“Kutyából nem lesz szalonna” – idézte a közmondást Barcsa Lajos debreceni fideszes országgyűlési képviselőjelölt és jelenlegi alpolgármester, miután a fideszes szinten is kiemelkedően sok sajtópert vesztő – magyarul hazudozó Origo cikkében azt olvasta, hogy Fekete-Győr András korábbi Momentum-elnök “külföldi katonákat hívna az országba”.
Fotó: Facebook/Barcsa Lajos
Barcsa patikamérlegen kimért szövegében a propagandaközpont előírásainak megfelelően szerepel a “baloldal”, “bukott”, “kommunista”, “szoci” stb., no meg a degradáló “becézés”: “Fegyőr”.
Írja ezeket annak a pártnak (Fidesz) a tagja, amelynek parlamenti frakciójában ül messze a legtöbb volt komcsi.
Szóval így fogalmaz a debreceni alpolgármester és képviselőjelölt:
“Kutyából nem lesz szalonna. Fegyőr a Momentum bukott elnöke arra kérte a Nato elnökét hogy avatkozzon be a magyar választásokba és álljon ki a Tisza mellett. Erre szokták azt mondani hogy a baloldal (sajnos) nem vész el csak átalakul. Először a kommunisták, aztán a szocik, majd a Momentum és most a Tisza. Az embereket azonban nem lehet átverni! Jobboldali ember figyeli az átalakulást és nem szavaz a kaméleon baloldalra!”
S mit írt valójában “Fegyőr”?
Természetesen szó sincs “külföldi katonák” behívásáról. Itt a teljes szöveg, ha valaki lát benne olyan részt, amely NATO-csapatok Magyarországra invitálásáról szólna, legyen szíves jelezni!
Magyarország korábbi országgyűlési képviselőjeként és egy olyan politikai közösség, a Momentum Mozgalom alapítójaként fordulok Önhöz, amely megingathatatlanul hisz Magyarország euroatlanti elkötelezettségében és a nyugati, demokratikus szövetségi rendszerünk megbonthatatlanságában.
Hazánk történelmi jelentőségű parlamenti választások elé néz, amelyek kimenetele ma már messze túlmutat a puszta belpolitikai erőviszonyokon. A tét a magyar demokrácia alapjainak helyreállítása és a NATO keleti szárnyának, ezáltal a teljes nyugati szövetségi rendszerünk belső biztonságának garantálása.
A napokban független oknyomozói és nemzetközi titkosszolgálati forrásokra hivatkozó sajtóértesülések olyan riasztó információkat hoztak nyilvánosságra, amelyek mellett a demokratikus világ nem mehet el szó nélkül. A cikkek alapján az Oroszországi Föderáció hetekkel ezelőtt egy orosz katonai hírszerzőkből álló operatív csapatot telepített Budapestre. Az amerikai titkosszolgálatok jelzéseire hivatkozó értesülések szerint e hálózatot a Kreml legfelsőbb köreiből az a Szergej Kirijenko irányítja, aki a közelmúltban a moldáv demokratikus választásokba is beavatkozott.
Amíg Moldovában egy nyugatbarát kormány destabilizálása volt az orosz titkosszolgálati akció célja, Magyarországon éppen ellenkezőleg: a jelenlegi, Moszkvával szoros kapcsolatot ápoló politikai rezsim hatalomban tartása a feladatuk. Mégpedig a jól ismert orosz módszertan szerint: dezinformációs kampányokkal, mesterséges feszültségszítással és a külső fenyegetettség érzetének manipulálásával.
Amennyiben ezek a független oknyomozói értesülések helytállóak, az példátlan biztonsági kockázatot jelent a NATO számára. Ön is pontosan tudja: nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen szintű, az amerikai és európai szövetségesek által is azonosított orosz hírszerzői jelenlétről a magyar elhárítás és a magyar kormány vezetése ne tudjon. A hivatalos szervek jelenlegi, beszédes csendje és a szükséges nemzetbiztonsági lépések elmaradása azt a rendkívül súlyos gyanút veti fel a magyar közvéleményben, hogy a kormány nem áldozata, hanem a haszonélvezője az orosz titkosszolgálati műveletnek, és a színfalak mögött kollaborál a szövetségünk ellenfeleivel.
Egyetlen kormány sem csinálhat trójai falovat a saját hazájából a politikai túlélése érdekében, szabad utat engedve egy háborús agresszor ügynökeinek a NATO határain belül.
Tisztelettel arra kérem Önt és a szövetséges tagállamok vezetőit, hogy lépjenek fel a nyilvánosság erejével ezen példátlan beavatkozási kísérlet ellen. Ennek a nyílt, határozott fellépésnek a halaszthatatlanságát több súlyos tényező is indokolja.
Elsőként az, hogy mindössze 35 nap választ el minket az április 12-i választásoktól. A hagyományos, zárt ajtók mögötti diplomáciai vizsgálatok hetekig is eltarthatnának, a magyar demokráciának azonban most nincs ennyi ideje. Különösen azért nincs, mert a háttérdiplomácia minden jel szerint kudarcot vallott.
A sajtóértesülések alapján az amerikaiak hiába jelezték az orosz jelenlétet, a magyar kormányzat részéről a jelek szerint érdemi lépés nem történt. Amikor a zárt ajtók mögött zajló diplomácia csődöt mond egy ilyen horderejű biztonsági fenyegetésnél, hiszem, hogy a nemzetközi nyilvánosság lehet az egyetlen eszköz az érdemi nyomásgyakorlásra.
Abban a pillanatban, amint egy meghatározó nemzetközi szereplő – például a NATO főtitkára – nyíltan ráirányítja a figyelmet erre a műveletre, a külföldi beavatkozás mozgástere drasztikusan beszűkül. A nyilvános kiállás önmagában is a védekezés eszköze lehet: elejét veheti a további provokációknak, hiszen világossá teszi, hogy a szövetség pontosan ismeri és figyeli a beavatkozás forgatókönyvét.
Ezt a nemzetközi fellépést teszi elkerülhetetlenné az is, hogy a magyar kormányzati propagandagépezet mindent megtesz az orosz jelenlét elhallgatása és a valóság eltorzítása érdekében. Ha a NATO csupán a háttérben, a magyar kormánnyal tárgyal erről a fenyegetésről, a magyar választók nem fogják megtudni az igazságot. Egy határozott nemzetközi állásfoglalás viszont képes lehet áttörni ezt az információs blokádot.
Meggyőződésem, hogy a NATO-nak nemcsak a mindenkori magyar kormánnyal, hanem a magyar társadalommal is van egy íratlan “szerződése”. Egy nyilvános kiállás világos üzenet lenne a változást akaró, Nyugat-barát magyarok millióinak: nincsenek magukra hagyva egy ellenséges orosz titkosszolgálati gépezettel és egy azzal kollaboráló hazai kormánnyal szemben.
Magyarország nem egyenlő a jelenlegi kormányával. A magyarok többsége ma is, és a jövőben is a Nyugathoz és a demokratikus szövetségi rendszereinkhez akar tartozni. Kérem, segítsenek nekünk megőrizni annak a lehetőségét, hogy áprilisban a magyar emberek külső befolyásolás nélkül, szabadon dönthessenek a saját hazájuk sorsáról.
Köszönettel:
Fekete-Győr András
