A Direkt36 “A csapda” című dokumentumfilmjét vetítették Debrecenben, az Alternatív Közösségek Házában, a Debreceni Nap szervezésében. A film bemutatója után közönségtalálkozó keretében lehetett kérdezni a szerkesztőség munkatársait – Galavits Patrik a helyszínen válaszolt a kérdésekre, Pethő András pedig online jelentkezett be.
Az est azonban nemcsak a filmről szólt: a beszélgetést erősen meghatározta a Direkt36 frissen megjelent anyaga Szabó Bencéről, a Nemzeti Nyomozó Iroda századosáról.
Pethő András a program elején elmondta, hogy eredetileg személyesen érkezett volna Debrecenbe, de aznapra olyan fejlemények sűrűsödtek össze a Szabó Bencével kapcsolatos ügyben, amelyek miatt végül Budapesten kellett maradnia. Elhangzott, hogy a századossal készült felvételt még februárban rögzítették, de sokáig nem lehetett tudni, mikor, illetve egyáltalán nyilvánosságra kerülhet-e. A publikálásról végül azután született döntés, hogy a cikk megjelenése után Szabó Bence ellen hatósági eljárás indult.
A beszélgetés egyik témája éppen az volt, hogy a közönség figyelmét vajon inkább a friss ügy vagy maga a dokumentumfilm köti-e majd le. A Direkt36 munkatársa azt mondta, ő nem hisz abban, hogy egyetlen történet önmagában óriási politikai fordulatot idéz elő, de abban igen, hogy az egymásra épülő feltárásoknak együtt már lehet hatásuk.
A vetítés utáni beszélgetésen többen is arról beszéltek, hogy “A csapda” ereje részben abban rejlik, hogy a nagy rendszerszintű problémákat személyes történeteken keresztül mutatja meg. A közönség egyik tagja úgy látta: a filmben szereplő emberi sorsok közelebb vihetik a nézőket ahhoz a valósághoz, amelyet a politikai kommunikáció gyakran elfed. Erre reagálva a Direkt36 munkatársai hangsúlyozták, hogy ők nem kifejezetten választói csoportokat akarnak megszólítani, hanem bemutatni a valóságot. Úgy fogalmaztak, “nem azért csinálunk filmeket, hogy valakinek megváltozzon a véleménye”, hanem azért, hogy a közönség pontosabb képet kapjon arról, mi történik körülötte.
A készítők szerint a film megalkotása hosszú és nehéz munka volt, különösen a megszólalók megtalálása miatt. Ma Magyarországon ugyanis komoly kockázatot jelent arccal és névvel szerepelni egy ilyen filmben, ezért különösen nagyra értékelik azok bátorságát, akik ezt vállalták. Az egészségügyről szóló rész kapcsán elhangzott, hogy még olyan újságíróknak is nehéz volt megszólalót találni, akik régóta dolgoznak ezen a területen, és széles forráskörrel rendelkeznek.
A friss Szabó Bence-ügy kapcsán érkezett a kérdés: hogyan jutott el a Direkt36 a százados történetéhez?. A válasz pedig: több forrásból dolgoztak, és a forrásvédelem miatt nem oszthatnak meg részleteket arról, kin keresztül milyen információk jutottak el hozzájuk.
A beszélgetés során szó esett arról is, hogy a mostani ügy mintha egy újabb határ átlépését jelezné. A szerkesztőség már a munka közben is érezte, hogy a szokásosnál érzékenyebb történetről van szó, ezért fokozott óvatossággal dolgoztak. Kiderült, hogy a cikken dolgozó újságírók még a szerkesztőségen belül is csak szűk körben osztottak meg részleteket, és volt, hogy a fontos egyeztetéseket inkább séta közben bonyolították le, távol a telefonoktól és más eszközöktől.
A közönségtalálkozón felvetődött az is, mennyire látszik repedezni a rendszer belülről, és érzékelhető-e, hogy ma többen beszélnek a sajtónak a hatalom köreiből, mint korábban. A válasz szerint az elmúlt egy-két évben valóban tapasztalható némi mozgás. A Direkt36 munkatársa úgy fogalmazott, hogy korábban sokszor úgy kezdődtek a találkozók kormányzati vagy fideszes háttéremberekkel, hogy előbb végig kellett hallgatni, mekkora “Soros-ügynök” az újságíró, ma viszont egyre gyakrabban inkább arról beszélnek ezek az emberek, hogy szerintük nem működik jól a rendszer, vagy hogy már nem érzik magukat igazán otthon benne.
A film kapcsán egy néző a kultúra területét is felvetette mint lehetséges jövőbeli témát, arról érdeklődve, hogy készülhetne-e hasonló alkotás a Fidesz kulturális hegemóniájának kiépítéséről. A válaszban elhangzott: “A csapda” készítői tudatosan olyan területeket kerestek, amelyek a lehető legszélesebb társadalmi rétegeket érintik, és ahol kemény adatokkal, egyértelmű tapasztalatokkal lehet dolgozni. A kultúra szerintük ennél bonyolultabb terep, mert ott sokkal inkább szerepet kap az ízlés, a világnézet és a személyes viszonyulás, miközben kétségtelen, hogy ezen a területen is jelentős mennyiségű közpénz mozog.
Az is felvetődött, hogy egyáltalán mi értelme van ma kormányzati sajtótájékoztatókra járni, ha a kérdéseket gyakran kiforgatják, a válaszok mellébeszélők, és sokszor még a visszakérdezés lehetősége sem adott. A Direkt36 munkatársai erre azt mondták: számukra annak volt jelentősége, hogy ezt a működésmódot magát is meg lehessen mutatni a filmben.
