Feladta a harcot a súlyos betegséggel Symba, a derék németjuhász kutyus szervezete, így 14 év után fájó búcsút vett tőle szerető gazdija, Balázs László.
A világhírű magyar mentőkutya 2022 nyarán ment “nyugdíjba”, ekkor gazdája Az Én Kutyámnak beszélt róla hosszabban. Elmondta, Symba csellel került hozzá, mert nem is akart új kutyát Aqua nevű belga juhászkutyája mellé. Végül a tűzoltóság mentőkutyás szolgálatánál egy kollégája megkérte, hogy vigyázzon az akkor még kölyök Symbára… Gyakorlatilag 2-3 hét alatt összecsiszolódtak annyira, hogy utána már meg szerettevolna tartani. Aztán kiderült, hogy a kolléga ezt szándékosan csinálta.
Symba későn érő kutya volt, csak 3-3 és fél éves korában kezdtek el vizsgákat tenni vele. Végül győzött kivételes tehetsége, a keresési fázisokban és éles helyzetekben mindig tökéletesen teljesített és a vizsgákon is. Egyszerűen nem tudott hibázni.
Amikor Symba aktív versenyző volt, akkor az egész világon csak 6 olyan kutya volt, aki elérte mindkét szakágon a legmagasabb nemzetközi bevethetőségi szintet. Ő nemcsak elérte ezt, hanem mindkét területen meg is ismételte a vizsgát, és ezt meg is tartotta négy éven keresztül
– árulta el kutyájáról Balázs László.
Symba élő és elhunyt személyek felkeresésében is nagyon ügyes volt. Az egyik legemlékezetesebb eset egy 92 éves néni keresése volt, akit Telki határában talált meg élve, három nap után.
A fájó búcsú:
Kiskutyám! Drága Symba!
Eljött a pillanat amitől közel 14 éven át rettegtem, a perc amikor bevalljuk a mi kis utolsó titkunk….hogy egy időre elengedtük egymás kezét. Szépen, csendben, szeretetben, olyan méltóságteljesen, mint ahogyan élted az életed minden pillanatát. Olyan furcsa érzés, hogy nem a szomorúság kínozza a lelkemet, hanem a hiányod, az a hatalmas űr amit itt hagytál. Tudod mennyire hiányoznak az ölben cipelések, a hajnali ugatások, a pisilési akcióid az éjszaka közepén. Az illatod, a dörgölőzés amiből tudtuk, hogy jól vagy…úgy hiányzik minden. Beírtad magad a mentőkutyák történelem könyvébe a tetteiddel és a szívem utolsó dobbanásáig őrzök mindent amit adtál. Volt részünk örömben, bánatban, sikerekben és kudarcokban. Formáltál és tanítottál és miattad váltam azzá, aki vagyok. Együtt hegyeket mozgattunk meg és Te lehoztad nekem a csillagokat. Megadtad azt, amire mások csak vágyakozva gondoltak. Olyan dolgokon mentünk keresztül együtt, amiről könyvet lehetne írni és mindeközben a barátságunk, a szövetségünk megrendíthetetlen bástyaként vigyázott ránk. Egy-egy rezdülésből tudtuk, hogy mire gondol a másik felünk, így volt ez az utolsó napunkon is. Annyira szerettünk volna még itt tartani, de az önzőség határán táncolva ez nem lett volna méltó hozzád. Belém égett az utolsó pillanatunk, az utolsó lélegzeted, ahogy az ölemben elalszol….ott ahol biztonságban érezted magad és azokkal, akik nagyon szerettek….vigyázz magadra Pampi… /B.L/
Symba elfáradt és a teste feladta a harcot az öregedéssel és a hugycsövét megtámadó daganattal szemben. Mindent megtettünk azért, hogy élvezhessük még a társaságát, de méltóság és az ésszerűség határát nem akartuk átlépni azért, hogy még 1-2 napot vele tölthessünk. Fájdalmak nélkül és szeretetben engedtük el. A családja, a csapata, a kutyabarátai, a “rajongói” is szívükben őrzik egy életen át Symba emlékét.
Arra kérünk, hogy szomorkodás helyett gondolj rá egy picit
