Debrecen lakhatási helyzete kritikus ponthoz érkezett. A Szikra Mozgalom kezdeményezésére összehívott Debreceni Lakhatási Kerekasztal első ülése világossá tette: az ipari bumm, az egyetemi hallgatói létszám növekedése és a szociális védőháló hiányosságai együttesen olyan nyomást gyakorolnak az ingatlanpiacra, amely a város őshonos lakóit és a legkiszolgáltatottabbakat is kiszorítja.
A találkozóra 35 szakmai és érdekképviseleti szervezetet hívtak meg, köztük az önkormányzat illetékes osztályait, a Cívis Ház Zrt.-t, az EDC-t, a Debreceni Egyetem, valamint fenntartó alapítványának vezetését és hallgatói önkormányzatát; továbbá beruházókat, szakszervezeteket, a BMW Group Debrecent, és ifjúsági civil szervezeteket.
A meghívást nem fogadta el mindenki.
Politikai háttér és független szakmaiság
Az ülést Dombi Mihály, a Szikra Mozgalom debreceni elnöke nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy a kerekasztal egy olyan platform, ahol az eltérő nézőpontú, de a város boldogulásáért tenni akaró felek végre egy asztalhoz ülhetnek.
A kerekasztal vezetését a megfigyelőként jelen lévő Dombi Mihálytól Kiss Virág Eszter politológus vette át, aki rutinos debreceni aktivistaként a hajléktalanság és a lakhatási szegénység kérdéseivel foglalkozik. Kiemelte: a kerekasztal nem csupán egy beszélgetőfórum, hanem döntés-előkészítő testület is, amely határozatokat és javaslatokat terjeszt a városvezetés elé.
Aggasztó a helyzet
A résztvevők bemutatkozása során kirajzolódott a debreceni lakhatási probléma ezer arca:
-
A kiúttalan szegénység: Antal Györgyi Veronika, a Szivárvány Családok Átmeneti Otthona és Paszternák Csilla, a Kamilla Családok Átmeneti Otthona vezetői megrendítő tapasztalatokat osztottak meg. Rendszerszintű hiba, hogy a hátrányos helyzetű családok számára nincs „kimenet”: tíz év alatt egyetlen család sem kapott szociális bérlakást, így kénytelenek egyik intézményből a másikba vándorolni, ami ellehetetleníti a valódi integrációt.
-
Az ipari fejlődés árnyoldala: Szabóné Lakatos Erzsébet, a Magyar Szakszervezeti Szövetség képviselője arra figyelmeztetett, hogy az ide települő óriásgyárak dolgozói tömegesen jelennek meg bérlőként. Ez nemcsak az árakat veri fel, hanem a lakóközösségek nyugalmát is próbára teszi, amint azt a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége (LOSZ) képviselője is megerősítette: bizonyos házakban már 20-30%-os az albérlők aránya, akik gyakran nem tartják be a házirendet, a távoli tulajdonosok pedig elérhetetlenek.
-
Veszélyben a cívisházak: Szakács Beáta, A cívisházakért csoport képviseletében a Hatvan utca 42. szám alatti épület példáján keresztül mutatta be, hogyan fenyegeti az ingatlanfejlesztési láz a város identitását. Érvelésük szerint a régi polgári házak elbontása helyett azok funkcióváltó felújítására (pl. lakások kialakítására) lenne szükség.
Alig van kollégiumi férőhely az egyetemen
Az ülés első nagy napirendi pontja a diákok lakhatása volt. A kerekasztal tagjai élesen kritizálták az egyetemi vezetés kommunikációját.
A vitatott 80%: Míg az egyetem hivatalosan azt kommunikálja, hogy a hallgatók igényeinek 80%-át ki tudja elégíteni, az oktatók és szociológusok szerint ez az adat félrevezető. A 23 000 nappali tagozatos hallgatóra (amiből 7 000 külföldi) jutó alig több mint 5 000 férőhely messze elmarad a szükségestől
ismertette Pataki Beáta, a Debreceni Egyetem, Műszaki Kar, Építőmérnöki Tanszék mesteroktatója.
A résztvevők rámutattak, hogy a Műszaki Kar kollégiumának (Móricz-stúdió) lebontása és az Apafi utcai férőhelyek megszűnése csak rontott a helyzeten. Ez a hiány közvetlenül tolja a diákokat a magánpiac felé, ami Debrecenben lassan megfizethetetlenné teszi az albérleteket a helyi fiatalok számára. Felmerült a PPP (köz- és magánszféra partnersége) konstrukciók újragondolása is, mivel állami forrás híján ez maradt az egyetlen út az építkezésre.
Üresen álló önkormányzati lakások: 250 kihasználatlan esély
A második napirendi pont során hangzott el a kerekasztal egyik legfontosabb megállapítása: Debrecenben legalább 250 önkormányzati lakás áll üresen és hasznosítatlanul. Ez a szám felháborodást váltott ki a szociális szféra képviselőiből, hiszen ezek az ingatlanok – megfelelő felújítási programmal – azonnali segítséget jelenthetnének a családok átmeneti otthonaiban rekedt rászorulóknak vagy a pályakezdő fiataloknak.
Szarvák Tibor szociológus (DE-BTK) felajánlotta a tanszék kutatási kapacitásait, hogy a jövőben pontosabb képet kapjanak a Nagysándor-telep és a hajléktalanpopuláció lakhatási igényeiről, valamint javasolta, hogy a lakhatási kérdések jelenjenek meg szakdolgozati témaként is.
A kerekasztal az alábbi konkrét lépésekben állapodott meg
-
Hivatalos kérdéssor összeállítása: Írásbeli állásfoglalást kérnek a városvezetéstől és az egyetemtől a kollégiumi fejlesztések elmaradása és a férőhelyszámok ellentmondásai miatt.
-
Ingatlanhasznosítási terv: Javaslatcsomagot készítenek a 250 üresen álló önkormányzati lakás fokozatos felújítására és bérbeadására.
-
Szakmai kontroll: A fogyasztóvédelmi és építész szakértők (Molnár Jenő vezetésével) objektív szakmai szempontokkal segítik a javaslatok kidolgozását, elkerülve a populista ígéreteket.
