Panama, Közép-Amerika varázslatos országa, felhőkarcolóival, legendás Panamakalapjaival, gyönyörű szigeteivel és őserdei indiánjaival már évek óta otthont ad egy magyar férfinak, Keresztes Attilának, akit itt mindenki a keresztnevén szólít. Attila nemcsak megtanult kommunikálni a helyi indiánokkal, de még a majmok nyelvét is elsajátította – így vált ő maga is egy különleges kapoccsá a helyi kultúrával és a turisták között. Vujity Tvrtko riportja.
„Minél több embert szeretnék vendégül látni, minél több embernek szeretném megmutatni ezt az országot, hogy milyen csodálatos. És ha egy embernek tudok segíteni abban, hogy az élete boldogabb lesz, már nyertem” – mondja Attila, miközben épp a majmokat próbálja lehívni.
Hogyan kezdődött minden?
Debrecenből indult, egy panelből, ahol elektrotechnikai kütyüket szerelt. „Ha 10 évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy majom hangon fogom szólítani a majmokat, biztos azt mondtam volna, hogy ez egy őrültség. Ilyen nem létezik” – emlékszik vissza.
Panamáról korábban keveset tudott: „Annyit, hogy van egy Panama-csatorna, és hogy jó az idő egész évben. Másról nem igazán volt tudásom.” Az ország választása azonban nem volt véletlen. „Felütöttem a laptopomat, és keresgéltem olyan helyeket, ahol mindig nyár van, könnyű letelepedni, erős a gazdaság, jó lehetőségek vannak. Így akadtam Panamára.”
Az első letelepedési terve csak távoli álom volt, később azonban elindította a folyamatot, és így lett „panamai”.
A debreceni lakás bezárása volt az egyik legnehezebb pillanat. „Ez egy panellakás volt. Becsuktam a szemem, és ugrottam a sötétbe.” Az új országba érkezve nem érzett félelmet, csak bizonytalanságot: „Az első kicsit rázósabb helyzet az volt, amikor kiderült, hogy itt angolul nem sokan beszélnek, spanyolul annál inkább.”
Az otthonérzet lassan alakult ki. „Az első pillanat, amikor a repülőgép ajtaja kinyílt, és a meleg megcsapott, már jelezte, hogy más világba érkeztem. De igazán otthon akkor éreztem magam, amikor reggel felkeltem, és azt mondtam: jó helyen vagyok.”
Emberek és kultúra
Attila elismeri, hogy a helyiek barátságosabbak és pozitívabbak, mint ahogy azt Magyarországon megszokta. „Az emberek többet mosolyognak, és még azok is boldogok, akiknek kevés pénzük van. Az indián közösségek például hihetetlenül kedvesek, nyitottak, és a túlélés mesterei az őserdőben.”
Ezért is döntött úgy, hogy hónapokra az indiánok közé költözik, hogy jobban megértse életmódjukat és túlélési praktikáikat. „Ezek az emberek zseniálisak, a szívük hatalmas, az emberbecsületük pedig felülmúl minden városi normát.”
Attila utazási irodát vezet, ami a helyi indián nyelven „különleges utazást” jelent. Vendégeit a karibi szigetekre, az őserdőbe és Panama városába kalauzolja, miközben bemutatja a helyi kultúrát és a majmok világát. Az egyik legkedvesebb majom, Romoló, már szinte családtagnak számít.
Miért Panama?
Attila szerint az ország vonzereje többek között a klímában, a szabadságban és az emberek hozzáállásában rejlik. „Egész évben meleg van, a hőmérséklet állandó, az emberek pozitívak, mindenre igent mondanak, és a jó szándék jellemző mindenki életére.”
Az árak, az egészségügyi ellátás, az oktatás és a közlekedés mind kihívásokat és előnyöket rejtenek, de összességében Attila számára Panama életminősége sokkal kedvezőbb, mint Magyarországon. „Ha valamit akarsz, itt gyorsan valósággá válhat, támogatják a jó ötleteket, és ez óriási lehetőség.”
Magyarország és Panama
Attila számára Magyarország mindig is a szívében marad, de jelenleg a panamai élet adja a boldogságát. „Debrecenben csodálatos kulturális élet van, a Csokonai Színház és az egyetemek, de itt a dzsungel, a szabadság, az emberek mosolya és az állandó zöld mindenért kárpótol.”
A jövőről szólva Attila optimista: „Vannak álmaim, céljaim. Ha bárkinek tanácsolhatok valamit: csapjatok bele a lecsóba, éljétek az életet, és merjetek változtatni, még akkor is, ha lehetetlennek tűnik.”
