Czinege Szilvia előadásában „Széchenyi István és munkatársai az Akadémia dolgában” címmel a 19. század elején létrejött tudóstársaság, a Magyar Tudományos Akadémia előfutárának történetét mutatta be.
1825. november 3-án Széchenyi István egy évi jövedelmét ajánlotta fel egy tudóstársaság létrehozására, amely később a Magyar Tudományos Akadémia előfutára lett. Az ötlet mögé többen is felsorakoztak, élvezve a Nádor pártfogását, és az alapítás előkészítése több évnyi munka után, 1831-ben kezdődött meg. Az első igazgatótanácsi ülésre 1831. november 30-án került sor, majd februárban megtartották a nagygyűlést, ahol megválasztották a társaság tisztviselőit.
Teleki József lett az első elnök, Széchenyi István a másodelnök, Döbrentei Gábor titoknok lett 1835-ig, akit Toldi Ferenc váltott. A pénztárnoki tisztséget Helmeci Mihály töltötte be. Széchenyi másodelnöksége idején a munkatársak köre szinte állandó maradt, kiegészítve az alkalmazottak közreműködésével, így Lunkányi János jószágigazgatót és Tasner Antal titkárt is.
Az első évek legfontosabb munkáit a tagok levelezése dokumentálja, amelyből a társaság kezdeti időszakát, a kéziszótár előkészítését, a tudománytár kiadását és az 1835-ös tisztújítást is megismerhetjük. A levelezések rávilágítanak arra, hogy az alkalmazott munkatársak feladatai sokkal összetettebbek voltak, mint a címük sugallta. Lunkányi például a társaság szervezeti felépítésének kidolgozásában is aktívan részt vett, Tasner pedig Széchenyi mellett irányította a tudománytár kialakítását.
A társaság életét több külső esemény is befolyásolta: az 1831-es kolerajárvány lelassította a munkát, de a tagok a nehézségek ellenére folytatták a tevékenységet. A tudománytár szerkesztése körül hosszabb levelezés zajlott, különös figyelmet fordítva a szerkesztőváltásra, amely végül 1835-ben valósult meg.
Az első tisztújítás során Döbrentei Gábor elhagyta a titoknoki tisztséget, és Toldi Ferenc vette át, miután Kölcsei Ferenc nem fogadta el a kinevezést. A levelezések betekintést engednek a személyes és szakmai kapcsolatokba, az együttműködésbe és az egyéni döntések mögött meghúzódó motivációkba, így Széchenyi és munkatársai működésének teljesebb képét tárják elénk.
Az előadás rámutatott arra, hogy az Akadémia alapításának és kezdeti működésének története nem csupán hivatalos események sorozata, hanem a személyes kapcsolatok, levelezések és döntések összetett hálója is, amely meghatározta a társaság sikerét és a magyar tudományos élet fejlődését.
