A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete a hónap utolsó vasárnapján Debrecenben, a Petőfi téren ismét vendégségbe hívta a városban élő szegényeket, a közmunkából tengődő családokat, a magukra maradt kisnyugdíjasokat és a fedél nélkül élőket.
Az ingyenes ételosztáson egy tál meleg ebéddel, friss kenyérrel és péksüteménnyel vártak minden rászorulót.
Az egyesület beszámolója
Október utolsó vasárnapja. Előző éjjel dörgött, villámlott, zuhogott az eső. Szerencsére másnapra az „esőisten” megkegyelmezett azoknak a honfitársainknak, akik Debrecenben, a Petőfi téren sorakoztak, és várták, hogy ingyen ebédhez jussanak. Az ételosztás végére még a nap is kisütött.
A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete 2011 óta várja a hónap utolsó vasárnapján vendégeit meleg étellel, friss kenyérrel, emberi hanggal, szeretettel.
Így volt ez ma is. Sok újat már nem tudunk mondani. Most is nagyon-nagyon sokan voltak. A társadalom peremén tengődő magyar emberek, akik a „repülőrajtból” semmit sem érzékeltek. Kisnyugdíjasok, akiknek hó végére talán már kenyérre sem telik. Sokuk nyugdíja még a 100 ezer forintot sem éri el. Minden lehetőséget kihasználnak, hogy életben maradjanak.
Keserűen jegyezte meg egyikük:
„Nem a mi szégyenünk, hogy ingyen ételért kell sorban állnunk. Milyen kormány az, amely mellett mi éhen halhatnánk? Mindannyian milliárdosok, fogalmuk sincs arról, mit jelent szegénynek lenni. És tudja, kedveském, az éhes ember nem engedheti meg magának a büszkeség luxusát.”
Elgondolkodtató mondatok egy olyan városban, ahol a városvezetés „gondoskodónak” nevezi magát. Egy olyan városban, ahol több mint egy évtizede egyetlen tehetős vállalkozót sem találtunk, aki támogatná a nincsteleneket. Egy olyan városban, ahol a szociális ügyekért felelős alpolgármester több hónapja még válaszra sem méltatta megkeresésünket, hogy sajtó jelenléte nélkül látogasson el az ételosztásra. Nem tudjuk, miért fél találkozni a valósággal, miért nem mer azok szemébe nézni, akiknek sorsa miatt is jól meg van fizetve. Reméljük, nem igaz, hogy országgyűlési képviselő-jelöltnek szánják.
Aki szegény, az a legszegényebb. Mi 15 éve tesszük, amit a szívünk és emberségünk diktál. Aki éhes, attól nem kérdezünk, hanem adunk. Ha nem tudunk segíteni, nem észt osztunk. Az ország szégyene, mennyire mélyre süllyedt az elmúlt közel 16 évben. Elég csak elolvasni a legnagyobb közösségi oldalon az ételosztások alatt megjelenő gyalázkodó kommenteket.
A mai napon közel 150 vendégünk volt.
A menü: töltött káposzta, friss kenyér, péksütemény.
A gyermekek pizzát és édességet is kaptak.
Lehetőségeink korlátozottak. Tudjuk, segítségünk csak csepp a tengerben – de a tenger is sok-sok cseppből áll.
Köszönjük azoknak a debreceni jólelkű embereknek, akik névtelenül hoztak pizzát és édességet. Köszönjük a pékségek segítségét, külön is a Szováti Kemencés Pékségnek (Hajdúszoboszló).
A következő ételosztás november 30-án lesz, a szokott helyen és időben.
Karácsony előtt szeretnénk segíteni a debreceni kisnyugdíjasoknak. Gyűjtést indítottunk, hogy a tehetősebb nyugdíjasok ajánlják fel a 30 ezer forintos utalványukat, vagy annak egy részét.
Az egyesület tagjai közül, akik megtehették, természetesen elsőként ajánlották fel. Többen személyesen hozták el. Volt, aki postán küldte, névtelenül, e kísérőszöveggel:
„Köszönöm, hogy eljuttatják a rászorulóknak.
Üdvözlettel: K. I., Debrecen.”
Az összegyűlt támogatást karácsony előtt, nyilvános elszámolással osztjuk szét a leginkább rászorulók között.
Támogatás utalható:
Polgári Bank Zrt. – 61200261-11059802
Közlemény: kisnyugdíjasok támogatása
Segítség felajánlása:
+36 30 984 1963
(Minden nap elérhetők vagyunk.)
Végül Dr. Beer Miklós nyugalmazott váci püspök szavaival:
„Tudatosítani kell a társadalomban: a szegények, a hátrányos helyzetűek is emberek. Nem tehetnek róla, hova születtek.”
– Tukoráné Kádár Ibolya, az egyesület vezetője –
