Két évvel ezelőtt már részt vettem a Koreai Kulturális Napon, amelyet akkor még a Lovardában rendeztek meg. Már akkor is feltűnt, milyen sokan érdeklődtek a programok iránt, és milyen jó hangulat uralkodott végig.
Az eseményt akkor tombolasorsolás zárta, és idén sem maradt el a pezsgés – annyi különbséggel, hogy ezúttal új helyszínen, a Kölcsey Központban hódolhattak a távol-keleti kultúra rajongói kedvenc szenvedélyüknek. A rendezvényt immár ötödik alkalommal tartották meg Debrecenben.
Teltházas megnyitó és látványos produkciók
A megnyitóra a Kölcsey Központ nagytermében került sor, amely szó szerint megtelt – ülőhelyet csak az találhatott, aki időben érkezett. A közönséget Dr. Szaffkó Péter, a Szedzsong Király Intézetnek is otthont adó Debreceni Nyári Egyetem ügyvezetője, valamint Dr. Puskás István, Debrecen kulturális alpolgármestere köszöntötte.
Dr. Szaffkó Péter kiemelte a város támogatásának jelentőségét, és úgy fogalmazott: „Bekerültünk Debrecen szívébe, a város kulturális életének részévé váltunk.” Dr. Puskás István párhuzamot vont a két nemzet kultúrája között: míg a rendezvény apropóját a koreai írás, a hangul megalkotása adta, addig a magyar kultúra napja kapcsán Kölcsey Ferencet, a Himnusz szerzőjét említette, aki szintén e városhoz kötődik.
A köszöntők után zenés és táncos produkciók következtek. A Mindeulle nevű formáció (magyarul: „pitypang”) bemutatta az egyik legősibb koreai hangszert, a gayageumot, egy citerához hasonló, selyemhúros instrumentumot. Előadták a tradicionális legyezőtáncot és a salpuri nevű spirituális gyásztáncot is, amelyet selyemsállal kísérnek. Színpadra lépett Szakos Andrea is, akit egy televíziós tehetségkutatóból ismerhet a közönség – két tradicionális ázsiai dalt énekelt el, hatalmas sikert aratva.
Népi játékok és kalligráfia minden korosztálynak
A kisebb termekben a látogatók koreai népi játékokat próbálhattak ki, amelyek nemcsak szórakoztatóak, de ügyességet is fejlesztenek. Nagy sikere volt a gonggi-nak, a kavicsdobálós játéknak, valamint a jegichagi-nak, amely a babzsákhoz hasonlít – a cél, hogy lábbal minél többször a levegőben tartsuk.
A Bényi Galéria ezúttal workshop-helyszínné alakult át, ahol a kalligráfia iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés: a hosszú sorok is mutatták, mennyien szerették volna kipróbálni, hogyan festik ecsettel a koreai betűket. A hagyományos koreai viselet, a hanbok felpróbálása iránt is sokan érdeklődtek, de én most ezt kihagytam – túl hosszú lett volna a várakozás.
Gasztronómiai kalandozás a koreai ízek világában
A koreai gasztronómiába is betekintést nyerhettünk. Három helyi étterem kínált ínycsiklandó fogásokat, amelyeket kedvező áron lehetett megkóstolni. Én a mandu mellett döntöttem – ez egy töltött tésztaféle, amelyet szójaszósszal és salátával tálaltak. Finom volt, de nem túl laktató. Desszertnek mochit választottam, ami rizstésztából készül, legtöbbször vörösbabpasztával töltve – ehhez chilis csokiöntetet kértem. Az étkezést egy doboz kókuszital zárta. Ez a kis kóstolós kaland összesen 3400 forintomba került.
Zárásként
A nap végén még megkóstoltam volna a hoddukot, a mogyorótöltelékes koreai fánkot is, de mivel az adott standnál nem lehetett kártyával fizetni, ez most elmaradt – legközelebb bepótolom.
A rendezvény után viszont eldöntöttem, hogy otthon is kipróbálok néhány koreai fogást: a kesudiós csirke már biztosan felkerült a listámra. És ki tudja – talán egy koreai filmet is megnézek majd, természetesen egy adag kimcsi társaságában.
– Faragó László –
