Az egyetemes emberi civilizáció egyik bölcsője, az ősi Egyiptom már évezredek óta bűverejű mágneskőként vonzza az utazókat szerte az ismert világból.
A Nílus nyugati (bal) partján emelt rejtélyes kőpiramidok, a hatalmas szobrokkal, pülonokkal, obeliszkekkel és oszlopokkal ékeskedő impozáns templomok, valamint az ember- és állatmúmiák seregeit rejtő titokzatos nekropoliszok olyan rég letűnt birodalmakról regélnek nekünk, ahol az emberek életét és halálát a túlvilági létezésbe (és a lélekvándorlás, reinkarnáció sajátos egyiptomi formájába) vetett mély vallásos meggyőződés, a különféle mágikus szertartások és okkult rituálék, valamint a legváltozatosabb alakban, formában és néven megnyilvánuló (ill. megjelenített) istenek határozták meg. Miként anyacsillagunk, a Nap látszólagos égi útjának egyik felét a világosság, másik felét pedig a sötétség – elvont, átvitt értelemben evilág és túlvilág között – teszi meg, hasonlóképp Egyiptom lakói is rendre bejárták előbb az élők, majd a holtak országát, mélyen átélve a születés és elmúlás, a lét és nemlét örök misztériumát.
Az Afrika belső, nedves trópusi vidékein eredő Níl közel 1000 kilométer hosszú egyiptomi szakasza (Alsó- és Felső-Egyiptom), továbbá a kisebb-nagyobb sivatagi oázisok minden történelmi korban az élet üde és viruló szigetei voltak a halott ‘deseret’ kopár világában. Zöldellő kertek a sivár kő- kavics- és homoktenger mozdulatlanná dermedt, megmerevedett hullámai között. Ezeken a környezetükhöz képest dús növényzetű – datolya- és dumpálma-ligetekkel tarkított – területeken rendezkedtek be mintegy 5 ezer évvel ezelőtt a régi egyiptomiak korai közösségei, idővel létrehozva jól szervezett teokratikus államaikat, élükön papjaikkal, katonáikkal és a korlátlan hatalommal bíró istenkirályokkal, a despota fáraókkal.
Miként ez a sivatagok ölelte keskeny “oázország” (Egyiptom), a Nílus termékeny folyamvölgyében kialakult ókori magaskultúra tárgyiasult emlékei is rendre elvarázsolták, s elvarázsolják még ma is a velük kapcsolatba kerülő embereket, köztük a modern kor haladó gondolkodású képviselőit is. Az egzotikus óegyiptomi műtárgyakat, ill. a díszes fa- és kőszarkofágjaikban némán elnyújtózó – impregnált gyolcsokba csavart – múmiákat bemutató múzeumi kiállítások – legyenek azok bárhol öreg Földünkön – mindig nagy érdeklődésre tartanak számot és mélyen megragadják a figyelmes, históriára és művelődéstörténetre fogékony szemlélőt. Hogyan éltek? Miként gondolkodtak? Miért tették ezt vagy azt e távoli korban élt egykori embertársaink – tesszük föl magunknak a sokunkat érdeklő és – valljuk be – hiteles válaszokért kiáltó kérdéseket.
A debreceni Déri Múzeumot megalapító Déri Frigyes (1852–1924) óegyiptomi (jórészt újbirodalmi) régiségeket és relikviákat felvonultató kis kollekciója már csaknem egy évszázada, az intézmény 1930-ban történt megnyitása óta látogatható, megcsodálható, értelmezhető. A Déri Múzeum első igazgatója, Ecsedi István (1885–1936) annak idején azért utazott Egyiptomba, hogy személyesen is átélje azt a nagy és régi kultúrát, amelynek az Európába került rekvizítumaiból az általa vezetett intézmény is őrzött több szép és illusztris darabot. Az egyiptomi halotti kultusz és a korabeli Nílus menti temetkezési szokások érzékeny témáit híven reprezentáló gyűjtemény segítségével a debreceni közgyűjtemény mai vendégei képzeletben egyfajta időutazást tehetnek a sakálfejű Anubisz és a holtából Hórusz (ill. részben Ízisz) által feltámasztott Ozirisz mítikus birodalmába, a földalatti Egyiptom éjsötét világába. S tehetik (tehetjük) mindezt most anélkül, hogy borsos áron jegyet kellene váltanunk egy Kairóba, Luxorba vagy Asszuánba tartó repülőgépre.
S bár – mint szervezők – jól tudjuk, hogy egy múzeumi egyiptomi tárlat, valamint a hozzá kapcsolódó különféle audiovizuális műsorszámok: előadások, tárlatvezetések, filmvetítések stb. nyilvánvalóan nem helyettesíthetik a sokak szerint csak és kizárólag autentikus nílus-völgyi utazással megszerezhető személyes (és helyszíni) impressziókat, a program – szerény reményeink szerint – talán valamit mégis visszaadhat abból a különleges, semmi máshoz nem fogható aurából és hangulatból, ami Egyiptomot általában jellemzi, s főképp abból az ősi bölcsességből és rejtett tudásból, amit az egykori tanult egyiptomiak a hieroglif jelekkel gazdagon telerótt falak, a rég elfeledett szent iratok és a vitrinek üveggyomrában porladozó ódon papírusztekercsek segítségével az utókorra hagyományoztak és átörökítettek.
– Mező Szilveszter, főmuzeológus –
Tematikus nap Egyiptomról
2024. szeptember 28. (szombat) 10.30 – 17.15
A NAP ÚTJÁN AZ ISTENEKHEZ – Tematikus nap Egyiptomról
Előadások, filmvetítések, tárlatvezetések
Helyszín: Déri Múzeum, Díszterem és Egyiptomi sírkamra kiállítás
Belépőjegy: 1000 Ft/fő
PROGRAM
10.30 – 11.30
„ÁLMODÓ OÁZISOK”
Egyiptom természeti háttere mint a Nílus-völgyi potamikus civilizáció alapja
Mező Szilveszter főmuzeológus vetített képes előadása
11.30 – 12.00
Fekete István – Mező Szilveszter:
EGYIPTOM VARÁZSSZŐNYEGÉN
Kamerával a fáraók földjén című könyv bemutatója
A kötetet bemutatja: Dr. Fekete István főiskolai docens
12.00 – 12.30
EGYIPTOM SIVATAGI ÖSVÉNYEIN
Utazás a rejtelmes Szíva-oázisba – filmvetítés
(Rendező: Fekete István és Mező Szilveszter)
12.45 – 14.15
A HALÁL ÓKORI BIRODALMA
Dr. Hajdú Zsigmond régész előadása
14.30 – 15.00
EGYIPTOM SIVATAGI ÖSVÉNYEIN
Élet a “Boldogok szigetein”- filmvetítés
(Rendező: Fekete István és Mező Szilveszter)
15.15 – 16.45
A HALÁL ÉPÍTMÉNYEI
Dr. Hajdú Zsigmond régész tárlatvezetése
„A csillagos ég lakói – egyiptomi sírkamra” című kiállításban
Helyszín: Déri Múzeum, Díszterem és Egyiptomi sírkamra kiállítás
Belépőjegy: 1000 Ft/fő
