Az utóbbi évek tapasztalatai nyomán sajnos megszokhattuk, hogy a Debrecentől keletre, délkeletre fekvő erdőspusztai tavak vízjárása kiszámíthatatlanná vált. Magyarul: hol van (ez a ritkább), hol nincs víz a medrükben.
A Vekeri-tónál már 2025 márciusában nyár végi állapotokat tapasztalhatunk, ami különösen aggasztó. Tavaszra ugyanis a tó vízszintje rendre visszatöltődik. Ha nem is éri el a 20-30 évvel ezelőtti szintet, az élővilág néhány hónapra fellélegezhet, és újult erővel készülhet a nyári élet-halál harcra.
Nos, idén más a helyzet. A víz szinte teljesen eltűnt a mederből. A mutatóban megmaradt pocsolyákban agonizáló halak vergődnek, a víz és iszap bizonytalan határán ezüstkárászok, törpeharcsák (igen, ezek invazív fajok, de szenvedést akkor sem érdemelnek) tetemei és tavi kagylók maradványai jelzik, miféle sors vár itt az élővilág maradékára.
Ez nem természetes vízszintingadozás
A hazánk klímáját is döntő részben alakító kontentális éghajlat velejárója a vizek szintjének periodikus ingadozása. Ez természetesen szorosan kapcsolódik a csapadékhoz. A Magyarország területén áthaladó, illetve itt eredő vízfolyásoknak is megvan a szokásos évi járása. Tél végén, kora tavasszal érkezik a “jeges ár”, amit jelentős részben a hegyekben lévő hó olvadása táplál, nyár elején pedig a relatíve gyakori esőzések után jön a “zöld ár”.
Tavaink és folyóink vízállása, vízhozama nyár végén, ősz elején a legalacsonyabb, köszönhetően a kánikula okozta jelentős párolgásnak. Az őszi, téli csapadék és a hűvösebb időszak normál esetben kiegyenlíti a nyári veszteséget – mint azt a Vekeri-tónál is tapasztalhattuk néhány éve. De most valami megváltozott.
Bár a múlt héten jelentősebb mennyiségű (kb. 20 mm) csapadék áztatta Debrecen térségét, ez kevés volt ahhoz, hogy pótolja az előző fél év veszteségét.
Mi mentheti meg a Vekeri-tavat?
A Debrecen környéki tavak fennmaradását a Civaqua-program tudná biztosítani. Ez lényegében arról szól, hogy a Keleti-főcsatorna vizével táplálnák az erdőspusztai tavakat és a Nagyerdőt. A projekt csigalassúsággal halad, bár 2023 novemberében végre kézzel fogható eredményt is sikerült felmutatni: megérkezett a Tisza visza Debrecenbe.
Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója a jövőről szólva akkor elmondta, hogy a második ütemterv a Nagyerdő vízpótlásáért engedélyezési terv szinten kész van, a következő ütem pedig az erdőpusztai tavakig az tanulmányterv szinten elkészült.
Tavaly márciusban, a Magyar Közlönyben jelent meg az a kormánydöntés, amelynek értelmében Debrecen újabb 40 milliárd forintot kap arra, hogy folytatódhasson a Nagyerdő és az erdőspusztai tavak vízellátását segítő Civaqua-projekt.
Papp László Facebook-videójában emlékeztetett, a Civaqua több mint 50 évet várt a megvalósításra (1998 óta fideszes városvezetés van – a szerk.), de tavaly sikerült végre átadni az első ütemet, így a Tócó vízellátása biztosítottá vált.
További cél, hogy a város felszíni vízgazdálkodását javítsák, illetve biztosítsák a Nagyerdő és az Erdőspuszták, majd a Fancsika és a Vekeri-tó vízellátottságát. Papp szerint komoly áttörést értek el azzal, hogy a Civaqua II a tervezési szakaszába léphet.
Aszály télen?
Két hónapja nem érkezett a Kárpát-medencébe érdemi csapadék – ismertette február végén Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője. Ennek oka, hogy Európa-szerte hosszú ideje száraz időjárásért felelős anticiklonok uralta a térség időjárását. A Kárpát-medencébe érkező csapadék jelentős része – évi átlagosan 85%-a – a tengerekből és óceánokból származik, nem helyben képződik, a legnagyobb arányban a mediterrán térségből érkező ciklonok szállítják ide a nedves légtömegeket, és ezek nyáron és most is rendre elmaradtak. Az óceánok és tengerek hatása most különösen látványos, hiszen ahogy azoktól távolodunk, szemmel láthatóan egyre szárazabbak az európai vízgyűjtők.
Amikor arról beszélünk, hogy nem mediterrán, hanem inkább száraz kontinentális irányba mozdul el térségünk éghajlata, akkor ilyen jelenségekre kell gondolni. Ebből következik a másik aggasztó jelenség, a hó hiánya. Elég ránézni Európa hótérképére, és látható, hogy a hegységek óceánok és tengerek felőli oldalán van érdemi hómennyiség – az északi területeken kívül főként az Alpok déli előterében és a Kárpátok Fekete-tenger irányába kitett részén –, a kontinens belsejében lévő Duna-vízgyűjtőn azonban száraz, csaknem hómentes.
“Amennyiben továbbra sem lesz hó, az előrevetíti a szokásos tavaszi nagyvizek elmaradását mind a Dunán, mind pedig a Tiszán. Magyarország számára ez azt jelenti, hogy jelentősen kevesebb befolyó vízből gazdálkodhatunk, hiszen felszíni vizeink 95%-a külföldről érkezik, és 100%-ban ki vagyunk téve a Duna vízgyűjtőjén tapasztalható anomáliáknak” – mondta a szakember. Nos, hó nem esett, és már nem is várható érdemi utánpótlás, mert időközben kitavaszodott.
Hivatalosan is vízhiány van
Az energiaügyi miniszter március 1-jei kezdettel az ország teljes területére kihirdette a tartósan vízhiányos időszakot a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) kezdeményezését követően – jelentette be a két agrárszövetség.
Kifejtették, a kontinens időjárását jelenleg hatalmas kiterjedésű anticiklon határozza meg, amelynek hatására egész Európában, de különösen Kelet-Közép-Európa legnagyobb részén a szokásosnál jóval szárazabb az idő. Az erősen aszályos 2022-es év februárjához képest is nagyobb mértékű az aszályhelyzet.
Az Adria teljes térségét aszály sújtja, és a legtöbb csapadék innen szokott érkezni Magyarországra, ahol az októbertől márciusig tartó téli vízellátási időszak jóval szárazabb volt az átlagnál. A sokévi átlaghoz képest decemberben csaknem 50, januárban mintegy 35, februárban 50 százalékkal kevesebb csapadék hullott. Bár a napokban lehullott csapadékmennyiség kielégítő volt, a vízgyűjtőn lévő jelentős vízhiányt egy heti csapadék nem képes pótolni.
Kiemelték: a Kárpát-medence 20 százalékkal gyorsabban melegszik, mint Európa más térségei, a hőségnapok száma radikálisan megemelkedett az elmúlt években, így óriásiak a párolgási veszteségek.
A felszíni vízhozamok csökkennek, különösen igaz ez az Alföldre, ahol a Tisza vízhozamának 30 százaléka hiányzik, és az utánpótlás is elmarad, hiszen a Duna vízgyűjtőjén nagyon kevés hó van, a Tisza vízgyűjtőjén pedig gyakorlatilag nincs. A MAGOSZ és a NAK mindezek miatt a korábban megszokottnál is hamarabb kezdeményezte a vízhiányos időszak kihirdetését.
– Szilágyi Szabolcs –
