A 2024-es esztendő egy igazán izgalmas időszakká vált az életünkben. Már az év elején részesei lehettünk a kegyelmi botrány kirobbanásának, a Magyar Péterrel készült Partizán interjúnak, a választási kampányoknak, a Tisza Párt áradatának, számtalan tüntetésnek és rengeteg kormánybotránynak. Annyi minden történt, pedig még csak októbert írunk.
Valami megváltozott itthon. Az, hogy mindig zajlik valami negatív politikai történés Magyarországon nem ismeretlen senki számára sem. Az, hogy a kormány mindig szolgáltat valami botrányos, valami nem néphez közeli történetet, az sem szokatlan egyikőnknek sem. Kicsapta a biztosítékot, hogy Orbán Viktor gyerekkori barátja, a néhai gázszerelő hogyan tudta ebben az évben is megsokszorozni a milliárdos vagyonát. Hogy a kormány az ország kizsigerelésen kívül, még a SPAR-t is a magáénak akarta. Szemtanúi lehettünk a 15 milliárd forintos közpénzből finanszírozott augusztus 20-i tűzijátéknak is. Végignéztük, hogy Orbán Viktor negyven százalékos felárral, 600 milliárd forintért vásárolt ingatlanokat a vejétől. Na, de hogy a kormányfő édesapja se maradjon biznisz nélkül, a papa bányájából kerül szállításra az építőanyag a túlárazott Budapest-Belgrád vasútvonal megépítésére. És ez csak pár példa a családi mutyiból. Vajon mennyi lehet még?
De azt el kell hinnünk, hogy ezek valószínűleg véletlen egybeesések lehetnek, hiszen a miniszterelnök nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Megmondta már nekünk többször is.
Míg a kormányközeli családtagok, barátok gazdagodnak, aközben az ország elszegényedik, az infláció az egekben, nem működik a vasút, az egészségügy, nincsenek megbecsülve tanárok és igazából az emberek sem a mai Magyarországon. De minden rendben van, előre megyünk, nem hátra. Magyarország jobban teljesít. Üres frázisok, szemeket, füleket betömő magyarázkodások, kormánypropaganda.
Szomorú, hogy Fidesz-fanatikusokon kívül mindenki tudja, hogy valótlanságot állítanak.
Viszont ha a kormányt kritizáljuk, akkor vessünk számot magunkon is. Elnéztük, hogy hazudjanak, hagytuk, hogy a hibáik elmosódjanak, és immunissá váltunk a megbotránkoztató történetekre, a magyar valóságra is. Mert megtanultuk, hogy jobb lesz, ha csak megvonjuk a vállunkat és csendben maradunk. De mit is tehettünk volna mást? Egy félelemben tartó országban, ahol ha nem kormányt támogatod, akkor az ellenségévé válsz, ott nehezen lehet lázadozni. Mert ha nem velük vagy, akkor csak is ellenünk lehetsz. Más opció nincsen, vagyis nem volt, egészen az év elejéig.
A szemek felnyitása már elkezdődött a Hősök terén megtartott influenszer tüntetéssel, ahol százötvenezer békés ember vonult ki februárban, hogy a gyermekvédelem mögé álljon.
Ugyanabban a hónapban jelent meg Magyar Péter szinte a semmiből, aki arra szólított fel a Partizán interjúban, hogy nem szabad félnünk.
Májusban, mi debreceniek az anyáink ünneplésével együtt kivonultunk a Fidesz fellegvárának hitt Kossuth térre, hogy a meghallgassuk a Tisza Párt képviselőit.
Júniusban választottunk, persze még mindig sokan a kormánypártra tették le a voksaikat, de azért meglepően sokan a Tisza áramlása mellett döntöttek.
Nyáron alakultak meg az első Tisza Szigetek, ahol az emberek a hazugságmentes, korrupcióellenes, tiszta és szerethető Magyarországot kezdték el újjá építeni.
Október elején megint tüntetésre vonult a nép. Újfent az MTVA-székház előtt gyűlt össze többezer, békésen, egymást tiszteletben tartó ember, hogy kifejezzék a propaganda elleni mélységes megvetésüket. Mert már sokan nem félnek. Mert újra hisznek. Mert változást szeretnének.
Majd Strasbourgban vitáztak az EP-képviselők és összecsapott Magyar Péter Orbán Viktor ellen. A Tisza Párt elnökének a beszédéből két szám nagyon megragadt a fejemben: 2024-ben Magyarországon 30 euró a családi pótlék és 70 euró a nyugdíj. A kormányfő válaszaira pedig nem is nagyon emlékszem, mert érdemben nem voltak.
Lehet kritizálni Magyar Pétert, sőt kell is ha valamiben nem értünk vele egyet. Mert követett el hibákat, és biztosan fog is még, de vajon megteheti-e ugyanazt velünk, amit a Fidesz tizennégy éve?
Utálni is ér, mert mindenkinek szíve joga, hogy arra szavaz, akire szeretne, hogy azzal szimpatizál, aki eltartja, és hogy akkor sem fogja elmondani negatív véleményét az ország működéséről, ha tényleg kiárad a Tisza.
Ha csak egy napra lehetne Magyar Péter bőrébe bújni, vajon milyen érzés lenne? Ki az, aki szeretné, hogy támadják a családját, a szeretteit, és róla szóló hazugságokkal szórják szét az összes létező kormányközeli médiát, hogy az ő lejáratásával induljon el és fejeződjön be a nap? Mert, hogy ezt teszik minden egyes nap a Tisza Párt elnökével. Legény legyen a gáton, aki ezt bírja. Nem kell magasztalni, piedesztálra emelni és a fanatikusává válni, talán csak időt kellene neki adni arra, hogy bizonyítsa be, ő tényleg másabb, mint az elődje.
2024 októberében járunk és még van hátra pár hónap az évből. Várjuk a fejleményeket, a történéseket és figyeljük a médiát, miközben otthon mi is vitázunk a politikáról. Vitathatatlan, hogy a Tisza megjelenése sokunkban változást idézett elő. Tény, hogy tömegek mozdulnak meg nap, mint nap a közösségi médiában. Tény, hogy szomjazunk az átalakulásra. És az is tény, hogy már nem hagyjuk, hogy átverjenek, mert felfedjük a hazugságokat. Elég volt, ennyit és ne tovább. Csak arra figyeljünk oda, hogy a fejünk maradjon tiszta.
– Olvasói levél –
Ha Ön is kedvet kapott, hogy megossza gondolatait, szívesen fogadjuk írását az info@debreceninap.hu email címen, vagy Messengeren.
Szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet olvasói leveleink tartalmával, üzenetével, nézőpontjával.
