A Frida kávézóban tartotta soron következő közbeszélgetéssét a múlt héten az Így megy ez… A beszélgetés meghívott vendégei Madarasi-Papp Rita (építész, Momentum) és Csepella Olivér (a Csaknekedkislány énekese, grafikus, Szikra mozgalom elnökségi tag) voltak és arról kérdezték őket, hogy mit várnak a következő kormánytól a Tisza győzelme esetén?
Az esemény célja volt, hogy az itt elhangzó kéréseket a következő kormány megválasztott képviselői komolyan is vegyék. Ugyanis nagyon sokan fognak úgy a Tiszára szavazni áprilisban, hogy nem igazán tartják magukat tiszásnak, de a Tisztában látják azt az erőt, ami egy rendszerváltáshoz kell. Tehát a szavazatuk NEM az egyéni jelöltnek szól majd, SEM Magyar Péternek, hanem egy felszólítás arra, hogy egy jól kormányzott országban akarunk élni.
Madaras-Papp Rita a demokrácia intézményrendszerének az újjáépítését tartja a legfontosabbnak és egy Tisza kormánytól azt várná el, hogy ez elől bontsa le a jelenleg létező akadályokat, amik a Fidesz emelt. Lényeges, hogy kinek van joga alkotmányozni! Szerinte akármilyen többséggel is nyer a Tisza (ha nyer), akkor is egy alkotmányozó nemzetgyűlést kellene összehívni e célból 2030-ig! Azért, hogy ez lehetséges legyen, a Tiszának sok mindent rendbe kell tennie: a választási törvényt, a független igazságszolgáltatást, a szabad és független közmédiát, a pártatlan média felügyeletet.
Szóba került Pogátsa Zoltán és Róna Péter beszélgetése az alkotmányozásról, ami a Népszava Online szervezésében készült nemrég. Ennek egyik mondandója az volt, hogy a magyar alkotmányozás célja történelmileg sosem a nép képviselete volt, hanem a hatalom megszilárdítása – ha valamelyik erő nyer, akkor az minél stabilabban tudjon kormányozni (ergo minél nehezebben lehessen letéríteni a választott útjáról). Az eddigi alkotmányozási gyakorlat célja pont az (1949 óta!), hogy a hatalomnak NE legyenek ellensúlyai.
Az Így megy ez… tavaly novemberi beszélgetésén (Mr. President?) azonban pont az hangzott el Eric Beckett Weavertől, hogy nem szükséges a kétharmad. Egyszerű többséggel is kormányozható lesz az ország, a jelenlegi alkotmánnyal alaptörvénnyel is. Létre lehet hozni párhuzamos intézményeket, amelyekkel megkerülhetőek a Fidesz által vélhetően hátrahagyott intézményi aknák (például az ügyészség zsebre vágása).
Csepella Olivér azzal reflektált a fenti elvárásra, hogy szerinte a Tisza a megszületésekor elsősorban az ellenzék leváltását tűzte ki célul és csak másodsorban volt problémás számukra az, amit a Fidesz csinál. Az indulásuk óta az a koncepció, hogy csak azzal állnak szóba, akinek eddig semmi köze sem volt a politikához – kvázi amatőrökkel akarják feltölteni a pártot.
Ennek következménye, hogy a Tisza súlyos káder hiánnyal küzd és fog küzdeni egy győzelem után is, hiszen egy ilyen kis országban nincs olyan sok hozzáértő és hivatalt vállalni hajlandó ember. És ha párhuzamos intézményekről beszélünk: kiből fogja ezt a hivatalt feltölteni? Mert a DK-sokból és a volt MSZP-sekből nem! “A kiábrándult fideszesekből?” – hangzott el a kérdés? És hát pont itt sántít a koncepció: ugyanis a kiábrándult fideszes unokatestvére már fideszes – túlságosan közel lesz a tiszás káderekhez a fideszes rokonság.
Igazából nem várunk már semmit semmilyen koránytól…
Csepella Olivér igazából nem a kormánytól vár bármilyen változást – sokkal inkább kíváncsi arra, hogy vissza tud-e térni a Parlamenten kívüli emberek motivációja. Például, egy Tisza győzelem után lehet majd egy tanártüntetést tartani? És ha igen, akkor arra mi lesz a hatalom válasza? Hiszen mára kiépült egy antidemokratikus rendszer és semmi nem garantálja, hogy nem marad. “Én azt nagyon nehezen képzelem el, hogy Magyar Péter kimegy a cigizőbe és azt mondja, most csinálok egy igazságos alkotmány, mert annyira jó ember vagyok!” Ha a Tisza programjából kell valamit választani, akkor nagyon kíváncsi arra, hogy tényleg lesz-e a milliárdosoknak vagyonadó?
Arra a kérdésre, hogy azzal elégedett lenne-e, ha a Tisza a megörökölt autoriter rendszert elkezdené lépésről lépésre lebontani és a szabadságjogokat a társadalomnak visszaadni, azt válaszolta, hogy persze, csak ebben nem hisz. “Valaki mutasson rá a történelemben arra a részre, amikor a jó uralkodók visszaadták…”
Ma nem azért nem dolgozunk hétvégén, mert jött egy jobb uralkodó és azt mondta “Srácok, tudom hogy fáradtak vagytok meg a gyerekeiteket nem látjátok… Na jó, szombat-vasárnap haza!”; vagy ott van a gyerekmunka kérdése is. Ezeket nem egy uralkodó adta jófejségből a népnek, hanem a szülők és a dolgozók harcolták ki maguknak. Tehát az orbáni autoriter rendszert az emberek tudják lebontani tégláról téglára és nem a következő kormány. Nagy kérdés, hogy mi lesz egy év múlva a Tisza szigetekkel, amik jelenleg fentről lefelé szerveződnek, mint anno a polgári körök. Fentről kapják az utasítást – fognak egy év múlva ellenkező irányba menni az üzenetek?
Madarasi-Papp Rita azzal reflektált az elhangzottakra, hogy az Orbán után maradó autoriter keretek jelentik a slamasztikát – Magyar Péternek ugyanis ellen kell majd állnia a teljhatalom lehetőségének és ez erős csábítás. Mit fog tenni: lebontja ezt a rendszert, vagy elkezd lubickolni benne?
Az lenne az ideális, ha a megunt vezért nem egy újabb vezér váltaná le, hanem egy közösség. Egy olyan hatalmi szerveződés, ami már önmagában demokratikus és többközpontú. A választók most nagyon mérgesek a ‘22-es összefogásra, mert sikertelen volt – viszont sajnos azt kell mondanunk, hogy ha az az összefogás nyert volna, akkor nagyobb eséllyel tudott volna az ország elindulni a demokratizálódás útján. A demokratikus működésnek ugyanis a sok kis párt az alapja, nem a monolit tömb.
További érdekességek a beszélgetésről itt:
