán szerint a vétójog nem abszolút érték, hanem annyit ér, “amennyit az adott pillanatban ki lehet hozni belőle”. Végül arról beszélt, hogy a magyarokban van stratégiai józanság: “Mondok erőseket, de amikor odajutok, hogy dönteni kell, mindent mérlegeljünk alaposan. Kétszer mérjünk, egyszer vágjunk”. A Tisza Pártot pedig úgy jellemezte, mint „egy ilyen végigsuhanás”, amely után meg kell várni, míg “leülepedik”, és csak azután lehet dönteni.
