Izgalmas interjú készült Nagy Feróval, melyben a nemzet csótánya a melegekről és transzfesztitákról is kifejti véleményét.
A Kossuth-díjas zenész Veiszer Alindának adott interjút, melyből a Telex készített kivonatot. Az interjúban Nagy Feró nagyon sok témáról beszél, a rendszerváltás körüli élményeitől kezdve a Kossuth-díját érintő kritikákig. A beszélgetés legizgalmasabb részei azonban kétségkívül azok, amikor a művész a melegekről beszél.
Nagy Feró elmondja, hogy szerinte kellene egy kutatás a melegek és transzfesztiták számáról, hiszen nem tudni, hányan vannak. Veiszer válaszában azt mondja, hogy “jó pár százaléknyian. Mondjuk tíz biztosan”. De ezt Feró nem hiszi el, hiszen az ő falujukban egy meleg és transzfesztita sincs. És innen érdekessé válik a beszélgetés:
– Nem hiszem el. A mi falunkban nincs egy se. Nyolcezren lakunk…
– Tudod, hogy az nem egy objektív mérőszám, hogy a mi falunkban nincs.
– Ez egy elenyésző probléma. Komolyan. Nem olyan nagy probléma ez. És ha ő nem megy ki az utcára, és nem követeli, hogy tessék engem becsülni, de mire? Azért, mert transzvesztita vagy? Ne hülyéskedjünk már! Most fiú vagy lány?
– És ha csak annyit mond, hogy kérlek, ne ítélkezz azért, mert más vagyok?
– De hát nem ítélkeztünk. Ők nem tudják, hogy fiúk vagy lányok.
– Ők tudják, hogy micsodák, csak nem a bináris kódrendszerben gondolkodnak.
– Hát akkor figyelj ide: én se fogok kimenni az utcára egy hatalmas Renault-táblával, hogy én ezt szeretem… Érted, hogy mire gondolok – mutat az ujjaival egy rombuszt a női nemi szerv egységes nemzetközi jeleként, majd folytatja a gondolatmenetet. – Vannak nekem hibáim, amikre nem vagyok büszke.
– De ez hiba? Hiba, hogy ha valaki meleg?
– Nem, nem.
– De most ezt mondtad, hogy te nem mész ki az utcára a hibáiddal.
– Nem, nem hiba. De amikor odamegy, és azt mondja, hogy becsülj meg, mert én meleg vagyok, azt mondom, hogy észre sem vettem, hogy te meleg vagy.
(…)
– Téged az zavar, hogy emberek kimennek az utcára, és azt mondják, hogy becsüljetek meg minket is annyira, mint magatok.
– Nem. Az zavar, hogy bemennek az óvodába. És az én gyönyörűséges három és féléves lányunokámnak, aki minden ízében csaj, nem kéne bemenni az óvodába, és tanítani neki, hogy te nem biztos, hogy kislány vagy.
– És ilyen történt az óvodájában?
– Még nem. De nyomulnak egyfolytában.
– Tudsz olyan óvodát, ahol ilyen történt?
– Itt, Magyarországon még nem.
– Tehát olyasmi ellen küzdünk, ami nincs.
– Várj, várj, várj, várj. Ami bármikor lehet!
– Hát akkor tulajdonképpen az ónos kéneső ellen is tüntethetnénk, mert bármikor lehet.
– Nem. Nem. Ez egy komoly veszély.
– Tényleg így éled meg?
– Igen. Hát amikor látom, hogy Nyugaton… Hát minket most azért ítélnek el, Magyarországot, mert mi homofóbok vagyunk, fasiszták, meg mindenféle marhaság, meg mi a transzvesztiták ellen vagyunk… Hát nem vagyok ellene, de hát ők hozták fel ezt a dolgot.
Ezután a melegek elleni erőszak a téma a beszélgetők között, például az, hogy két orvost Pécsen azért vertek meg, mert melegek, ami Vesizer Alinda szerint nagyon nincs rendben. Ezzel Feró is egyet ért, mint mondja, mindenféle erőszakot elítél, de ezt ők provokálták ki.
– Kik?
– kérdezi tőle Veiszer Alinda, mire Feró elmondja, hogy
– Hát a Pride például.
Ezután kiderül, valamikor nagyon régen még Feró is részt vett kíváncsiságból, motoros sisakban a Pride-on. Azért rejtőzött sisak mögé, hogy ne tudják, ő az. Aztán Nagy Feró azt látta, két férfi hogyan szereti egymást a felvonuláson, és ez azóta is hatással van rá. Szerinte amit a melegek csinálnak, nem más, mint egyfajta provokáció, mert „olyan nemzetben élnek, ahol a többség nem meleg”, a másik „a nagy számok törvénye”, miszerint „nézzünk körül a közvetlen környezetünkben: nincs itt meleg, akkor nem olyan sok van”.
– Diszlexiás van a faluban? Autista?
– kérdez vissza erre Alinda.
– Autistát tudok, igen.
– Attól, hogy nincs a faluban, még tudod, hogy vannak diszlexiások.
– Ilyenkor azért menjünk a nagy számok törvényéből. Ha nálunk a 8500 emberből mondjuk kettő van meleg, akit nem tudunk, az ne hívja fel a figyelmét azoknak a bunkóknak, akik meg is verik.
– És mi lenne, ha azokat a bunkókat ítélnénk el?
– De hát… Igen. Igazad van, igazad van. Nekünk kéne kiállni mellettük egy kicsit, igen.
