Asbóth Endre tanár, civil aktivista, a Tisza Szigetek debreceni közösségének egyik meghatározó alakja. Politikai múltja ellenére a Tiszához civilként csatlakozott, és szerepét a jelöltállításban, a mozgalom működésében, valamint a város közéleti és társadalmi folyamatainak alakulásában határozott véleményekkel vállalja.
A Debreceni Napnak adott interjúban a jelöltválasztás rendszeréről, a Fideszből való kiábrándulásának pontos okairól, a roma képviselet fontosságáról, a debreceni politikai tér megváltozásáról és a város előtt álló legsúlyosabb problémákról beszélt.
Hogyan zajlik a jelöltek kiválasztása a Tisza Szigeteken belül? Kívülről ez teljesen átláthatatlan folyamatnak tűnik.
Valóban, kívülről talán nehezen érthető. A legfontosabb kiindulópont az, hogy a Tisza Szigetek teljesen szabad szerveződések. Nem kapnak pénzt sehonnan, nincs mögöttük pártfinanszírozás, és minden sziget maga dönt a saját működéséről: arról, milyen eseményeken vesz részt, hogyan utazik, és mindenki saját maga fizeti a tagsági költségeit. Azt szoktuk mondani: amit kapunk, az a szabadság. Egyedül a rendszerváltás ígérete köt össze minket – ezért vagyunk ilyen sokan.
A jelöltállításnak megvan a maga logikája. A folyamat elején három jelöltjelölt közül választanak a Tisza Szigetek, és döntik el, hogy közülük melyik kettőre lehet majd szavazni. Ezután megnyílik a voksolás, és a választókerületekben élő polgárok – akkor is, ha nem tagjai a Tisza Szigeteknek – leadhatják a szavazatukat. Így a jelölt személyét nem egy szűk kör, hanem a helyi közösségek szélesebb köre határozza meg.
A három jelöltjelölt összetétele általában tudatos. Van, aki kifejezetten a Tisza Szigetek közösségét szervezte, vagyis közösségbe ágyazott jelölt. Van, aki a Tisza országos működését ismeri jobban. A harmadik jelölt pedig rendszerint inkább a közéletből ismert személy. Ezzel alakult ki az a helyzet, hogy jelenleg 315 jelöltjelölt szerepel a rendszerben, és gyakorlatilag senkinek nincs politikai múltja – mert ez a közösség egyik alapelve: aki politikai múlttal rendelkezik, az ne legyen jelölt.
A legfrissebb hírekért kövess minket a Debreceni Nap Google News oldalán is!
Önnek viszont volt politikai múltja. Ezért nem indult jelöltként?
Pontosan. Úgy éreztem, méltánytalan lenne, ha másoktól elvárjuk, hogy politikai múlt nélküliek legyenek, én pedig nem tartanám be ezt magammal szemben. Egyetlen pillanatig sem voltam jelöltjelölt. Pósán László mégis támadni kezdett, mert azt hitte, hogy indulni fogok. Itt szeretném leszögezni: soha nem akartam jelölt lenni, eszembe sem jutott.
Mi volt az a pont, amikor csalódott a Fideszben?
Kósa Lajos személye volt az első nagy törés. Az előterjesztések mögött túl sokszor láttam megjelenni konkrét gazdasági érdekeket, és ez zavart. Tanár vagyok, ezért az iskolák világát különösen érzékenyen figyelem, és az iskolaigazgatók kinevezési rendszerének megváltoztatása nálam mindent eldöntött. Korábban az önkormányzat nevezte ki az igazgatókat, ami logikus volt, hiszen ők ismerték a helyi körülményeket. Most viszont kivették a döntést az önkormányzat kezéből, miközben továbbra is az önkormányzat működteti az infrastruktúrát. Ez így fenntarthatatlan.
A tankerületi rendszer pedig egyetlen komoly elvárást sem teljesített: pénzt szívott ki az oktatásból, mindent központosított, nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat, és elveszi az iskolák szabadságát. Nem tudok hinni abban, hogy az iskolákat központilag kell megmondani, hogyan működjenek. Minden közösség más, és ezt a tantestületek ismerik a legjobban – nem egy budapesti központ.
Sokan mondják, hogy a Tiszában feltűnően sok pedagógus és egészségügyi dolgozó jelent meg. Miért?
Talán azért, mert ez a két szakma sérült a legmélyebben a rendszer működése alatt. Nincs minisztériumuk, mintha „anyátlan” szakmák lennének, és az állam nem gondoskodik róluk: nem becsüli meg a munkájukat, és súlyosan alulfinanszírozza a rendszert. Érthető, hogy ezek az emberek úgy érzik: tenniük kell valamit.
Kritika érte a Tiszát, hogy nincs roma jelölt. Igaz ez?
Szerintem vannak roma jelöltek, de még utána kell néznem. (Négy roma jelöltet indít a párt az előválasztáson – a szerk.) Az viszont egyértelműen kijelenthető, hogy a rendszerváltás romák nélkül nem fog menni. Magyarország jövője múlik azon, hogy minden magyar állampolgár megkapja a felemelkedéshez szükséges oktatást és egészségügyi hátteret. A szocializáció és a felzárkóztatás nem politikai kedv kérdése, hanem kötelesség. Én súlyosnak tartom, hogy egyes egyházi iskolák vidéken nagyon kevés roma tanulót vesznek fel. Ez szegregáció.
A debreceni három jelöltjelölt közül kettő nem Debrecenben él. Jogos kritika ez?
Megértem, hogy sokan felvetik ezt. Nem tartom jó megoldásnak, hogy valaki más városból képviseljen egy térséget. Őszintén remélem, hogy ha mandátumot szereznek, visszaköltöznek Debrecenbe. Ugyanakkor Tárkányi Zsoltnak és Barabás Zoltánnak nagyon erős debreceni kötődése van: itt éltek, itt dolgoztak, itt építettek közösséget. Nem mondanám őket a várostól idegennek.
Több jelöltet a Fidesz már megtámadott korábbi ügyekkel. Ez mintha felkészítés lenne a kampányra.
Igen, aki már kereszttűzben volt, az tudni fogja, mire számíthat. Engem is megtalált Pósán László, pedig jelölt sem voltam soha. Ez jól mutatja, milyen vehemenciával támadnak majd azok ellen, akik veszélyesek számukra. De én tisztességes embereket látok magam körül, akik Debrecent védik, és bizonyos területekhez sokkal jobban értenek, mint a jelenlegi városvezetés.
Megjósolható, hogyan alakulnak a választások Debrecen hat körzetében?
Nem tudom, ki az, aki ezt most biztosan meg tudná mondani. A rendszer leszálló ágban van, és a közhangulat megváltozott. Szerintem a választáson most már nem az lesz a kérdés, hogy Tisza vagy nem Tisza – hanem az, hogy Orbán Viktor rendszere marad-e vagy sem.
Nagyon szeretném, ha most mindenki figyelne a mélyszegénységben élőkre. Hogy lehet az, hogy a rendszer 15 évig hagyta őket ebben az állapotban? Meg vagyok győződve róla, hogy érdeke fűződik ahhoz, hogy szavazógépként működjenek. Ugyanez igaz sok nyugdíjasra is: a világképük tudatos beszűkítése miatt könnyen manipulálhatók. Mindenkinek azt tanácsolom: tájékozódni több forrásból.
Melyek Debrecen legsúlyosabb problémái, amelyeket képviselni kellene az országgyűlésben?
Nem szeretnék tételes „toplistát” összeállítani, de irányokat igenis látok. Debrecen túliparosítása környezetvédelem nélkül súlyos következményekkel járhat. A várost gyakorlatilag 250 kémény veszi körbe, és jelenleg nincs kellően sűrű mérési hálózat, ami megmutatná, hogy mit lélegzünk be. Ha LEGO-gyár vagy konzervgyár jött volna a városba, valószínűleg senki sem tiltakozna. De most olyan üzemek érkeztek, amelyek potenciálisan súlyosan szennyezhetnek.
Ehhez társul a közlekedési káosz: az egyirányosítások, a külső elkerülők hiánya, a rosszul összehangolt jelzőlámpák következtében délután fél hatkor közlekedni szinte lehetetlen. A víz- és szennyvízrendszer sem jó állapotban van, hiszen az esővíz és a szennyvíz közös rendszeren keresztül jut be a telepekre, így tisztítatlan víz is kerülhet a természetbe, ami súlyos ökológiai probléma.
Szerintem vissza kellene szerezni Debrecennek az iskolákat is. Ez az ország egyik legerősebb pedagógiai teljesítményű városa. Az Ady Endre Gimnázium 58. az országban, mégsem kapta meg a Dósa nádor téri épületet, mert azt Mészárosék kapták. Ez nem a város érdeke.
Mi az, ami ezek ellenére reményt ad?
A debreceni emberek tisztessége és gondolkodása. Sokan érzik, hogy változásra van szükség. Mi, a Tisza Szigetek, csak azt akarjuk, hogy ez a város és ez az ország végre a benne élőket szolgálja. És hogy megvalósuljon az a rendszerváltás, amelyet 1990-ben megígértek nekünk – de soha nem kaptuk meg.
– N. Nagy Sándor –
