Az eredeti tervem az volt, hogy egyetlen hatalmas montázsra ráteszem az utóbbi napok összes havat lapátolós-politikusos fotóját, de rájöttem, olyan sokan vannak, hogy biztos lett volna olyan, aki véletlenül lemarad a képről. Így hát maradt ez az AI-kép, hogy ne legyen belőle sértődés. Mondjuk, lehet, hogy így is lesz, de már mindegy.
Nem tudom, mi volt az első közösségi médiás divathullám, amire szinte a teljes magyar politikai “elit” felült, de az biztos, hogy nem a mostani hóhelyzet-hájp az első.
Elkezdi az egyik marha, a többi meg persze – követve a csordát – nem akar lemaradni. Hogy miről? Természetesen a Facebook-, Insta- és TikTok-lájkokról, elismerő kommentekről.
Lehet, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel, de, amikor egy politikus rendkívüli helyzetekben – hóhelyzet, árvíz, viharkár – látványosan lapátol, homokzsákot pakol vagy gumicsizmában pózol, netán hajléktalanokat hajbókoltat némi alamizsnáért, kifejezetten undorító, számító és hazug. Hangsúlyozom, számomra, mert lássuk be, a többség nem agyal ezen ennyit. Meglátja a fotót, és elönti szívét a melegség:
“Emberségből jeles!”
“Köszönnyük szépen a gondoskodást!”
“Mijen lyó, hogy maga van hatalmon, és nem az a másik”/”Mien jó, hogy maguk lesznek hatalmon, mán várom”
– írja random Marika néni a Jóska bácsival közös Facebook-profiljáról.
De valóban a segítő szándék, a közösségért való tenni akarás motiválja ilyenkor szeretett politikusainkat? Ugyan már. Egyáltalán nem ez a dolguk, nem ezért fizetjük őket. Egy választott politikus elsődleges feladata nem a fizikai kármentés, hanem a döntéshozatal, a szervezés és az erőforrások mozgósítása. Ha a kamerák előtt lapátol, azt a benyomást kelti, mintha az operatív végrehajtás pótolná a stratégiai felelősséget. Különösen visszás, ha éppen az általa képviselt politikai oldal mulasztásai (jelen esetben a hó el nem takarítása) vezettek a krízishelyzethez.
Mert mit számít néhány homokzsák, vagy lapátnyi hó ilyenkor? Természetesen az égvilágon semmit, és el is viszi a fókuszt azokról, akik valóban dolgoznak, nem csak két percre álltak be jóemberkedni.
Tényleg a kiszolgáltatott helyzetben lévő, általa nem is ismert Marika nénin akar segíteni a térség képviselője? Dehogy! Közpénzből – jobb esetben pártja által összegyűjtött adományokból – pózolgat a szavazatmaximalizáló ebadta.
Talán egy polgárosodottabb Magyarországon, majd valamikor évtizedek, vagy akár évszázadok múlva máshogy látja majd ezt a többség. Addig is marad a lájkvadászat és a jobbágymentalitás.
A cím innen:
– Szilágyi Szabolcs –
