Egy jó kis hétindító kritikus írás olvasható Felföldi József debreceni nagyvállalkozó közösségi oldalán. A téma újra a Fidesz – a pártban a milliárdos csak néhány éve csalódott végleg, de annál vehemensebben ostorozza azóta.
Felföldi saját identitásából indult ki: apa, férfi, vállalkozó, magyar ember – ezek voltak azok a szerepek, amelyekre hosszú ideig a legbüszkébb volt, elsősorban a családjáért vállalt felelősség, majd a férfiasság, az értékteremtés és végül a magyarság tudata miatt. Jelezte, hogy az első három számára ma is fontos, az utóbbi viszont az évek során kikopott a büszkeség forrásai közül, mert szerinte magyarnak lenni nemcsak nehéz, hanem egyre kellemetlenebb is, nem mások, hanem önmagunk előtt.
Felföldi József egy olyan ország képét rajzolja fel, ahol a legfelsőbb vezetők saját szavaikkal kérdőjelezik meg józan ítélőképességüket, 1956 örökségét a megadás és a behódolás tanulságává magyarázzák át, miközben hatalomhoz kötődő szereplőket külföldön nemkívánatos személynek nyilvánítanak. Úgy látja, hogy a gazdaság irányítói nem értik a gazdaság nyelvét, a honvédelem felelősei nem beszélik a honvédelem szaknyelvét, a jogállam őrei pedig vagy eltussolják a legsúlyosabb bűnöket, vagy rezzenéstelen arccal asszisztálnak hozzájuk.
Kiemeli, hogy szerinte a pedofília nem vörös vonal, csak kellemetlen PR-probléma lett, az áldozatokat pedig bűnözőként és közveszélyesként állítják be. A köztársasági elnöki tisztséget olyan díszletpozíciónak írja le, amelybe a hatalom újra és újra saját bábjait ülteti, és élő bábként használja fel őket különböző hatalmi komédiákban.
A határon túli magyar közösségekkel kapcsolatban azt írja, hogy a nemzetpolitika kimerül a beszédekben, miközben a valós problémák érintetlenek maradnak, sőt szerinte a hatalom saját érdekei miatt el is árulja ezeket a közösségeket. Az uniós források ügyét politikai jelszónak nevezi valódi eredmények nélkül, bírálja a kormányzati kommunikációt, a miniszterek egymás közti üzengetését, a közlekedési rendszer nyilvános gyalázását, valamint azt, hogy egész közösségek megsértése következmények nélkül marad.
Írásában szerepel az is, hogy a rendet évek óta két héten belül ígérik, miközben ez nem valósul meg, a külügyminiszter sok száz millió forintból utazik, de szerinte nem ér célba, az ország kiszárad, a folyók pusztulnak, és az illetékes miniszterek nem látják a valóságot. Bírálja az európai parlamenti képviselők nyelvtudásának hiányát, a kormánypárti kommunikáció agresszív hangnemét, valamint azt az esetet is, amikor egy gyerekkórház fűtésének hiányát szóvá tevő apát megaláztak. Megemlíti, hogy egy parlamenti államtitkár nyílt ülésen közölte: nem ért ahhoz a törvényhez, amelyet ő maga terjesztett be, és azt is, hogy a miniszterelnök egy nemzeti ünnepi beszédben millió magyar honfitársát poloskának nevezte.
Emberek!Hát mit csinálunk akkor, akkor a gyümölcsös tálban elkezd rohadni valami?Kidobjuk, nehogy a többi is vele rohadjon.Akkor a Fideszt miért is tartjuk még mindig hatalmon?Ez a narancs nem friss. Nem érett.Rohad.A kukában van a helye!Mikor vesszük már észre? Vagy tényleg így akarunk élni?
