Medveles - Lackfi János legújabb drámáját játsszák Hajdúhadházon

Lackfi János legújabb drámája, a ’Medveles’ volt annak a beszélgetésnek az apropója, amelyen az írón túl a színészek, Csiby Gergely, Marton Róbert, illetve mint produkció vezető, Porkoláb Gyöngyi osztották meg gondolataikat. A beszélgetésnek az 1517 Könyvesbolt és Kávézó adott otthont.

Határozottan jó érzés volt belépni a ’Karakterbe’, a Piac utca, Kossuth tér jelenleg nem, hogy vénnek, de senkinek sem való vidék. A hőmérő 36 fokot mutat, de az érzet 40 feletti. Csak tiszteletet éreztem azok iránt, akik a Death Valley-t idéző klíma ellenére is kitartóan fotózták a sárkányt, nyakában a ficánkoló kisfiúval, illetve a 2000-es évek techno bulijait, idéző óriás fejeket. Nem, nem hőség miatti hallucináció, ez rög valóság, az idén kicsit Ozorás lett a Virágkarnevál formavilága. Remélem, mindez elérte a célját, egy-két napra sikerült elfelejtettni a fotózkodókkal a széteső hétköznapokat. De térjünk vissza az okra, ami miatt leküzdöttem ezeket a komfortzónámon jelentősen túlmutató körülményeket. Mielött a részletekbe elmerülnék, gyorsan leszögezem, hogy igen, a darab promóciója nálam elérte a célját, felkeltette érdeklődésemet, ha lehetőségem lesz megnézem a ’Medvelest’. Mindannak ellenére teszem ezt, hogy nem először éreztem azt, hogy jobb lett volna kevesebb Porkoláb Gyöngyi és – ebben az esetben – több Lackfi, Csiby, Marton.

A beszélgetés 35. percében előkerestem a meghívót, mivel alapvetően figyelmetlen vagyok, és azt hittem rosszul emlékszem. Újra elolvastam tehát azt, hogy: „Muszáj-e a fiúnak az apa útját követni? Muszáj-e az apának a fiút irányítani? Ki a hűséges és ki a hűtlen? És melyik családhoz? A közöshöz? A sajátjához?A Karakter 1517 Könyvesbolt és Kávézóban apa-fia kapcsolatokról hallható beszélgetés, amelynek az alapja a Medveles című előadás.Lackfi János legújabb drámája az apamondta.hu podcastműsorban elhangzó beszélgetések szeretetteljes, esetenként felkavaró, egymás megértését, apa–fiú kapcsolatok mélységeit kereső interjúkból inspirálódott kétszemélyes színdarab.” Tehát -gondoltam némileg megnyugodva-most jól emlékeztem, mesterséges intelligenciáról szó nem volt itt.Ehhez képest a beszélgetés eddig tulajdonképpen ekörül forgott, időnként egy-egy apa, fiú sztorival turbózva.Egyébként ezek voltak a legszórakoztatóbbak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt mindennek alapja, hiszen a két színész azzal tréfálta meg/kedveskedett az írónak, hogy az AI-val írattak egy verset Lackfi-stílusban.

Mindenkit megnyugtatok, nem lett jó vers, Lackfi valószínű egy fakanál faragása közben(mivelhogy farag)is ezerszer jobbat rak össze. Szerencsémre a beszélgetés második fele rátért az ígért témákra. Nem spojlereztek. De azt megtudtuk, hogy öt, más-más életkorban, helyzetben történt beszélgetés adja a darab gerincét. A történet kezdetekor a fiú még minden értelemben fiú, iskolás, eltitkolt beírással a háta mögött. Az apa pedig a mindent tudó, az igazmondást apai és saját érdemeire hivatkozva követelő ember. Aztán változnak a dolgok, fiúból férfi lesz, aki ugyanazt a hívatást választja, mint a felmenője, de némi módosítással. Az erőviszonyok megváltoznak, kérdések, számonkérések érkezhetnek mindkét oldalról immár. És miért “Medveles”? Lackfi erre azt a választ adta, hogy az apa karaktere hívta életre ezt a hobbit, vagyis azt, hogy kikapcsolódásként medvéket figyel meg. Ezen túl is van egy egyéb jelentése – osztotta meg a hallgatósággal – ez pedig a férfiban lakó “medveség”.

Ez alatt, ha jól értettem (mivel nullára redukálható a körülöttem lévő medvés skillekkel rendelkező férfiak száma), a szenzitivitás hiányát értette. Szó esett még – többek között – a darab eddigi bemutatóival kapcsolatos tapasztalatokról.Csiby Gergely azt emelte ki, hogy eddig gyakorlatilag minden korosztálynak, gyakorlott és kevésbé gyakorlott színházlátogatóknak is átment a darab üzenete, aktualitása.Az összességben rendkívül szórakoztató, könnyed beszélgetésnek voltak meglepő pillanatai. Az egyik kedvencem ezek közül az volt, amikor Porkoláb Gyöngyi felvetette, hogy érzékelik-e a beszélgetőtársai azt, hogy mintha az előző generációkra jellemző tettek és következmények összekapcsolása eltűnőben lenne.Valószínű, hogy a kérdés bárhol izgalmasan hangzana a mai Magyarországon, de itt, Debrecenben, a Nagytemplom mögött különösen az volt. Válasz csak egy személytől, Gergelytől érkezett, aki szerint napjainkban, a színház világában is tetten érhető ez, de többet erről nem kívánt mondani. Mindent összefoglalva, összességében csak javasolni tudom, hogy ma este inkább a medvét, mint a sárkányt és társait válasszák.

Sz.B.