Ruszin-Szendi Romulusz és Lázár János

Ruszin-Szendi: Lázár János nem partnerként tekint a választókra

Helyi hírek

Ruszin-Szendi Romulusz, Hajdú 5 tiszás jelöltje közösségi oldalán reagált Lázár János győri fórumán elhangzott kijelentésére, amelyben a miniszter úgy fogalmazott: Önök majd elfáradnak és hazamennek, én sokkal jobban fogom bírni.

A volt vezérkari főnök szerint ez a mondat nem egyszerű elszólás, hanem pontos látlelet arról, miként viszonyul a hatalom az emberekhez. Úgy véli, amikor egy politikus véletlenül kimondja, mit gondol valójában a választókról, akkor kibújik a szög a zsákból, és Győrben ez a pillanat most elérkezett.

Ruszin-Szendi értelmezésében a kijelentés karakterrajz és egyben cinikus önvallomás, amelyben szerinte benne van a gőg, a fölényeskedés és a lenézés. Azt állítja, a miniszter nem partnerként tekint a választókra, hanem fárasztó zajként, nem kérdésekre válaszol, hanem állóképességi versenyt hirdet, és nem érvel, hanem kivár.

Bejegyzésében úgy fogalmazott, ez a mentalitás a rendszer esszenciája: ti úgyis belefáradtok, mi meg itt maradunk. Szerinte a polgár ideges, mert az élete romlik, miközben a politikus mosolyog, mert számára ez már a sokadik fórum, amelyet végig kell ülnie. Úgy látja, ez nem demokrácia, hanem a hatalmi fölény demonstrációja, egyfajta felsőbbrendűség, amelyből megvetés árad, mintha az embereket gyerekként kellene kezelni, akiket egyszerűen ki kell várni, amíg elfáradnak.

Ruszin-Szendi szerint a valódi kérdés nem az, ki bírja tovább egy fórumon, hanem az, hogy egy miniszter miért gondolja úgy, hogy az állampolgár az ellenfele egy kifárasztási játszmában. Hozzátette, aki ennyire lenézi az embereket, az szerinte nem erős, csupán elszokott attól, hogy valódi következményekkel kelljen szembenéznie.

A tiszás jelölt hangsúlyozta: ő nem kifárasztani akarja az embereket, hanem szolgálni őket. Azt írta, Hajdú5-ben addig marad, amíg kérdések vannak, addig dolgozik, amíg bizonytalanság tapasztalható, és addig áll ki az ott élőkért, amíg segítségre és támaszra van szükségük. Álláspontja szerint nem az a kérdés, ki bírja tovább, hanem az, ki marad ott akkor is, amikor valóban számít.