Bár az eddigi több tucatnyi (természetesen országgyűlési, önkormányzati és EP- is játszik) választáson, amelyen részt vettem, eszem ágában sem volt a Fideszre, vagy bármelyik szatelitpártjára voksolni, jelentem: meggyőztek. Mostantól Orbán-szavazó leszek.
Amióta követem a politikát – kábé általános iskola első osztálya, 1988 óta -, utálok szinte mindent, amit közvetítenek, viszolygok Orbántól és a sleppjétől, országos viszonylatban és szűkebb környezetemben is.
De aztán jött ez a plakát Debrecenben, és hát… be kell vallanom, megvilágosodtam. Az utolsó pillanatban, közvetlenül azelőtt, hogy besoroltam volna a “tiszás pupákok” közé.
Ott áll a sarkon, hatalmas betűkkel, a már szitokszóvá degradált “ellenséges” politikusok portréja mellett: gyön a háború, talán meg is döglünk. Meg aztán le is gatyásodunk, pedig a Kánaán már a spájzban volt, akár az oroszok. Ez pedig semmiképp sem a vénségére küldetéstudatra ébredő Putyinnak, hanem holmi tiszás és uniós politikusok, valamint szerencsétlen Zelenszkijnek a sara.
Bár eddig az összes riogatós mantrát cáfolták, és gyenge lábakon állnak az alátámasztások is, de az üzenet így is a politikai zsenialitás csúcsa számomra. Az önzésre kondicionált, a szolidaritás fogalmát talán hírből sem ismerő többség olcsó hergelése ez – gondoltam még egy napja.
De most, hogy megláttam ezt a plakátot, rájöttem, eddig tévedésben éltem. Itt a megoldás mindenre! Nem kell gondolkodni, nem kell utánanézni semminek – elég, ha félek a háborútól, és máris tudom, kire kell szavazni.
Mert ugye ez a lényege az egésznek: ne kérdezz, csak félj. Félj a háborútól, félj az adóktól, félj a sorkatonaságtól. Érezd szarul magad ebben az országban. És majd jóságos Döbrögi úr (szintén országos és helyi viszonylatban is) megment.
Közben persze nehogy észrevedd, hogy az árak az egekben, az egészségügy romokban, a tanárok külföldön, a fiatalok meg menekülnek, amerre látnak. Tudom, libernyák-mantra, mindenszarista, sorosista, anyjuk kínja. De ez a gondolatvilág már csak a múlt, mert engem Doktor Miniszterelnök Úr és helyi erős (mert a békéhez “erő kell”) emberei megvédenek.
Szóval igen, köszönöm, kedves (vajon melyik dimenzióban lebegő) Rogán és Habony “úr”! Megnevettettetek. Mert ha ennyi elég ahhoz, hogy valakit meggyőzzenek, akkor tényleg nem tudok máshogy reagálni.
Csak egy baj van: a vicc már régen nem vicces. Mert úgy tűnik, a néphülyítés még mindig működik, különben nem pazarolnának rá ennyi energiát.
– Szilágyi Szabolcs –
