Bódi László Cipő

Bódi László (1965-2013). Cipő nem akart énekes lenni, de mégis egy ország szívébe lopta magát a Republic frontembereként

Kultúra

Bódi László “Cipő” 1965. május 3-án született Ungváron. Egyéves volt, amikor Kisvárdára költöztek a szüleivel, ahol később a Kodály Zoltán Zenei Általános iskolába járt, innen a népzenei alap. Ezzel egyidőben másodikos korától kezdett zongorázni tanulni egy ottani zeneiskolában. 

A kezdetek: Indul a Mandula!

A zongora mellett a foci volt a másik nagy szerelme, igazolt játékosa volt a helyi serdülő csapatnak. Sportkarrierje egy csuklósérülés miatt maradt félbe. Választania kellett a foci és a zonogra között, és ő az utóbbi mellett tette le voksát.

Cipő tehetsége hamar megmutatkozott. Még az érettségi előtt megnyerte a diákköltők pályázatát, ahová a dalszövegeit küldte be szabadversként. Ekkor ismerte meg Bródy Jánost is, akivel a díjátadó után az Országos Diáknapok rendezvényen találkoztak Sárváron, Cipő zongorakísérettel mutatta meg néhány dalát Bródynak, akit a beat-generáció első számú dalszövegírójának tartott. 

Saját elmondása szerint a zenészi pályán a kultikus Beatles-film, az Egy nehéz nap éjszakája indította el. Nagyon megtetszett neki a zenész szakma.

Dalszövegeket 14 évesen kezdett írni, és első zenekarát már általános iskolában megalapította Favorion néven, Kovács “Kova” Gáborral. A gimnáziumi évek alatt következett a gyakran emlegetett Cipőfűző zenekar, ahonnan a Cipő becenév is származik. A csapat sikeres volt, szerették a fiatalok, két dalból még rádiófelvételt is készítettek velük. 

Bódi László Cipő

A zenekarnak szintén tagja volt a későbbi Republic dobosa, Nagy László Attila és Szilágyi “Bigyó” László, valamint Lippai Zsolt, majd később Faragó “Öcsi” Ferenc, és Zajácz D. Zoltán, a hatodik Cipőfűző. 

Laci itt még nem énekesként volt jelen, ahogy mesélte, soha nem is akart az lenni, a zongora volt az ő terepe, és elsősorban dalszerzőnek tartotta magát. 

A gimnáziumi évek után költözött Budapestre, ahol zongorakonzervatóriumi előkészítőre járt, mellette pedig a Magyar Postánál dolgozott, majd 1985-ben bevonult katonának. 

A republicos évek

1988-ban még Szigeti Ferenccel zenéltek duóban, a Krokodil Bandben, de 1989-ben már elkezdte szervezni a Republic zenekart. 

Az együttes nevét szintén Cipő találta ki, erőt sugárzónak, jelentéssel bírónak tartotta. Az új zenekar első tagjai Cipőn kívül, Szilágyi László, Tóth Zoltán és Bali Imre “Rece Apó” voltak. Az első dalok egyike pedig az Ahogy a halak című szerzemény. Innen jött egyébként a zenekar logója is. 

1990. február 23-án Boros Csaba basszusgitárosként csatlakozott a fiúkhoz, ettől a naptól számítják a zenekar megalakulását is, később pedig tagcserét követően Nagy László Attila is bekerült a csapatba a dobok mögé.

1990-ben jelent meg az első nagylemez Indul a Mandula!!! címmel, amelyen olyan ikonikus slágerek voltak, mint a Neked könnyű lehet, a már említett Ahogy a halak, az Igazi szerelem vagy a Repül a bálna. 

A végleges felállást a második lemez után érte el a formáció, amikor gitáros poszton is csere történt, és ezután már Patai Tamás csapott a húrok közé. A zenekar nagyon népszerű volt egyedi hangzása és érzelmes, valamint szókimondó szövegei miatt. Szinte évente adtak ki újabb korongot.

Cipő haláláig több mint harminc lemezük jelent meg, illetve a legendássá vált Üss a kazettára! című kiadvány, amely egy 40 perces dobszólót tartalmaz (Diszkográfia: Republic – Őrizz engem ezen a világon –). Sorra gyűjtötték a díjakat és az aranylemezeket. 

1991-ben megkapták a Magyar Rádió eMeRTon-díját, 1993-ban pedig a Hahó Öcsi!!! című lemezzel a MAHASZ Arany Zsiráf-díját is. 

A 67-es út című dalt is tartalmazó Disco rövid idő alatt elérte a platina minősítéshez szükséges példányszámot, a Tüzet viszek album pedig, amelyen a Szállj el kismadár című remekmű is hallható, két héten belül arany-, majd platinalemez lett, később pedig megkapta a gyémánt minősítést is.

Cipő a Republicnak 240 művet szerzett (érdemes szemezgetni a dalszövegek között: Republic – Őrizz engem ezen a világon –), de írt dalokat Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak is, akikkel szintén őszinte barátságot ápolt, ugyanúgy, mint Bródy Jánossal vagy Cseh Tamással. Az ő nevéhez köthetők Tóth Zoltánnal közösen a Rózsák vére című film betétdalai is. 

2010-ben, a Republic  megalakulásának huszadik évfordulóján előadóművészi tevékenységük elismeréseként a zenekar többi tagjával együtt megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének polgári tagozata kitüntetést. 

A zenei sokszínűségüket mutatja a Rebuplic tíz éves évfordulójára kiadott, az évtized dalait tartalmazó  hármas válogatáslemez, a Szerelmes dalok, a Közérzeti dalok, illetve a Népzenei dalok. 

Soha nem álltak be a sorba, mindig a saját útjukat járták. A rajongók érdeklődését nem botrányaikkal vagy magánéleti történéseikkel tartották fenn. Egyszerűen csak a zenéjükkel és az értékrendjükkel, amelyek ma is kimagaslóvá teszik a csapatot. 

Bódi László Cipő

Halála és emlékezete

Cipő személyisége és magával ragadó színpadi jelenléte semmihez sem volt fogható. 

Bódi László éveken át küzdött krónikus szívritmuszavarral, amely sajnálatos halálát is okozta 2013. március 11-én. Nem csak a rajongók fogadták megrendüléssel a hírt, mindenkit megérintett. 

Még az év májusában posztumusz Artisjus- díjjal és Fonogram díjjal is elismerték Bódi László  kimagasló munkásságát és életművét. A 2013-as Sziget Fesztivál -1. napján nagyszabású Cipő-emlékkoncertet szerveztek a tiszteletére, ahol ismert hazai énekesek adták elő a jól ismert Republic-dalokat. 

Bódi Lászlót a kistarcsai temetőben helyezték végső nyugalomra 2013. március 22-én. 

Cipő, nyugodj békében! 

Bródy János: Nyáréjszakán a 67-es úton

– Bíró Gabriella –

Fotók: republic.hu és MTI