A Jókai Mór 1848-ban írt verséből vett idézet az egész reformkor üzenetét hordozza magában: a dicső magyar múltból táplálkozó nemzeti hitvallást, a magyar nyelv és a nemzet egységét, megtörhetetlen élni akarását, valamint a nemzeti értékek felismerését, felkarolását és a jövő vállalását. A szöveg a nemzet öntudatra ébredését is kifejezi.
Az esemény szervezői szerint nem volt véletlen, hogy a reformkor kezdete éppen 1825-re esett, amely egybeesett Jókai Mór születésének évével. Úgy vélik, ez a korszak óriásokat szült és maradandó szellemi alkotásokat teremtett, s ez a kor formálta Jókait is azzá, aki lett. Mint hangsúlyozták, Kazinczy, Csokonai, Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Wesselényi, Deák, Vörösmarty, Arany és Petőfi mellett ő is a márciusi ifjak egyik meghatározó személyiségeként vált a korszak alakítójává.
A három hangra szerkesztett zenés-verses összeállítás a reformkor alkotóinak legmeghatározóbb gondolatait és máig ható üzeneteit gyűjtötte egybe. Célja az volt, hogy felmutassa és minél szélesebb rétegekhez eljuttassa a magyar nemzet szellemi értékeit, valamint elődeink máig érvényes, megtartó erejű szellemiségét.
Az előadásban közreműködött Meleg Vilmos Életműdíjas színművész, a Nagyváradi Szigligeti Színház nyugalmazott igazgatója, Juhász Erika KÓTA-díjas népdalénekes, a Nyíregyházi Egyetem mesteroktatója, valamint Mohos Péter előadóművész.
