Böjte Csaba ferences rendi szerzetes is részt vett Debrecenben a szociális munka világnapján. Az atyát a Hajdúdorogi Főegyházmegye csütörtöki rendezvénye után bírtuk szóra.
Tegnap este a Nagytemplomban egy pszichológus Szent Ferenc tanácsát idézte: naponta érdemes legalább fél órát céltalanul sétálni. Az előadásában ön is arról beszélt, mennyire fontos a természet közelsége.
Igen, fontosnak tartom a természetet. Szent Ferenc nyolcszáz évvel ezelőtt írta a Teremtmények himnuszát, a Naphimnuszt, és abban megfogalmazta azt a gyöngéd közelséget, amit a nap, a szél, a víz vagy a termőföld iránt érzett. Ez a hozzáállás tette őt a természetvédelem védőszentjévé. Biztos vagyok benne, hogy ma is arra bíztatna bennünket: fedezzük fel újra a környezetünket. Egyszer, amikor virágos réten ment keresztül, leborult, és azt mondta: „Virágocskáim, ne dicsérjétek ilyen szépen az Istent, mert megszakad a szívem.”
Mit üzenne Szent Ferenc, ha ma élne?
Azt, hogy milyen gyönyörű ez a világ, és milyen jó, hogy ennyi különböző ember él benne. Ő elment Szaladin szultánhoz is, megkereste a gubbiói farkast – mert hitt abban, hogy mindenkihez lehet jó szívvel közelíteni. A kereszténység lényege nem az ítélkezés, hanem a gyógyítás. Jézus nem bírákat, hanem orvosokat akart. A szeretet gyógyszer, gyógyír. Ha valahol baj van, a jóságunk ne jutalom legyen, hanem orvosság. A legrosszabb ember is jobbá válik, ha szeretettel fordulunk felé.
Ez a szemlélet a gyermekotthonokban is alapelv. Mit üzenne a szociális munkásoknak, nevelőszülőknek ezen az ünnepen?
Kitartást. A boldogság nem jön azonnal, mint ahogy Szűz Mária sem találta meg egyből a kis Jézust Jeruzsálemben – három napig kereste. Az életben minden feladat küzdelemmel jár, de nem szabad feladni. A gyerekeknek is azt mondjuk: „Ne nyafogj a számtanfeladat miatt, oldd meg, mert ügyesebb leszel tőle.” Egy puszi, egy bátorítás, és máris fejlődik. A felnőtteknek is ez a feladata: dolgozni, nem panaszkodni, és hinni abban, hogy a szeretettel végzett munka meghozza gyümölcsét.
Mit gondol, hogyan tudjuk egymásból a jót előhívni?
Úgy, hogy szeretettel fordulunk egymás felé. Ha a férj goromba, vagy az asszony zsémbes, nem szidni kell, hanem megdicsérni, vinni egy csokor virágot. A bók nem hazugság. A szép szó jobbá teszi a vacsorát, a hangulatot, az életet. A kóbor kutya is ellenséges, ha belerúgunk, de ha megsimogatjuk, adunk neki egy falat kenyeret, barátunk lesz. Isten adja, hogy egymásból mindig a jót hozzuk ki – és ne a vicsorgó, vadabbik felünket.
Ezt se hagyd ki:
