“A mesterséges intelligencia nem elveszi a kreativitást — átalakítja” – vallja P. Tóth András, a STRT Holding társalapítója és technológiai igazgatója. A szakemberrel a Business Fest Debrecenen tartott előadása után beszélgettünk.
– Az előadásodban megemlítetted, hogy rendszeresen szerkesztesz szócikkeket a Wikipédián. Miért, mi okból vágtál ebbe bele?
Szerintem mindenkinek kell valami, ami kikapcsolja és feltölti. Számomra ez a Wikipédiázás. Nagyon szeretem a gazdaság témáját, különösen a gazdasági bűncselekmények és gazdasági bűnözők történeteit, így gyakran róluk készítek szócikkeket. De nem csak róluk – sok jó emberről, szakemberekről, közszereplőkről is írok, életrajzokat állítok össze.
Régebben rengeteget újságcikket gyűjtögettem, most pedig mesterségesintelligencia-eszközöket használok. Van például egy „mély kutatás” funkció, amely akár fél–egy órán át kutat az interneten, és rengeteg információt összeszed egy-egy emberről vagy esetről. Utána mindent részletesen átnézek és egyesével ellenőrzök. Ha például azt írja, hogy valaki az ELTE-n végzett, akkor forrásból bizonyosodom meg róla, hogy tényleg ott végzett-e, és nem máshol. Csak akkor kerül be az állítás a cikkbe, ha elegendő hiteles forrás támasztja alá.
Ami izgalmas: a mesterséges intelligencia korábban sokkal többet tévedett. Amikor ezek az eszközök megjelentek nagyjából egy éve, a hibaarány kb. 30% volt. Ma ez 7–8% körül mozog. Tehát még mindig előfordul, hogy 10-ből 1–2 állítás pontatlan, de a fejlődés óriási — és óriási segítséget ad.
– Ez az előadásod másik fő témájához is kapcsolódik: az AI jelentőségéhez és a gyors terjedéséhez. Szerinted milyen lesz a munka világa öt év múlva?
Aki ma erre biztos választ ad, az nagyon bátor. Nem lehet kellően magabiztosan megmondani. Három évvel ezelőtt például senki nem látta előre, hogy az AI ilyen gyorsan idáig jut.
Abban biztos vagyok, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése töretlen, és új problémákat, de új lehetőségeket is hoz — például az oktatásban. Már nem lehet ugyanúgy házi dolgozatot kiadni, mert sok diák ChatGPT-vel írja meg. Emiatt teljesen új módszerek születnek: szóban felelés, forráskritika oktatása, AI-es feladatok órán, elemzések arról, miből látszik, hogy szöveget mesterséges intelligencia írta-e.
Ahogy az oktatás változik, úgy a munkahelyek is változni fognak. Ha valaki eddig számlákról másolta át a számokat táblázatba, és ezt már meg tudja csinálni az AI — nagy pontossággal — akkor ez a nagyon unalmas, repetitív munkarész eltűnik. Így az illető olyan feladatokkal foglalkozhat, amelyek szakmailag valóban érdekesek és értékesek.
A mi cégünknél is ez történik. Elsősorban az unalmas, mechanikus folyamatok automatizálódnak. A tapasztalatom szerint az emberek ennek örülnek: nem érdekli őket, hogy egy robot vagy AI végzi el ezeket, amíg ők izgalmasabb, kreatívabb, összetettebb munkát végezhetnek.
A munkahelyek tehát változni fognak — de ez mindig így volt. Amikor megjelent az internet, a mobiltelefon, a közösségi média, vagy még régebben az aszfaltozott utak, mindig volt félelem, de a társadalom végül megtanulta jól használni az új technológiát. Így lesz a mesterséges intelligenciával is.
– Jack Ma, az Alibaba alapítója mondta korábban, hogy a kreativitás az egyetlen, amit nem lehet elvenni az emberektől. Most viszont a nagy nyelvi modellek verseket, képeket, zenéket generálnak. Nem éppen a kreativitás vész el?
Szerintem inkább átalakul — ahogy már sokszor a történelemben.
Régen kézzel rajzoltak az emberek. Aztán jött a számítógépes grafika, majd a Photoshop. A szakma létszáma csökkent, de a művészek értéke megnőtt. Ma is vannak festők, akik csodálatos alkotásokat készítenek, és ezek hatalmas összegeket érnek.
Ugyanígy: nem azért megyek koncertre, mert jó a zene — jó zenét otthon is hallgathatok. Azért megyek koncertre, mert ott játszik a Coldplay, Ed Sheeran vagy a Margaret Island. A művészt akarom látni, a megismételhetetlen élményt akarom átélni.
A mesterséges intelligencia felhozza a „vízszintet” — könnyű lesz jó minőségű zenét vagy képet alkotni. De továbbra is lesznek hatalmas koncertek, előadások, művek, amelyekhez emberi kreativitás kell. A művészek szerepe nem szűnik meg — csak megváltozik. Sőt, szerintem felértékelődik.
– Az előadásodban bemutattad azt is, hogyan tudtál műanyag játékot gyártani mesterséges intelligencia segítségével. A robotizáció öt év múlva hol tart majd?
Ez rendkívül izgalmas terület, és még nagyon az elején vagyunk. A hétköznapokban ebből jelenleg szinte semmit nem érzékelünk, bár humanoid és kutyaszerű robotokat már láttam működés közben.
A robotika az a téma, amely körül a legtöbb félelmet sugalló film született — Terminátor, Black Mirror, stb. — de a valóság ennél jóval lassabban és biztonságosabban halad.
Most indulnak az első nagy robotikai konferenciák, az első robotolimpiákat is idén rendezték. Sok cég kezdett robotokat sorozatgyártani: háztartási, munkahelyi, szolgáltató célokra. Már elérték azt a szintet, hogy egy robot képes megfogni egy tojást anélkül, hogy összetörné, és elboldogul egy lakás tereiben.
A szoftver azonban még nincs ott, hogy holnaptól berakja a mosogatógépet vagy vasaljon. Láttam egy cég demóját, ahol a robotot a vásárló távolról irányítható ember — „árnyékpilóta” — segítségével tanítja be a háztartási folyamatokra. Amíg egy ember csinálja a legjobban, addig ő irányítja, és amikor a szoftver megtanulja, átveszi a szerepet. Ez lenyűgöző koncepció.
Nagyon várom a napot, amikor lesz egy robot otthon, ami elvégzi a házimunkát. Robotfűnyíró már sok kertben működik, 10 éve még ritkaság volt — ma természetes. Elképzelhető, hogy 5–10 év múlva ugyanígy természetes lesz a háztartási robot is.
