A 19. század végétől a kerékrépa jelentős haszonnövénynek számított Magyarországon. A Magyar Természettudományi Társaság 1889-es feljegyzése szerint a lucerna mellett az egyik leggyakrabban termesztett növény volt, és nagyjából a második világháború végéig megőrizte jelentőségét. Ennek oka, hogy hidegtűrő, jól tárolható, rövid tenyészidejű növény, amely a gyengébb talajokon is megbízható termést ad – így ideális volt a hagyományos paraszti gazdálkodás körülményei között.
Ízvilág és konyhai használat
A friss gumó enyhén csípős, íze leginkább a retek és karalábé keveréke, édeskés, állagra ez utóbbihoz hasonló, de valamivel tömörebb annál. Főzés során ugyanakkor lágyabb, édeskés ízt kap. A hagyományos konyhában levesek, főzelékek, savanyúságok és húsos ételek kísérőjeként is megjelent. A mai gasztronómiában ismét növekszik az érdeklődés iránta, különösen a szezonális és helyi alapanyagokra építő konyhákban.
Táplálkozási érték és élettani hatások
A kerékrépa alacsony energiatartalmú zöldség, ugyanakkor magas a rosttartalma, ezért jól illeszthető az emésztést segítő, kiegyensúlyozott étrendbe. C-vitamin-tartalma különösen a téli időszakban értékes, amikor korlátozottabb a friss, hazai vitaminforrások elérhetősége.
A keresztesvirágúakra jellemző glükozinolátok a kerékrépában is jelen vannak. Ezek antioxidáns hatású vegyületek, amelyek szerepet játszhatnak a sejtvédelemben, a gyulladásos folyamatok mérséklésében és a szervezet méregtelenítő folyamataiban.
Ásványi anyagok és összetétel
A növény magas víztartalommal rendelkezik, jelentős mennyiségű káliumot és kisebb mennyiségű kalciumot tartalmaz. Ezek az anyagok támogatják a folyadékháztartást és az izomműködést. Alacsony kalóriatartalma és magas rosttartalma miatt a testsúlykontroll során is jól beilleszthető az étrendbe.
Felhasználási módok a mai konyhában
A kerékrépa sokféleképpen elkészíthető. Zsenge állapotban érdemes nyersen fogyasztani, salátákban, vékonyra szeletelve vagy gyalulva, akár joghurtos vagy citrusos öntetekkel. Főzve levesek és krémlevesek alapanyagaként jól használható, mert sűrűbb állagot ad. Párolva könnyű köret készíthető belőle. A savanyítás hagyományos felhasználási módjának, a fermentálásnak szintén jó alapanyaga a kerékrépa. Ezzel az eljárással pedig nemcsak ízletes savanyúságot kapunk, hanem egy olyan ételt, amely a bélflóra számára kedvező hatású mikroorganizmusok számát is növeli.
– Szöőr Bea –
