Ritkán találkozom olyan érdekes, figyelemkeltő műsorral, amit szívesen meg is néznék élőben. Viszont régóta szemezgetek Csányi Sándor: Hogyan értsük félre a nőket? című produkciójával. Nagyon kedvelem a színészt, az összes filmjét láttam, de ez a műsor kimaradt az életemből, egészen mostanáig. Megnéztem a “Hogyan értsük félre a nőket? 2” debreceni előadását, és milyen jól tettem!
Azt mondanom sem kell, hogy ez az előadás, mint az első is, telt házas volt Debrecenben, és a jegyek is nagyon hamar elkeltek rá. Míg vártuk a művész színpadra lépését, addig alkalmam nyílt rá, hogy alaposan megvizsgáljam a közönséget. Párok itt, párok ott, és foghíjasan elvétve barátnők együtt, a nagyon fiataltól az egészen idős korosztályig. Azon gondolkodtam, hogy vajon miért jöttek el? Mit várnak? Mit remélnek ettől a műsortól? Lehet, egy picit szkeptikus vagyok, de azt gondolom, hogy többségében a nők „rángatták” el a párjaikat. Na, de ezt vallja be az a száz meg száz ember maga, én pedig leírom a saját tapasztalataimat.
Mivel az első részt nem láttam, így pici félelmem támadt, hogy kimaradok a lényegből, és valamilyen folytatásos történetbe csöppenek. De nem. Színészünk elmondta, hogy mi volt az előző részben, és mi várható a másodikban, így megnyugodtam, hogy nem maradtam le semmiről. Ahogy belevágott az előadásba, azonnal elkezdte bombázni a legeslegnagyobb és mindennapos párkapcsolati problémákkal a nézőket. Viccesen, néha monológban, néha párbeszédben, női és férfi agyat is megszólaltatva előadott szituációkkal, és a „nagy” kérdésekkel. Zárójelben jegyzem meg, hogy a mellettem ülő pár az egyik szituációt meghallva hangosan megszólalt, hogy „ez tipikus Pista”.
Miért válnak el az emberek? Miért szűnnek meg kapcsolatok? Miért csalják meg egymást a párok? Bedobott pár választ a közönség, és kifejtett egy párat Csányi Sándor is. Féltékenység, túlzott elvárások, kritika, külön élet, satöbbi. Fejtegetést is hallhattunk arról, hogy milyen a boldogság és a boldogtalanság közötti lét. Arról, hogy mit mutatunk meg a médiában, és milyenek vagyunk valójában. És hogy mik azok a különbségek, amik a férfiak és nők között előfordulnak.
Azt éreztem, hogy az ott ülők mindegyikének szól Csányi Sándor stund-up előadása. Akik most kezdték a párkapcsolatukat, azoknak akik már évek, évtizedek óta együtt vannak, és olyanoknak is, akik a szakításon gondolkoznak. Elhangzott egy olyan kérdés is, ami személy szerint nekem talált be. Mégpedig arról a témáról, hogy ha valami elromlik, azt megjavítjuk, vagy kidobjuk-e. Sokáig ízlelgettem magamban, csűrtem, csavartam és tépelődtem rajta. A válaszom is megérkezett rá, ahogyan remélem azoknak az emberek is, akik az előadás után egy kis időt a saját gondolataikra szántak.
A több száz előadást is megélt első rész után azt gondolom, hogy a második is ugyanilyen érdeklődésre tart majd számot.
– Rontó Judyt –
